Érdekességek a kakaóról

A maják kincse

A kakaó Közép- és Dél-Amerikában honos növény, amit már évezredek óta ismertek a helyi bennszülött indiánok, mire az Európából érkező hódítók felfedezték maguknak. Mikor Cortez, a spanyol konkvisztádor a 16. század elején partra lépett az Újvilágban, a maják és aztékok már legalább háromezer (!) éve élvezték ennek a csodálatos növénynek az áldásait. Kultúrájukban a kakaóbab különleges helyet foglalt el: élelmiszerként, izgatószerként és gyógyszerként is használták, sőt pénzként is elfogadták. Az európai invázió után még jó darabig szolgált fizetőeszközként a kakaófa magja: egy nyúl például tíz, egy rabszolga száz babszemet ért. A kakaózás szokását is minden bizonnyal az indiánoktól lesték el a hódítók, hiszen a maják, az aztékok és az inkák 4 féle kakaóitalt is ismertek.

A bőség szent szimbóluma

Az utolsó azték uralkodó kincseskamrájában az arany és ezüst mellett a kakaóbab volt a legértékesebb “valuta”, amely halmokban állt és bizonyította ennek az ősi civilizációnak a gazdagságát. A legenda szerint az aztékok szent madara, a kvezál is ezzel táplálkozott akárcsak azok az előkelőségek, akik vallási szertartásokon vették magukhoz a kakaóból készült italt. Eredendően csak ők jutottak hozzá a nedűhöz, amit fűszerekkel és chilivel ízesítettek, a köznép számára elérhetetlen volt, kivéve talán esküvői ceremóniákat.

Kolumbusznak jutott az első bögre

Bár a kakaót Cortez és emberei juttatták el Európába, Kolumbusz Kristóf volt az első fehér ember, akinek megadatott, hogy megízlelje az indiánok nagy becsben tartott italát. A chocholatl autentikus indián receptjét hamarosan megszerezték a spanyolok, de annak titkát még vagy száz évig megtartották maguknak.

A hollandok miatt édes

Az 1600-as évek közepére Spanyolország elvesztette monopóliumát az európai kakaópiacon. Ekkor kezdett gyors ütemben kezdett terjedni Franciaországban, majd egy francia üzletember Londonban is megnyitotta az első csokoládé házat. A 18. századra Angliától Ausztriáig mindenhol megjelent a kakaózás szokása, köszönhetően a gőzmeghajtású darálógépek térnyerésének, amelyekkel drasztikusan csökkent az csokoládé porított alapanyagának előállítási költsége. Coenraad Johannes van Houten holland vegyész az 19. század második évtizedében egy lúgosító eljárással “kivette” a kakaóból a kesernyés ízt és a port vízben még oldhatóbbá tett. Az eljárást a mai napig “holland módszernek” nevezik.

Az istenek eledele

Nem csak a amerikai őslakók voltak elvarázsolva a kakaóbab nagyszerű tulajdonságaitól. 1753-ban a svéd botanikus, Karl Linné annyira magasztalta, hogy Theobroma előnevet adta a kakaónövénynek, ami annyit tesz: “az istenek eledele”. Az ő idejében a kakaó élvezet – mivel ára az aranyéval vetekedett – csak a legelőkelőbb nemesség köreiben volt divat. Mint minden divatnak, voltak ellenzői is. Clusius, híres francia botanikus is ezek közé tartozott, és Linnével ellentétben azt mondta, “a kakaó csak a disznóknak való.” Nem neki lett igaza.