A sonka védelmében – tévhitek a sertéshúsról

A sertéshús – és vele együtt a többi vöröshús – nem valami mumus, amitől távol kellene tartanunk magunkat. Bár hosszú évtizedekig valóban úgy hitték még tudományos berkeken belül is, hogy ezek számos betegség kialakulásáért felelősek, mára már tisztázódott, hogy ennek épp az ellenkezője igaz, és vöröshúsok fogyasztása nélkül csak bajosan tudnánk megőrizni az egészségünket. Engedjük hát el a maradék tévképzeteket, és használjuk bátrabban a finom disznóhúst!

A sertéshúsok nemcsak finomak, de magas a tápértékük is

Közel sem olyan zsíros…

A leggyakrabban a zsírosságot kifogásolják a sertéshúsban. De nézzünk meg egy szelet sonkát vagy karajt, és látni fogjuk, hogy ott bizony színhús van! A disznóhúsról ezért nagy tévedés kijelenteni, hogy általában véve zsíros, legfeljebb az az állítás lehet igaz, hogy bizonyos részei – például a szalonna – valóban „kövér”. Ezeket természetesen érdemes ritkábban az étlapra tűzni, viszont a soványabb részekből akár naponta ehetünk. Ha már a zsírosságról beszélünk: egy szelet sült csirke ebből a szempontból sokkal súlyosabb megterhelést jelent a szervezetnek, ugyanis bőrrel együtt ennek 17,5 százalék a zsírtartalma, míg például a sovány disznósonkában csak 4-5 százaléknyi vagy ennél is kevesebb a zsír.

Ez a hivatalos ajánlás

Nem ismerünk olyan hivatalos ajánlást, amely kifejezetten a sertéshúsra vonatkozó napi fogyasztási mennyiségekkel foglalkozik, viszont létezik egy általános mérce, amely a húsok és húskészítmények kapcsán is megmutatja, milyen étrendet érdemes tartanunk. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) által a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megszerkesztett az Okostányér® tanácsa szerint

•    minden héten együnk változatosan a teljes értékű fehérjékben gazdag élelmiszerekből, például sovány húsokat vagy tojást, és

•    minden főétkezés tartalmazzon teljes értékű fehérjét! Napi fél liter tej vagy ennek megfelelő tejtermék elfogyasztása javasolt.

Egyszóval a teljes értékű fehérjéket tartalmazó élelmiszerek (húsok, halak, tojás, tejtermékek…) fogyasztását változatosan, rendszeresen, ám nem napi gyakorisággal ajánlja az MDOSZ. A javaslat azt is meghatározza, hogy mekkora mennyiség számít egy adagnak, így a napi étrendbe könnyebben illeszhetők be a különféle állati fehérjék. Egy adag tehát 2 dl tej/joghurt/kefir vagy 5 dkg túró vagy 3 dkg sajt vagy 1 tenyérnyi szelet (10 dkg) hús vagy 1 szelet (15 dkg) hal vagy 3-4 szelet (5 dkg) felvágott vagy 1 db tojás.

Itt a sonkás fagyi!

Több benne a vitamin, mint gondolnád!

Nemcsak a zöldségek és gyümölcsök, hanem a húsok is fontos vitaminforrások. Olyannyira, hogy némelyik vitamin nem is található meg máshol természetes formában, csak a húsokban. Ilyen például a vérképzéshez, a gyomor- és bélműködéshez elengedhetetlen B12-vitamin. A vöröshúsok ezenfelül a magasabb vastartalmuk miatt is fontos tápanyagforrások: kevesen tudják például azt, hogy a sertéshúsban található vas több mint fele ún. hem-vas, amely jobban hasznosul, mint a növényi eredetű, vagyis nem hem-vas.

Az egészséges táplálkozás fontos része

A sertéshúst és más vöröshúsokat egyesek teljes mértékben száműzik az étrendjükből, mert hitelt adnak annak a tévhitnek, hogy ezek a húsfélék általában véve egészségtelenek. A valóság azonban az, hogy mértékletesen fogyasztva sokkal egészségesebbek lehetünk velük: a húsban lévő karnozin például védi az agyunkat az öregedéstől, jelentős ómega-3 zsírsav-(DHA-)tartalmuk segíti a magzat fejlődését, csökkenti a koraszülés előfordulását és mérsékeli a vér koleszterinszintjét, a B1-vitamin pedig – amelyből a sertéshús ötször többet tartalmaz, mint bármely más hús – az idegrendszer és a szív működéséhez létfontosságú. De ezenfelül nagy mennyiségű vas, cink, nátrium, kálium és kalcium nyerhető ki a vöröshúsokból, márpedig ezek mind rendkívül fontosak az egészségünk fenntartásához.

Ezt olvastad már?

Készíts finom sütőtökös-sonkás pizzatésztát!

Ez is érdekelhet Megnézem