Való igaz, hogy nekünk, magyaroknak nem túl jó az epénk: minden hatodik honfitársunk szenved valamilyen epebajtól (ráadásul köztük négyszer több a nő, mint a férfi), és nagyon valószínű, hogy ennek a statisztikának köze van a mi húsos-zsíros ételeinkhez is. De ne kiáltsuk ki bűnbaknak rögtön a jóféle sülteket és pörkölteket meg a disznótoros finomságokat, mert nem önmagukban ezek okozzák az epe problémáit, hanem sokkal inkább a komplex étkezési szokásaink. Az epe ugyanis a zsírok lebontásáért felelős, és általában akkor áll be zavar a működésében, ha a zsíros ételek mellé nem fogyasztunk elegendő rostos táplálékot – mondjuk nyers vagy párolt zöldségeket –, és vitaminban gazdag, friss gyümölcsöket, viszont fehér lisztből sütött pékáruból, cukorból és tartósítószerekben gazdag konzervételekből bőven jut a tányérunkra.
Emellett még az is nagyban hozzájárul az epeproblémákhoz, hogy ha rendszertelenül, ritkán és sokat eszünk: az epe kampányszerű megterhelése ugyanis előbb utóbb valamilyen bajhoz vezet, például rettenetes fájdalmakat okozó epekövek kialakulásához. Hogy pontosak legyünk, nem is az étkezések, hanem az étkezések közötti nagy szünetek kedveznek ennek, mert ritkul az epehólyag-összehúzódás, mert ritkák maguk az étkezések is, akkor a különféle salakanyagok megülnek az epe csatornáiban és lassanként kővé keményednek össze. Összefoglalva: az, aki naponta csak egyszer-kétszer eszik, de akkor aztán jó kiadósan, és ráadásul ilyenkor legtöbbször mellőzi a zöldségeket, viszont jó nagy karéj fehér kenyeret kanyarít a zsíros oldalas mellé, az egyenes úton halad az epebaj felé.
Fogyókúra helyett változatosság és mértékletesség!
De mint mondtuk, nem kell rögtön megijedni, és kemény karfioldiétába kezdeni az epénk egészsége érdekében. Sőt kifejezetten eltanácsolják a szakértők az önsanyargató fogyókúrától a pácienseiket, éppen azért, mert ilyenkor lassul és ritkul az epehólyag működése, aminek fájdalmas következményeiről már írtunk… A régi, szeretett magyaros recepteket sem kell a sublót mélyére süllyeszteni, mert azok továbbra is fogyaszthatók: mindössze arra kell ügyelnünk, hogy valamivel kevesebbet, viszont jóval gyakrabban együnk belőlük, és gazdagon fogyasszunk melléjük zöldségeket is. Az epehólyag és a szervezet gyakorlatilag minden funkciójának egészsége szempontjából az az ideális, ha naponta öt alkalommal étkezünk mértékkel és minél változatosabban, és lehetőleg ugyanakkor: a reggeli 7és 8 óra között, azután egy könnyű tízórai, majd 10–13 óra között egy többfogásos, de mennyiségében visszafogott ebéd, aztán uzsonna, és végül este hatig bezárólag vacsora. Aki ezt a tervet megtartja, és az ételei megválasztásakor ügyel rá, hogy minél többféle és lehetőleg minél kevésbé szennyezett alapanyagból dolgozzon, annak jó eséllyel nem lesz gondja az epéjével, és általában az egészsége is szilárdabb, tartósabb lesz!
Ebből egy kicsit kevesebbet
Bár még az orvosok sem tiltanak semmit, az epehólyag egészsége védelmében bizonyos élelmiszerek fogyasztását és ételkészítési eljárásokat jobb visszafogni. A zsírosabb ételek, zsíros húsok, sajtok, szalonnafélék, a bő zsiradékban sült ételek (zöldségfélék, fánkok is), a panírozott fogások, a nehezen emészthető száraz hüvelyesek, puffasztó hatású zöldségfélék (például káposzta) fellobbanthatják az epebetegség tüneteit, ezért ezekből egyszerre semmiképpen ne faljunk be lakodalmi mennyiséget. A friss, meleg kelt tészták, a csípős dolgok és persze a cukor is jó, ha egy lépéssel hátrább kerül az étrendben, de – a cukor kivételével – ezektől sem kell megfosztanunk magunkat, csupán kevesebbet együnk belőle, ha lehet. Ezen kívül egyénenként változhat, hogy kinek mire érzékeny az epéje: van, aki a kefirtől puffad, más pedig a sajtokat viseli el nehezen. Ha tudjuk valamiről, hogy az epénk nem szeret bajlódni vele, annak a fogyasztását ne erőltessük inkább…
