Ha ebéd után rendszeresen valami édesség után nyúlsz, vagy nehéz úgy elmenned egy pékség mellett, hogy ne csábulj el, könnyű azt gondolni, egyszerűen csak nincs elég akaraterőd. A helyzet azonban ennél jóval összetettebb lehet. A tudományos eredmények szerint ugyanis az, hogy mennyire szeretjük az édes ízeket, részben a génjeinkben is kódolva lehet.
Egy nagyszabású vizsgálatban közel félmillió ember genetikai adatait és étkezési szokásait hasonlították össze. Az eredmények arra utaltak, hogy azok, akik genetikai adottságaik alapján erősebben vonzódtak az édes ízekhez, átlagosan több cukros, édes ételt fogyasztottak naponta, mint azok, akiknél ez a hajlam kevésbé volt jellemző.
(Forrás: Doucefleur/Getty Images)
Nem mindenkinek ugyanolyan édes ugyanaz a sütemény
Elsőre furcsán hangozhat, de ugyanannak az ételnek az ízét két ember egészen eltérően érzékelheti. Ennek egyik oka az lehet, hogy genetikai különbségek befolyásolják az ízérzékelésben részt vevő receptorok működését.
Vagyis ami az egyik ember számára már szinte túl édes, az valaki másnak éppen kellemes vagy akár kevésbé intenzív lehet. Ez pedig hatással lehet arra is, hogy mekkora mennyiséget kívánunk egy adott édességből, és milyen gyakran keressük az édes ízeket.
A kutatók szerint ráadásul nemcsak az számít, mennyire intenzíven érezzük az édességet. Génjeink arra is hatással lehetnek, mennyire jutalmazónak éli meg az agyunk egy szelet torta, egy adag fagylalt vagy egy tábla csokoládé elfogyasztását.
Az édesszájúság az egészségünkre is hatással lehet
A vizsgálat szerint az édes, illetve egyszerre édes és zsíros ételek iránti erősebb genetikai vonzalom összefügghet a magasabb testsúllyal és a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatával is.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy akinek a génjei kedveznek az édesszájúságnak, annak elkerülhetetlenül egészségügyi problémái lesznek.
Az étkezési szokásainkat ugyanis rengeteg más tényező is alakítja: számít, hogyan étkeztünk gyerekkorunkban, mennyit alszunk, mennyit mozgunk, mennyire vagyunk stresszesek, milyen ételek vannak kéznél, és természetesen az is, milyen szokásokat alakítunk ki az évek során.
A gének nem döntenek helyettünk
A genetikai hajlam tehát inkább egyfajta kiindulópont, nem pedig megváltoztathatatlan sors. Ha gyakran tör rád az édesség utáni vágy, néhány egyszerű változtatással csökkentheted annak intenzitását.
Segíthet például, ha az édességet nem önmagában fogyasztod, hanem fehérjében vagy rostban gazdag étellel párosítod. Egy joghurt gyümölccsel vagy néhány szem olajos maggal például hosszabb időre eltelíthet, mint egy gyorsan elfogyasztott cukros nassolnivaló.
Érdemes lehet a cukros üdítőket is ritkábban választani, valamint fokozatosan csökkenteni a hozzáadott cukor mennyiségét. Az ízérzékelés ugyanis képes alkalmazkodni: ami néhány hétig kevésbé édesnek tűnik, idővel teljesen elegendő lehet.
Ha tehát rendszeresen azon kapod magad, hogy már megint valami édeset keresel, nem biztos, hogy pusztán önfegyelem kérdéséről van szó. A génjeid is közrejátszhatnak abban, mennyire erősen vonzódsz a cukros ízekhez – azt viszont továbbra is te alakíthatod, hogy ez a hajlam hogyan jelenik meg a mindennapi étrendedben.
