Mindig két gyereket szerettem volna, először egy fiút, aztán pedig egy kislányt. Szerencsés vagyok, mert sikerült, és mindketten klasszak, okosak és ami a legfontosabb: egészségesek. A lányommal, aki 14 éves lesz, sokat szoktunk arról beszélgetni, hogy neki vajon lesznek-e gyerekei és milyen szülő lesz. A jelenlegi elgondolásai, remélem, hogy sokat fognak még változni…
Anya, nekem szerintem nem lesz saját gyerekem, csak örökbefogadott, mert a szülés nagyon fáj. És csak olyan gyerekeket fogadok majd örökbe, akik már nem annyira kicsik, hogy pelenkázni kelljen őket, és végigalusszák az éjszakákat. Ja, és csak olyan férjem vagy pasim lesz, aki mindenben segít, mert én egyedül, az tuti, hogy nem csinálom. Felnőttként nemcsak munkám, de olyan életem is kell, hogy legyen a családom nélkül, ami csak az enyém. Mindig szakítok majd időt arra, hogy a barátnőimmel találkozzak, és legyenek külön programjaink. Ha akarsz, akkor te is sokat vigyázhatsz majd a gyerekeimre, és akkor még több időm lesz magamra. Ja, és én tuti, hogy mindent megengedek majd a gyerekeimnek, nem fogok nekik megtiltani semmit.
Sommás összefoglaló, de biztosan nem így lesz majd, hiszen most még korai vele gyerekvállalásról beszélgetni. A lényeg egyelőre nekem ebből annyi, hogy szeretne gyereket, de teljesen érthető módon nem akar nagy felelősséget venni a nyakába. Időnként elgondolkodom azon, vajon nem azért van-e mindez, mert amikor megkérdezte tőlem Panka, hogy fáj-e a szülés, akkor nagyon őszintén megmondtam neki, hogy igen, határozottan nagyon fáj, de egyetlen percig sem bántam meg, hogy ők megszülettek, mert nincs náluk jobb dolog az életemben. Amikor részletesen be kellett számolnom a bátyja és az ő születéséről, akkor döntötte el, hogy ezt ő tuti, hogy nem csinálja végig, mert borzasztóan fájdalmas és macerás, sőt, ahhoz sincs kedve, hogy egy pici baba körül futkosson hónapokon keresztül, mert mindig szüksége van valamire. Biztos vagyok abban, ha megtalálja majd azt a férfit, akivel örömmel vállal gyereket, akkor egyáltalán nem lesz számára szempont az, hogy mekkora fájdalommal jár a szülés.
Annak egyébként kifejezetten örülök, hogy a párkapcsolathoz és a gyerekvállaláshoz úgy áll hozzá már most, hogy a terhek közösek, és a férjének is be kell vállalnia ebből a saját részét. Azt hiszem, hogy az ő generációjuk már egészségesen nő fel ebből a szempontból, és közülük csak kevesen fogják körbeugrálni a férjüket. Ehhez persze olyan fiús anyák kellenek, akik szintén arra nevelik a fiaikat, hogy segítsenek a házimunkában, és csöppet sem női feladat a takarítás, vagy a mosogatás, esetleg a mosás. A lányom jövőképében az is tetszik, hogy tudatosan készül arra, hogy legyen a családja mellett saját élete is, hogy legyenek külön programjai, barátai, és persze nagymamaként boldogan besegítek majd abban, hogy az unokáimra vigyázzak.
A gyerekekre minőségi időt kell szánni, és akkor minden rendben lesz (fotó: Thinkstock)
Panka egyébként bármennyire is tagadja, kifejezetten szereti a gyerekeket, főleg a kicsiket, és szívesen játszik velük, persze nem végtelen ideig, de sokáig türelmesen foglalkozik velük. És a gyerekek is szeretik őt, mert értelmesen magyaráz nekik, és nyugodtan, kedvesen beszél velük, egyáltalán nem gügyög, amit egyébként én is kifejezetten utálok. Szerintem nagyon jó anya lesz belőle, aki határozottan, de végtelen szeretettel neveli majd fel a gyerekeit, nagy-nagy nevetések közepette.
Szponzorált tartalom
