A fantomstoppos-jelenség már az 1900-as évek elején oly gyakori volt, hogy a néprajzkutatók külön foglalkoztak vele, mint városi legendával, a modern folklór tipikus elemével. Az ember azt hinné, ilyen történetek nyilván csak az autók megjelenése óta keringenek, pedig már a hintók, lovaskocsik korában feljegyeztek eseteket, amikor egy út szélén álló idegen felkéredzkedett a kocsiba, furcsán viselkedett, végül pedig egyszerűen köddé vált. Később mindig kiderült: az illető valaha ott halt meg, azon az útszakaszon…
Úgy látszik, a fantomstopposok hátterében is az áll, hogy a holtak néha nem tudnak teljesen eloldozódni a földtől, konkrétan egykori életük döntő helyszíneitől és az ahhoz kapcsolódó emlékektől. Emiatt pedig asztráltestük újra és újra felkeresi az adott helyet, és ott – mintha csak egy film részletét vetítenék le ismételve – folyton „újraéli”, pontosabban újrajátssza a saját halálát.
A balesetben elhunytak szelleme visszatérhet a helyszínre. (iStockphoto)
A fantomstopposok a leggyakrabban fiatal lányok
Mivel Amerikában a tudomány nem veti el oly mereven a paranormális jelenségek kutatását, mint nálunk, az autóstoppoló szellemek kapcsán is komoly tanulmányok születtek. Ezek a következőkre jutottak: a jelenség az egész földön közismert, például Pakisztánban, Malajziában, Indiában, de még Grönlandon is. És nemcsak az autókra vonatkozik, hanem buszra, villamosra, szekérre, valójában bármilyen járműre felkéredzkedhetnek kísértetek – Délkelet-Ázsiában például közismertek a „riksás szellemek”.
A fantomstopposok jelentős része gyerek, még gyakrabban fiatal lány. Viselkedésük is szinte globálisan azonos: a kocsiban nagyon szótlanok, nem beszélgetnek a sofőrrel, az úti célt is gyakran csak kézmozdulattal jelzik. Szembetűnő az is, hogy arcuk sápadt, arckifejezésük lemondó, szomorú, vagy valami furcsa vágyódást tükröz. Ruhájuk gyakran ódivatú, nem az adott kornak megfelelő.
A szellemstopposok visszatérnek a tragédia helyszínére
A fantomstoppos mindig arra a helyre kéri a fuvart, ahol egykor az életét vesztette. Mintha direkt odavonzaná valami, illetve valamiért újra és újra át akarná élni a tragédia előtti utolsó perceit. A kísérteteknél az is jellemző, hogy az egyes esetekben ugyanazt a cselekvésmintát követik, ismételgetik – például minden alkalommal cigarettára gyújtanak, vagy az esernyőjüket nyitják-csukják –, tehát mintegy „beakadt hanglemez” módjára viselkednek.
Az egyik legkorábbi, jól dokumentált eset 1941-ben történt, amikor egy chicagói taxisofőrt egy fiatal apáca intett le. A nővér egy bizonyos kolostorhoz kérte a fuvart, ám amikor a sofőr ki akarta tenni a célnál, döbbenten látta, a hátsó ülés, ahol az imént még utasa ült, üres. Zavarában becsöngetett a zárdába, és elmondta, mi történt. Az apácák egy fényképet mutattak neki, amelyen felismerte utasát. A fotón látható fiatal nővér tíz éve halálos gázolás áldozata lett: egy taxi ütötte el, amikor a kolostorba sietett vissza…
A hátborzongató történetet teljes terjedelmében a legfrissebb Nők Lapja Ezotéria 66. oldalán olvashatjátok el.
