Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sztárfórum Vekerdy Tamás
2008-03-05 10:591.
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2008. március 5. 10:59
Kedves Fórumozók!
Sztárfórumunk következő vendége
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, a Nők Lapja állandó szerzője lesz.
Várunk Benneteket március 11-én kedden, 15 órától ide a topikba, de kérdéseiteket már előre is feltehetitek!
Üdvözlettel:
a Nők Lapja Cafe csapata
Kedves Vekerdy Úr!
Köszönöm a válaszát, ezzel kapcsolatban még egy kérdésem lenne (remélem belefér az időbe). Talán nekem is Olaszországban kellene élnem , mert nekem tényleg nem okoz gondot a gyerekek viselkedése, csak az ovi miatt félek, konkrétan attól, hogy az oviban lesznek velük türelmetlenek. Szerencsére -bár ikrek- nem zárkóznak be a saját kis világukba, nyitottak, barátkoznak ( figyeltünk arra, hogy különprogramokat szervezzünk nekik stb.). Szavaiból azt vettem ki, hogy majd amikor oviba kerülnek (3,5 évesen), nemsokára (4-5 éves korban) alkalmazkodni fognak a környezet elvárásaihoz. Nem okoz majd náluk nagy lelki törést, hogy itthon "mindent" szabad, ott pedig sok a korlát? Vagy a gyerekek a különféle közegben ( gondolok itt az otthoni és az ovis közeg különbségére) tudnak más és másfajta viselkedésformát tanusítani?
Köszönöm a válaszát!
Tisztelt Vekerdy Úr!
Két kislányom van, a nagyobbik 7 éves a kisebbik 4 és fél.
A gondom a következő lenne: nálunk két felállás van, vagy nagy eggyetértésben szépen eljátszanak egymással, vagy megy a "harc" kettejük között, ami álltalában abból indul hogy a nagyobbik gonoszkodik, piszkálja, provokálja a kicsit. A természetük is eltérő. Amíg pl. a kicsi szó nélkül borogatásért szalad a nagyobbik fájós lábára a nagyobbik fellöki. Amikor pedig közbe kell avatkoznom sajnos gyakran a nagyobbikat kell leszúrnom (és látom hogy ő idézte elö a vitát). De ez nagyon rossz, hogy mindig őt "bántom" a viselkedése miatt, pedig tényleg általában ő kezdi. Sajnos most már kezdi mondani, hogy persze, mindig csak ő......! Vagy haggyam rájuk? megoldják egymás között? Bár szerintem azt sem hagyhatom, hogy a kicsi mindig terrorizálva legyen. Eddig a "szépszó", "eréjes" szó, és a "kerüld el" nemnagyon vált be.
Megköszönném ha tudna tanácsolni valami megoldást.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Zsuzsa
Tisztelt Vekerdy Tamás!
Köszönöm válaszát.
Esetleg tud ajánlani szakembert, akihez elvihetném? Sokat jelentene az Ön ajánlása..
Tisztelt Vekerdy úr!
Kislányom 3 éves, és alvásproblémákkal küzd. Már hosszabb ideje (4-6 hónapja) felébred éjszaka, nyugtalanul alszik. Napközben óvodában van, ahol az óvónők kiegyensúlyozott gyermeknek tartják. Délután az oviban jól alszik, otthon viszont már az elalvás is nehezen megy, pedig igyekszem a megszokott lefekvési rituálét mindig betartani (vacsi, fürdés, mese, alvás). Néhány napja közölte velünk, hogy fél elaludni, és amikor felébred, nagyon keservesen és zaklatottan sír. Ha vele alszom, vagy nagyon ritkán, ha a férjem és közöttem alszik, sokkal nyudodtabb, bár ilyenkor is előfordult már, hogy álmában felsírt, viszont könnyű volt megnyugtatni. Azt elmondja, hogy rosszat álmodott, arra a kérdésre viszont, hogy mit, mindig ugyanaz a válasz: Valaki felébresztett!
Mit tanácsol, forduljak további segítségért szakemberhez vagy idővel "kinövi" ezt a problémát?
Válaszát előre is nagyon köszönöm.
Tisztelettel,
Bea
Kedves Vekerdy Úr!
két kisgyermekem van, lányom 39 hónapos és Ágoston 24 hónapos. rengeteg a napi szintű konfliktus közöttünk. Próbálom megakadályozni az agressziót, a verekedést, de sokszor időm sincsen rá, hogy odaérjek. Harapják, rúgják, marják egymást. Sokszor különítem őket, de mintha már az sem használna, hogy a kötekedő felet "büntetésből" a szobájába küldöm gondolkodni. Ön mit javasol? hogyan kezeljem a kettejük konfliktusát, kell mindig beavatkoznom?
nagylányom mintha visszvett volna és inkább a két éves szintjére hasonlítana, sokszor nem fogad szót, mintha a falnak beszélnék, amolyan süket fülekre találnak a szavaim. Ez normális? életkori sajátosság? néha valóban kezelhetetlen.
Alapvetően nevelési elveimben nincsen meg az ütéssel való fegyelmezés, inkább kiállítom a játékból őket, vagy szavakkal fegyelmezek. a férjem szerint ezért kanászodtak el a gyermekek, valóban célra vezető lenne a harapást harapással megtorolni????
várom válaszát.
Üdvözlettel, balogh Anett