Elhunyt Horváth Rozi fűszerész, a magyar gasztronómia egyik legbefolyásosabb alakja. Az is ismerte őt, aki sosem találkozott vele még a képernyőn keresztül sem, hiszen a neve, a fűszerei és receptjei ott vannak minden konyhában, annak ellenére is, hogy évtizedek óta a munkájától visszavonulva élt.
Fotó: Facebook
Horváth Rozi, illetve eredeti nevén Drozgyik Ilona háborús gyerek volt, 1939-ben született a Nógrád megyei Tolmácson. Különös tehetsége volt a rajzoláshoz, divattervező szeretett volna lenni, ami nem lett, mert az élet egészen másfelé sodorta.
Sorsában a házasságkötése jelentette a fordulópontot, férje ugyanis Algériában dolgozott, így azon kevesek közé tartozott, aki a szocializmus idején éveket tölthetett külföldön. Itt ismerkedett meg a fűszerekkel is – a só, bors és paprika országából átlépett az illatos kelet világába.
Ebben a bódító fűszerekkel teli országban megtanulta, hogy hogyan kell bánni az ízesítőkkel, mit mivel érdemes keverni és párosítani, de legfőképpen azt, hogy az étel sava-borsát a fűszerek adják. Itt vált valódi háziasszonnyá egy francia szakácskönyv segítségével – ezzel párhuzamosan megtanult franciául is.
Hazaköltözésük után tíz éven át még eszébe sem jutott, hogy akár a fűszerekkel is foglalkozhatna. Tulajdonképpen a „véletlen” hozta úgy – habár ma már ezt inkább jelnek értelmezik – hogy éppen akkor szakadt le otthon a fűszerpolc, amikor megérkezett hozzájuk a férje egyik külföldi barátja, aki, mit ad Isten, éppen a fűszer üzletben utazott.
A nyolcvanas években – mint egy rendes startupnál – a saját konyhájában működött a „boszorkánykonyha”, egy levélmérleg és egy gyűszű segítségével születtek meg a Horváth Rozi fűszerkeverékek. Saját márkáját 1993-ban alapította meg, innentől kezdve a karrierje viharos gyorsasággal ívelt felfelé. Egészen odáig, hogy a 30 leggazdagabb és legbefolyásosabb magyar nő egyike lett. Ismertsége, egy családi, belsős vicc szerint ekkor már nagyobb volt, mint Göncz Árpádé, habár tény szerint ez egyáltalán nem állt távol a valóságtól.
Fotó: Horváth Rozi Facebook
Azt vallotta, hogy az embernek hinnie kell – nem a szerencsében, hanem inkább önmagában. Nehézségek mindig vannak, de „élni, élni, élni kell, folytatni az életet, ha lehet, mosolyogva.”
Horváth Rozi egyike volt azoknak a nőknek, akik tudásuknak, nyelvismeretüknek és egy gyümölcsöző szövetségnek – úgy is mint házasság – köszönhetően, sok munkával hatalmas karriert futottak be. Hála neki és a munkájának – a fűszerek értékesítése és népszerűsítése mellett szakácskönyveket is írt – , a magyar konyha sokkal érdekesebb, izgalmasabb és változatosabb lett, és ez már mindig itt marad velünk.
