Nagymamám konyhája kincseket rejt: nemcsak a zsírosbödön, a manuális kávédaráló, a szódásszifon és a “Minden lányból asszony lesz, ha jól ért a főzéshez!” hímzésű falvédő hozott izgalomba, de a szakácskönyvei láttán is éreztem, felbecsülhetetlen értékekkel van dolgom. Egyik nagy kedvencem az 1960-as kiadású, szerényen csak a Szakácskönyv címet viselő gyűjtemény, amit egyszerre forgattam az értelmező kéziszótárral, nekem ugyanis halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy mi az a dalkedli, a harcsó, a karotta, a csirág, de bevallom, a borjúfodor is utánajárást igényelt. Mutatok néhány receptet!