Mennyire jellemző ma az állami iskolákban, hogy van ételérzékenyeknek szánt menü a menzán?
Az EMMI rendelete a közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokról kimondja, hogy „a nevelési-oktatási intézményben minden, szakorvos által igazolt diétás étkezést igénylő személy számára az állapotának megfelelő diétás étrendet kell biztosítani”. Ez tehát nem hajlandóság kérdése, az állami iskoláknak kötelességük biztosítani a speciális étrendet, amennyiben a gyermeknek orvosi igazolása van róla. Orvosi igazolást azonban csak az kap, akinek labor- és egyéb vizsgálatokkal bizonyított ételallergiája (IgE alapú), cöliákiája (autoimmun gluténérzékenysége) vagy laktózérzékenysége (laktózintoleranciája) van.
Vannak azonban olyan ételintoleranciák, melyeket más típusú vizsgálatokkal diagnosztizálnak (IgG alapon), más a kezelési protokoll és jelen tudományos állás szerint nem is elismert „betegségek”, így az ezekkel küzdő gyermekek hivatalosan nem kaphatnak speciális étkezést. Talán a legfőbb indok az, hogy az ételallergia akár életet is veszélyeztető állapot lehet, a cöliákia vagy a laktózérzékenység nem megfelelő kezelése is egészségromláshoz vezethet. Az ételintolerancia nem életveszélyes, de megnehezítheti a mindennapokat és számos kellemetlen tünetet okozhat. Bár a gyakorlat még nem mindenütt általános, de azért egyre több iskolai menza kínál speciális étrendet, amelyet hivatalos papír nélkül is igénybe lehet venni. A nagyobb városokban és modernizált iskolákban általában külön választható menüt biztosítanak, főleg glutén- és laktózmentes ételekkel, mivel ezek az intoleranciák a legelterjedtebbek a gyerekek körében.
Diákok ebédelnek Budapesten a Harmat Általános Iskola menzáján 2017. december 19-én. Fotó: MTI/Illyés Tibor
Ha van ilyen, kiket szolgál ki? Csak a gluténmentesen, laktózmentesen étkezőket, vagy már mindenféle ételallergiára van megoldásuk?
Az említett rendelet nagyon szigorúan meghatározza, hogy mely allergének esetén kell speciális étrendet biztosítani. Ezek a következők: glutén tartalmú gabonák, rákfélék, tojás, hal, földimogyoró, szójabab, tej és laktóz, diófélék, zeller, mustár, szezámmag, kén-dioxid és szulfitok, csillagfürt, puhatestűek. A diétás étrendet többféleképpen lehet biztosítani. Az intézmény főzőkonyháján vagy az intézményt ellátó közétkeztetőnél megfelelő személyi, tárgyi, műszaki feltételek esetén közvetlenül kell ellátni a speciális étrendet igénylő gyermeket. Amennyiben a rendeletben meghatározott feltételek nem biztosítottak, az intézménynek olyan helyről kell rendelnie, ami a feltételeknek eleget tud tenni.
Ha az intézménynek nincs lehetősége sem helyben főzni, sem máshonnan rendelni, akkor kötelessége engedélyezni, hogy a gyerek otthonról hozott vagy a szülő által az iskolába rendelt ételeit bevihesse az iskolába, azt megfelelő körülmények között tárolhassa és elfogyaszthassa (hűtés, melegítés, jogszabálynak megfelelő tárolás).
Összetett ételallergia vagy a rendeletben nem meghatározott ételintolerancia esetén sokszor fejtörést okoz, hogyan oldják meg a gyermek étkezését, mivel a legtöbb közétkeztető cég még mindig nem eléggé felkészült. A két leggyakoribb „mentességet”, a glutén- és laktózmentességet a legtöbb helyen már megoldják, de ez sok esetben még mindig kevés. Ezért általában a szülő arra kényszerül, hogy otthon készítse és csomagolja a gyermeke számára megfelelő ételeket.
A cukorbeteg, diabéteszes gyerekeknek van külön menü?
A cukorbeteg gyerekek számára szintén külön menü szükséges, amely figyelembe veszi a cukorbetegség kezelésének speciális étrendi szükségleteit. Ezek az ételek általában alacsony glikémiás indexűek, és gondosan kiszámított szénhidrát tartalommal rendelkeznek, valamint olyan étrendi összetevők is szerepelhetnek benne, melyek egyébként közétkeztetésben nem engedélyezettek (például édesítőszerek). Az ilyen menü összeállítása azonban komolyabb szakértelmet és figyelmet igényel, így a rendelet azt is kimondja, közétkeztetésben diétás étlapot csak diplomás dietetikus készíthet, tehát csak olyan étel tálalható fel, amit szakember határozott meg és felügyelt. Ez biztosítja a gyermekek biztonságos és egészséges táplálkozását.
Az intézményeknek cukorbetegség esetén is kötelességük biztosítani a szakorvos/dietetikus által előírt étrendi szabályokat, az előbbi kérdésnél felsorolt módon. Tehát cukorbeteg gyermeknek is külön menüsort kell biztosítani, helyben főzni, rendelni, vagy ha ez nem biztosítható valamilyen feltétel hiánya miatt, akkor a gyermek beviheti és elfogyaszthatja a szülő által készített vagy rendelt étkezéseket. A cukorbeteg gyermek azonban még a megfelelően biztosított étkezések mellett is nagyobb figyelmet igényelhet, így általában a szülők és az intézmény aktív kommunikációval segítik egymást a gyermek biztonsága érdekében.
Ipsits Anita táplálkozási szakértő
Ha valaki nem fizet be a menzára, pont azért, mert nincs ilyen lehetőség, mit csomagoljon a gyereknek egy napra az iskolába?
Azoknak a szülőknek, akik úgy döntenek, hogy nem fizetnek be az iskolai menzára, gondosan meg kell tervezniük a napi étkezéseket. Fontos, hogy az otthonról hozott ételek is táplálóak és változatosak legyenek, ugyanakkor megfeleljenek az ételérzékenységi követelményeknek. Egy tipikus napi csomagolás a következő lehet (például glutén- és laktózérzékenység esetén).
- Reggeli: Gluténmentes, rostdús kenyérből készült szendvics sovány húsféleséggel, zöldségekkel, vagy laktózmentes joghurt gyümölccsel és magvakkal. Fontos, hogy az ételek energiadúsak és táplálóak legyenek, hogy a gyerekeknek elegendő energiájuk legyen a délelőtti órákra.
- Tízórai: Friss gyümölcs (például alma, banán) vagy zöldségszeletek (répa, uborka) mellé glutén- és laktózmentes snack (például hajdinatallér, lencsetallér, magvak). Ez biztosítja a megfelelő rost- és vitaminszintet.
- Ebéd: Az otthon készített ebéd a legjobb megoldás. Gluténmentes, rostdús tészta vagy rizs, köles, hajdina alapú étel, húsokkal, halakkal, zöldségekkel kiegészítve. Fontos, hogy az ételek könnyen szállíthatók és megfelelően tárolhatók legyenek. Figyeljünk, hogy jól záródó ételhordót vásároljunk, ami biztonságos, nem törékeny és nem szivárog.
- Uzsonna: Gluténmentes keksz, laktózmentes sajt, vagy egy további adag gyümölcs, hogy a gyermek délután is energiával telten tudjon koncentrálni. Ezek a csomagolt ételek nemcsak biztonságosak, hanem változatosak és finomak is lehetnek, így a gyermek nem érzi hátrányban magát a többiekkel szemben.
Mennyire megszokott, hogy egy szülinapi zsúron, gyerekeknek szánt rendezvényen figyelnek a nem ételérzékeny gyerekek szülei azokra, akik ételintoleranciával küzdenek?
Az elmúlt években Magyarországon is egyre inkább tudatosodott a szülőkben az ételérzékenység jelentősége, különösen a születésnapi zsúrok alkalmával.
Egyre elterjedtebb gyakorlat, hogy a szülők előzetesen érdeklődnek a meghívott gyermekek ételallergiáiról, intoleranciáiról, és ennek megfelelően készítik elő a zsúr menüjét. Az ilyen figyelmesség sok szülő számára fontos, mivel nem szeretnék, ha bármelyik gyerek kimaradna a közös étkezésekből vagy esetlegesen veszélybe kerülne.
A születésnapi torták esetében gyakran készítenek vagy rendelnek külön gluténmentes, laktózmentes, vagy más allergénmentes változatokat, hogy minden gyerek biztonságosan fogyaszthassa azokat. Az ételérzékenységgel nem küzdő gyerekek szülei általában pozitívan fogadják ezt a hozzáállást, és egyre többen követik a példát. Azonban a tudatosság mértéke változó lehet, és míg egyesek nagyon komolyan veszik, mások kevésbé figyelnek erre, ami szülői párbeszédet és figyelmet igényelhet.
Diákok ebédelnek Budapesten a Harmat Általános Iskola menzáján 2017. december 19-én. Fotó: MTI/Illyés Tibor
Mennyire veszik komolyan a tanárok és az olyan szülők, akiknek a gyereke nem küzd ilyesmivel?
Az ételérzékenységek egyre nagyobb figyelmet kapnak az iskolai közösségekben, de a hozzáállás mértéke változó lehet. Az iskolai tanárok és személyzet nagy része igyekszik komolyan venni az ilyen problémákat, különösen az általános iskolákban, ahol a gyerekek még nem tudják teljes mértékben kezelni saját egészségi állapotukat. A tanárok rendszerint képzést kapnak az ételallergiákról és az intoleranciákról, és tudják, hogy mit kell tenniük, ha egy gyermeknél allergiás reakció lép fel.
Az iskolai szülői közösségekben is egyre inkább elfogadottá válik, hogy figyelmet fordítanak az ételérzékenységre, bár az egyéni hozzáállás változó lehet. Azok a szülők, akiknek gyermeke nem érintett, néha kevésbé tudatosak ezen a téren, és szükség lehet arra, hogy a másik fél figyelmeztesse őket, hogy miért fontos az elővigyázatosság. Azonban a szülői közösségben egyre inkább elterjed az a megközelítés, hogy a közösség minden tagja felelősséget visel a gyermekek biztonságáért és jólétéért.
A nyári diáktáborok, sporttáborok fel vannak készülve az ételérzékeny gyerekekre?
Változó. A nagyobb, szervezett táborok – különösen azok, amelyeket ismert szervezetek, egyesületek vagy alapítványok szerveznek – általában jobban fel vannak készülve az ilyen igények kezelésére. Ezekben a táborokban gyakran dolgoznak dietetikusokkal, akik segítenek a menü összeállításában, és az étkezések biztosításában olyan módon, hogy azok megfeleljenek az egyedi szükségleteknek. Emellett ezek a táborok általában szorosan együttműködnek a szülőkkel, hogy biztosítsák, minden gyermek számára megfelelő és biztonságos étkezés álljon rendelkezésre. Kisebb, kevésbé formális táborok esetében azonban az előkészületek nem mindig ilyen alaposak. Sok esetben ezek a táborok nem rendelkeznek olyan szintű infrastruktúrával vagy szakértői támogatással, amely szükséges lenne az ételérzékenységek kezeléséhez.
Ebben az esetben a szülőknek érdemes előzetesen tájékozódniuk a tábor felkészültségéről, és ha szükséges, saját élelmiszert csomagolniuk a gyermek számára, vagy helyben keresni olyan szolgáltatót, aki biztosítani tudja a napi étkezéseket. Továbbá a tábor szervezőivel való előzetes kommunikáció is kulcsfontosságú lehet, hogy biztosítsák, a tábor személyzete tisztában legyen a gyermek speciális igényeivel, és meg tudják tenni a szükséges óvintézkedéseket. Összességében elmondható, hogy Magyarországon folyamatosan fejlődik az ételérzékenységek kezelése mind az iskolákban, mind a közösségi eseményeken és táborokban, de még mindig van hová fejlődni. Az egyéni helyzetek és intézmények között nagy eltérések lehetnek, így a szülők aktív részvétele és kommunikációja elengedhetetlen a gyermekek biztonsága érdekében.
