Megszoktuk, hogy a pár száz méterre levő boltba kocsival megyünk. Hogy ingyen parkolást szavaz meg az önkormányzat az iskolák elé. Hogy törvényileg szabályozzák, a különböző üzletméretekhez mennyi a kötelezően biztosítandó autóparkolóhelyek száma. Hogy egy jó álláshoz jó kocsi jár.
És nem vesszük észre, hogy nincs annyi út a városban, ahány autó el akar rajta férni, hogy az autók a dugók miatt nem haladnak, hogy hatalmas a levegő- és zajszennyezés körülöttünk, és hogy elfelejtettünk sétálni. Hogy több ezer forint megy a pénztárcánkból havonta benzinre, autópálya- és parkolási díjakra, hogy a munkaidőnk nagy részét szinte azért dolgozzuk le, hogy fent tudjuk tartani a megszokássá vált és mozgásszegénységet előmozdító gépkocsihasználatot. Ahelyett, hogy élveznénk a bringa által nyújtott fizikai és lelki szabadságot…
