Pom Pom és a locsolás

Sosem értettem a locsolkodásellenes nőket. De ugyanúgy nem értettem a locsolásmániákus férfiakat sem. Egyetlen elfogadható, normális, sőt példaadó hozzáállás lehetséges: a sajátom – gondoltam tizenkét évesen, aztán elkértem Anyu egyik régi és olcsó kölnijét, mert a tavaly elkunyerált üvegcsét valahol elhagytam. Nem Apuval és nagybácsik hadával, nem kivasalt gallérú, fehér ingben és jól fésülten, és nem ladaszamarával vágtam neki a városnak, hanem egyedül és gyalogosan, mértéktartó eleganciám és mosolygó lényem előtt a szél is megemelte a kalapját. A Pom-Pom meséiből Csukás István kifelejtett egy halhatatlan alakot: a Világ Legkedvesebb Locsolóját.

Mindezt helyénvalónak találtam és találom most is: Anyut saját kölnijével meglocsoltam, utána pedig kaptam tőle valami ajándékot. Aztán jöhetett a város, a megszokott négy-öt, elvétve hat lányos-ház: ajtónyílás, mosoly, ünnepi csend, na jó, egy kis kacarászás, egy ügyetlen versike, leülünk, csoki a zsebbe, tojás egy kis szatyorba, sonka, süti, mivanveled, hozhatokemég, hogyvannakaszüleid, egykiskávét, köszönöm-szépen-teljesen-tele-vagyok-és-

lassan-indulni-kéne. Na-jó-egy-kis-kupicát-még-köszönöm-szépen-csókolom. A búcsúzáskor a lányok és az anyukák mosolyogtak, azt mondták, kedves vagyok, hogy eljöttem, ne feledkezzek meg róluk jövőre se. Végül integettek.

„Haj-haj! Hiába. Örömet szerezni! Ez a mi rendeltetésünk – értettem meg újra – és bár sokszor áldozatokat kíván, mégis nemes, fennkölt feladat.” A hagyománnyal szakítani akaró amazonok mentalitása mögött – született lélekbúvárként – megbántottságot, önbizalomhiányt és ebből eredően a trend előtt való meghódolást érzékeltem.

Az első házat elhagyva buszra szállok, és egy pillanatra irigykedve gondolok a

Molnár Moser Az 1874-es esztendőben Neruda Nándor megnyitotta gyógyfűszer- és illatszer-nagykereskedését a mai Kossuth Lajos utcában. Az üzlet szépen virágzott, s a vásárlók száma akkorára duzzadt, hogy néhány évvel később a második üzlet is megnyitotta kapuit. A tízes évekre azonban Neruda fia már nem bírta a konkurenciával a versenyt, s eladta a boltot a Molnár és Moser cégnek, mely akkoriban élte virágkorát. A cég csak nevében őrizte az alapítók nevét. A tulajdonos, Bartha István gyógyszerész szívós munkával Pest egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító üzletláncává fejlesztette a drogériát.

vidéki locsolók logisztikai problémáktól mentes életére, majd meglátom az alteregómat kis nejlonzacskóval a kezében. Tudom, hogy ő is, lévén érzékeny lélek, megrekedt valahol a kisiskolás korban, amikor mélyen lenézte a társait, akik pénzt fogadtak el a permetezésért, és a „zúg a traktor” volt belépőjük, vagy akik szódásszifonnal és vödörrel terrorizálták a nőket. Bár lehetséges, hogy ez utóbbi még nagy mulatsággal is járhat… A nadrágzsebében mindenesetre tömzsi üvegcse lapul – Molnár Moser. Pazar egy kölni, érthetetlen, hogy miért vágnak olyan kétségbeesett arcot a lányok, és miért kérik, hogy csak icipicit cseppentsünk rájuk. A kedves locsoló persze megszeppenve szót fogad, és mutatóujjával mérsékli az adagot.
A drága kölni – ezt minden gyerek ösztönösen tudja – még ha jó illatú is, a locsolás eszméjének ellentmond. A pacsulipiac egyelőre tartja magát. A Hugo Deep Red-féle locsolási ajánlatok a nagyzolási-mánia és a terpeszkedő illatimpériumok tipikus megnyilvánulási formái, és egy egész hagyományt akarnak álszent módon kisajátítani. Ám a Világ Legkedvesebb Locsolója egy romantikus antikapitalista, egy korszerűtlen alak, és a manipulációkon általában keresztüllát.
Van olyan lányos-ház, ahol csöngetéskor hirtelen szaporábban kezd verni a pulzusa.