Sokféle művészet létezik, amivel ki tudjuk fejezni magunkat, általában az fog meg minket a legjobban, amiben sikeresek vagyunk. Én a rajzolásban, festésben, alkotásban találtam meg magam.
Sokszor emlegetik a szüleim, hogy már kiskoromban is jó képességeim voltak, már akkor is a rajzolás vonzott a legjobban. A mai napig meg szokták kérdezni tőlem a tanáraim, hogy ha felnőtt leszek, művészként szeretnék-e elhelyezkedni, és őszintén szólva, el tudom képzelni magam ebben a szakmában.
Ahhoz, hogy az ember elérje, amit szeretne, például a festészetben, rengeteget kell gyakorolni. Vegyük például az egyik legnehezebben lerajzolható testrészt, a kezet, amivel minden művésznek meggyűlik a baja legalább egyszer az életben. Tény, hogy rendkívül nehéz eltalálni és élethűen megrajzolni egy emberi kezet, de ez is gyakorlás kérdése.
El tudom képzelni, hogy ezzel foglalkozzak felnőttként is (Ferencsik Bori festménye)
Ugyanez vonatkozik a festésre. Volt olyan idő, amikor egyáltalán nem szerettem vászonra festeni, nehezen kezeltem az ecsetet, minden alkalommal ha festeni kellett, negatívan álltam hozzá és egyik művem se tetszett. Szerencsére van egy nagyon jó tanárom, Martincsák Kata, aki minden héten rávesz, hogy fessek, legyen szó csendéletről, vagy kötetlen festésről. Neki is köszönhetem, hogy mára már a festményeimet szeretem a legjobban. Kata kísért végig az utamon, hogy eljussak oda, ahol most vagyok, megszerettette velem a festést, ő adta a tudást amivel ma rendelkezem, és remélem még sokáig tanulhatok tőle.
Számomra a festés a legfontosabb. Bármilyen kreatív feladatnak szívesen elébe állok, de határozottan a vászonra való festés áll a legközelebb a szívemhez. Fontosnak tartom azt, hogy minden szempontból ki tudjam fejezni magam.
Amikor festek, egy részem otthagyom a vásznon. Minden képemben ott vagyok én is.
Minden képemben ott vagyok én is (Ferencsik Bori festménye)
Főleg, ha nincs megkötve a kezem festés közben.
Szeretek festeni, mert akkor úgy érzem, önmagam lehetek. Nincsenek elvárások, csak én és a kép. Az ecsetek együttműködnek velem, és ha úgy igazán elmerülök a képben, az idő megáll és egy másik világban érzem magam.
Bármelyik szín a rendelkezésemre áll, senki nem mondja meg nekem, hogy mit kell csinálni. Amikor csak úgy leülök festeni, hogy kiadjak valamit magamból, vagy csak mert épp olyan kedvem van és belekezdek, magam vagyok és úgy csinálom, ahogy szeretném.
Szeretem, ha nincs megkötve a kezem festés közben (Ferencsik Bori festménye)
A vászon és az ecset a nehezebb időkben is ott van nekem. Megkönnyebbülést nyújt egy szép kép, amit egy nehéz nap, akár hét előzött meg. Látható benne amit akkor éreztem, amikor festettem és pont ez a jó benne. Később, ha visszaemlékszem egy festmény láttán arra az időszakra, tudni fogom, hogy mi változott, mi lett jobb, és így tudok mérlegelni.
Szeretek festeni, mert jót tesz a mentális egészségnek, kikapcsol, megnyugtat, szórakoztat, remekül ki tudom fejezni magam vele és ezen az úton is elindulhatok a jövőm felé. Régebben a papír és a ceruza voltak a legjobb barátaim, azon a téren fejlődtem a legtöbbet, míg a festést igyekeztem nagy ívben elkerülni. Örülök, hogy végül megtaláltam magam benne, mert úgy érzem mára már az életem és a személyiségem szerves részévé vált. Szeretem, hogy ebben a formában is ki tudom magam fejezni és izgalommal telve várom, hogy mit tartogat számomra a jövő ezen a téren.
Úgy érzem, mára az életem és a személyiségem szerves részévé vált (Ferencsik Bori rajza)
További írásaink gyerekrajz témában:
- Magyar siker: mindenki jegyezze meg a Perrone testvérek nevét!
- “Milyen jól rajzol jány létére!” – bemutatjuk az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét
Szponzorált tartalom
