„Rohantam már kiscsirkével a hónom alatt állatorvoshoz, ráadásul karácsonykor, mert az egyik kiscsibe lenyelt egy hosszú csomagolószalagot, és fuldoklott a szoba közepén – vág bele a történet közepébe Gyenes Eszter, aki mióta az eszét tudja, nem eszik húst. – A csirke is érző élőlény, nekem 12 csirkém volt, pár hónapja pusztult el az utolsó is végelgyengülésben.” Amint Eszter észrevette, hogy rosszul van az egyik tyúkja vagy kakasa, rohant vele Varga József doktorhoz. „Ültem a váróban a kutyus- és a cicagazdik között, akik eléggé ledöbbentek, amikor látták, hogy a kosárban tyúkok vannak – meséli a fiatal nő. – Az udvarban az almafa alá temettem őket, nagyon hiányoznak” – teszi hozzá a 28 éves jogásznő.
Miattam ne kaszaboljanak állatokat
„Vettünk egy ürömi kertes házat, és az előző tulajdonos bácsi azt mondta, levágja a tyúkokat, mert nem tudja hova tenni őket. Na, gondoltam, miattam ne kaszaboljanak állatokat, inkább hagyja őket a háznál” – meséli Eszter, hogyan kezdődött a „csirkemizéria”. Aztán a tyúkok kaptak enni, kapirgáltak az udvaron, ahogy azt kell. Eszter szerint még a tojásokat sem szedték össze, mert nem nagyon tudták akkor, hogy ilyesmivel is kéne foglalkozni. „Egyik nap kimentem az udvarra és a bokrok alól éles csipogást hallottam, hát benézek és látom, hogy kis sárga, pihés csirkék téblábolnak az ágak alatt, szó szerint tojáshéjjal a fenekükön.”
Zsebcsirkék
A kiscsibék közül kettőt agyonütött volna az anyjuk, így a vajszívű Eszter az udvarról beköltöztette őket a házba. „Míg kicsik voltak, vittem őket magammal mindenhova, például az egyetemre. A kocsiban hagytam a kiscsibéket és folyton járkáltam ki apró darával etetni meg itatni őket” – magyarázza Eszter, hogyan teltek az első hetek. A két kiscsirke – akik persze nevet is kaptak: Csipi és Pirinyó –, annyira ragaszkodtak a jogászlányhoz, hogy sokszor csak a pulcsija zsebében voltak hajlandóak aludni. „Én virágokat ültettem az udvaron, a bal zsebemben Pirinyó, a jobb zsebemben pedig Csipi aludt. A legdurvább az egészben az, hogy amikor már nagyok lettek, ráadásul hatalmas kakasok, akkor is szerettek volna bebújni a zsebembe, de maximum a pulcsim alá tudtak bebújni – mondja Eszter olyan természetességgel, mintha szimpla kiskutya simogatásról lenne szó. – Bolondnak tartanak – mondja Eszter, mert nem állt meg a tyúkoknál, most valóságos farmja van: hét kutyát, három nyulat, két teknőst, egy repülni nem tudó galambot, madagaszkári bütykös csótányokat és három macskát nevel. – A pasim nem bírta és lelépett, nemcsak az állatok miatt, de bőven benne voltak ők is.”
Dominik és Kázmér
„A kisfiam, Dominik nem tágított, mindenképpen akart egy kiskacsát, végül azért vettünk neki egyet a vásárban, mert azt hittük, szegény pára nem ér meg három napnál többet” – mondja Heiszler Mónika. A kiskacsa, Kázmér végül családtag lett, és több mint 4 éven keresztül totyogott fel s alá a hirdi családi ház udvaráról egészen a hálószobáig. „Kázmérnak nagyon jó dolga volt, nappal a kerti tóban úszkált, aztán ahogy jött a szürkület, feljött a teraszra, a csőrével bekopogott az üvegajtón, és ha nem engedtük be elég gyorsan, akkor utána a nappali közepén panaszosan gágogott, igazi egyéniség volt – teszi hozzá Mónika mosolyogva. – Aludni a kisfiammal aludt, persze nem az ágyában, hanem egy dobozban az ágy mellett.”
Kutya-kacsa barátság
Hogy a történet még mesébe illőbb legyen: Brúnó, a Heiszler család skót juhász kutyája és Kázmér összenőttek, és nemcsak azért, mert a kacsa sokszor kicsipegett a szőréből nem oda illő lényeket. „Egyszer majdnem frászt kaptam, mert annyit láttam az ablakból, hogy Kázmér a csőrével eszelősen ütögeti a kutyánk szemét. Kirohantam, de az istennek nem bírtam leszedni róla. Aztán pár nappal később észrevettük, hogy Brúnó szeme sarkában egy hatalmas kullancs van, a kiskacsánk csak azt próbálta kiszedni.” Heiszleréknél egy idő után nem ugatás, hanem gágogás jelezte, ha valaki belépett az udvarra: Kázmér ugyanis már jóval a skót juhász előtt észrevette, ha idegen lépett a területére.
„Forralja a vizet…”
Baleset még a legjobb családban is előfordul, így esett meg, hogy egyszer az apuka elgázolta szegény Kázmérunkat. „Szinte leszakadt a lába, rohantam vele orvoshoz, mint egy őrült. Az állatorvos rám nézett, és annyit mondott: csak azért nem mondom, hogy forralja a vizet levesnek, mert látom, a kacsa családtag.” Végül a doki összestoppolta a kacsát, Heiszlerék pedig hat hét kitartó ápolás után lélegezhettek fel, hogy megmarad a kiskacsájuk. Kázmér, a kacsa végül négy évet élt: a család megsiratta és eltemette az udvarba. „Azóta sem találkoztam vagy hallottam olyan különleges kacsáról, mit Kázmér” – teszi hozzá elérzékenyülve Mónika.
Csak ha nem nézünk oda
„Egy ágyban alszunk Gregorival, nem vitás, csak akkor nem, amikor nagyon hullik a szőre” – mondja Csjef Balázs, egy mini kasmír kosorrú törpenyuszi büszke gazdája, és elképzelhetetlen számára, hogy rácsos ketrecben tartsa a kedvencét. „Olyan, mintha az ember egy cicával aludna, csak sokkal pihe-puhább és nem kell aggódni, nem nyomom össze, nem hülye ő, hogy hagyja magát – teszi hozzá a 25 éves fodrász. – Sokszor ébredek arra, hogy matat a lakásban, mert persze szabadon kalózkodhat, ilyenkor a szájában cipeli a játékait vagy a falhoz vágja őket, az azért zajjal jár.”
Pihe-puha
A kasmír nyuszi elnevezés pedig nem véletlen: picike korában nem bírt menni a konyhakövön, mert annyira selymes volt a szőre, hogy folyton csúszkált. Egy budapesti társasház második emeletén él Balázs a törpenyuszival és két kutyussal. „Gregori igazi szégyenlős, van egy kis alma a sarokban, és csak akkor hajlandó pisilni, ha nem nézünk oda. Eleinte nem is hittem el, de teszteltük, és tényleg nem hajlandó pisilni, ha valaki nézi, neki lelke van.” Balázs szerint Gregori igazi szeretetbomba. „Állandóan a seggemben van, jön utánam, nyalogat, csipked, ha két órán keresztül bírod simogatni, akkor két órán keresztül ül az öledben és élvezkedik – meséli Balázs. – Az arcán látom, milyen kedve van, a fésülködéstől például frászt kap” – teszi hozzá Balázs.
Ritka, ha a kiscsibéknek, kiskacsáknak, nyusziknak ilyen arany életük van. Ezerszer olvashatták mindenhol, de tényleg csak akkor vegyenek cuki húsvéti állatkát, ha pár nap múlva nem akarnak majd tőlük bármi áron megszabadulni…
