Az okos, érzékeny lelkű Donát nagy lelkesedéssel vágott a gimnáziumi tanulmányokba. Anyja, Mariska mama mindent megtett, hogy kisfiának semmi másra ne kelljen koncentrálnia, csak a tanulmányaira: a varrodában dupla műszakot vállalt, hétvégenként pedig otthon hajtotta a varrógépet.
Sorsszerű találkozás
Donát még csak elsős volt, amikor az agyonkényeztetett negyedikes Manyi ráakaszkodott. Behálózási hadművelete sikerrel járt, és Donát az első év végén a kollégiumból Manyi szüleinek lakásába költözött. Mariska mama szíve összeszorult, amikor meglátta Manyit, mert úgy érezte, a lány nemcsak a fiát, hanem mindent akar, ami az ő családjáé. Elhessegette a rossz gondolatokat, de idővel keserűen tapasztalta, hogy Donát a lány hatására változik: nem érdekli már a színház, a hangverseny, az építészet, hanem csak a foci, a sörözés és a pénz. Egyre kevesebbet gondolt a továbbtanulásra, inkább arra, hogy minél előbb sok pénzt keressen.
Mariska mama megpróbálta fiát rábeszélni a tanulásra, ami Manyinak nem tetszett. Miután Donát leérettségizett, megtartották az esküvőt, majd elhelyezkedett egy fuvarozási cégnél, és ügyeskedett, hogy minél előbb önálló házba költözzenek.
Kis ház, nagy ház
A fiatalasszony nem állt szóba az anyósával, de a megtakarított pénzére, a házára, a szőlőjére, sőt a nyugdíjára is igényt tartott. Mariska mama pedig nem tudott nemet mondani, ha egyetlen gyermeke boldogságáról volt szó. Kisebb házba költözött, amit lehetett, megtermelt a kertben, és vaksi szemével tovább hajtotta a varrógépet, hogy legyen mit adnia, ha a gyerekek még kérnek. A fiatalok végül vettek egy telket a fővárosban, és belevágtak a Manyi megálmodta gigantikus ház építésébe.
Az anyai szív meghasad
Mariska mama egész élete benne volt gyermeke csodapalotájában, ahová ő egyszer sem tehette be a lábát. Manyi utálta és kitiltotta az anyósát, nem tudta megbocsátani, hogy le akarta beszélni a fiát a házasságról. Donát pedig szerette az anyját és a feleségét is, viszont utálta a munkáját, de még jobban a saját gyengeségét, a vigaszt pedig az alkoholban kereste. Mariska mama szíve szinte meghasadt a fájdalomtól – egy éjszaka szívinfarktusban meghalt.
Csoda a medencénél
A fiatalok eladták a mama kis házát, amelyből gyönyörű kerti medencét építettek. Nemsokára megszületett a kislányuk, Bettike, akinek arcában Donát felfedezte Mariska mama vonásait. Amikor a gyermekét a karjába vette, olyan biztonságot és gyöngéd szeretetet érzett, amelyet kicsi korában, édesanyja mellett. Donát abbahagyta az ivást, kevesebbet dolgozott, több időt töltött Bettivel, ami nem tetszett Manyinak.
Már túl voltak Bettike négyéves születésnapján, amikor egy tikkasztó nyári napon furcsa dolog történt. Az asszony és a kislány kettesben ücsörgött a kertben, a napernyő alól nézték a medence csillogó vizét, amikor Bettike megszólalt: „Szeretem ezt a medencét… Örülök, hogy kaptatok a kis házamért annyi pénzt, hogy ezt megépíthettétek.”
Manyi hátán végigfutott a hideg, úgy érezte, megállt az idő. Utált anyósa újra itt van? A lelke a kislányban öltött testet? Sokáig és sok helyen kereste a bizonyosságot, de konkrét választ sehol nem kapott. Horoszkópja az elfogadás, az alkalmazkodás és a nem mindenáron elsőségre törekvés karmájáról árulkodott. A kislány mondata, horoszkópjának elemzése, a reinkarnáció kutatása közben szerzett tapasztalatai lassú változást indítottak el benne. Az elmúlt évek alatt tudatosan törekszik arra, hogy ne akarjon mindenkit két vállra fektetni, az akaratát másra erőltetni.
És közben elsajátította a karmikus gondolkodást, miszerint azt kaphatja vissza, amit ad…
