A fogamzásgátlás kérdése mindig is erősen foglalkoztatta a nőket. Nem csoda, hisz ők voltak azok, akik kockára tették egészségüket, sőt gyakran az életüket is egy nem kívánt terhességgel, és a gyermekgondozás és nevelés feladata is javarészt rájuk hárult, ha megszülték a gyermeket. Ezért aztán meg is próbálkoztak mindenféle módszerrel, amivel reményeik szerint kontrollálhatták a fogamzást. Akadtak ezek között egészen hatékonyak is, de a legtöbb a babonák homályos világából származó igencsak veszélyes megoldás volt.
Tejjel-mézzel folyó beavatkozások
Az első leírás a tudatos fogamzásgátlásról több mint négyezer éves, és Egyiptomból származik. A Papyrus Kahun nevű tekercsen felsorolt számos lehetséges fogamzásgátló módozat között szerepel a méz és sziksó keverékének hüvelybe juttatása, ami ha nem is túl hasznos, de még mindig jobb ötletnek tűnik annál a receptnél, aminek összetevői a tej és a krokodilürülék. Voltak viszont egészen jól működő elképzeléseik is, például a gumiarábikum használata, ami bizonyítottan spermaölő hatású, és több fogamzásgátló zselében ma is összetevőként szerepel.
A jó szer aranyat ért
Az ókori népek jól tudták, hogy a kismamák szoptatás ideje alatt nagy eséllyel nem esnek teherbe, de alkalmazták a megszakított közösülés módszerét is. Magzatelhajtásban a görögöknek voltak igen széles, de nem túl megbízható ismereteik: a gránátalmának, fűzfának, csombormentának, ürömnek, vadmuroknak tulajdonítottak ilyen hatást. Hogy a témakör mennyire foglalkoztatta az akkori embereket – nyilván elsősorban a nőket –, azt jól mutatja az a tény, hogy az egyik ilyen magzatelhajtó növény, a silphium a megnövekedett kereslet miatt egészen egyszerűen kipusztult, és amíg kapni lehetett, az ára az ezüstével vetekedett.
Keleten sem volt kisebb az érdeklődés a hatékony fogamzásgátlás iránt, de itt más irányból közelítették meg a problémát. A nők helyett a férfiak igyekezték megoldani a kérdést úgy, hogy kifejlesztették az ejakuláció nélküli orgazmus művészetét, és így közösültek feleségeikkel.
Hókuszpókusz a középkorban
A születésszabályozás módszerei a középkorban nem fejlődtek, sőt inkább előtérbe kerültek a hiedelmeken alapuló és veszélyes praktikák, mivel a fogamzásgátlás és a magzatelhajtás is főbenjáró bűnnek számított az egyház elvei szerint. VIII. Ince pápa bullában tette egyértelművé az egyház álláspontját a kérdésről, így a bajba jutott leányanyák és a gyermekáldást megelőzni kívánó lányok és feleségek kénytelenek voltak titokban átesni különféle kétes és veszélyes beavatkozásokon, ami sokszor az életükbe került. Hazánkban még a 20. században is éltek olyan hagyományok, amelyek ezekre az időkre vezethetők vissza. A népi kultúrában a család és a gyermek szent volt, a családtervezés pedig ismeretlen fogalom. Ahány gyermekkel megajándékozta a jóisten a családod, annyit fogadtak el. Azért persze a nők igyekeztek megkímélni magukat a nem kívánt terhességtől, de igencsak kezdetleges módszerrel: közösülés után “kimosakodtak”, vagy nyomkodással, köhögéssel, négykézlábra állva igyekeztek kipréselni magukból a spermiumokat. Alkalmazták a timsót, szivacsot, gumit és irrigátort is, de ezek már a fogamzásgátlás magasiskoláját jelentették falun. A legjobb és legegyszerűbb módszer a megszakított közösülés volt: “inkább mossál lepedőt, mint pelenkát” – oktatták a maguk szemérmes módján a tapasztaltabb nők a fiatalabbakat.
A gumi és tabletták kora
Komoly előrelépést a fogamzásgátlásban a gumi óvszer megjelenése jelentette. Óvszert már a 16. században is készítettek juhbélből és más anyagokból, de ezek hatékonysága meg sem közelítette a ma használatos kondomokét. A mai óvszerek igazi ősét 1855-ben készítették el először, és ekkor még jobban hasonlított egy bicikli gumibelsőjére, mint “normális” óvszerre. Hatékonysága a terhesség és nemi betegségek ellen azonban vitathatatlan volt.
A következő és a nők számára valóban a szabadságot elhozó fogamzásgátló eszközök a 20. század közepén megjelenő hormonális készítmények voltak. Az elmúlt hatvan év során ezek a készítmények ugrásszerűen fejlődtek és a kezdetekben a hormonháztartásba durván beavatkozó tabletták mellett megjelentek a sokkal kíméletesebb és hatékonyabb hormonmentes készítmények is. A méhen belüli eszközök mellett ezek jelentik ma a nem kívánt terhesség ellen a nők számára a legfőbb támaszt.
