A verejtékezés az egyik legtermészetesebb dolog, legalábbis nekünk, embereknek. Az élővilágban ezzel kivételezettek vagyunk, hiszen még az emlősök között is gyakori az olyan faj, amely nem tud verejtékezni és a szervezete megfelelő hőháztartását más módon, például lihegéssel, állandó fürdővel vagy árnyékban állva tudja csak fenntartani. Az embernek ez a tulajdonsága nagyban hozzájárult az evolúciós sikeréhez, hiszen azzal, hogy az izzadás során elpárolgó folyadékkal nagy fizikai megterhelés alatt is megfelelő szinten tudta tartani a testhőmérsékletét sikeres és kitartó vadásszá válhatott. Számos zsákmányállat, például a kudu és a gazellafélék csak árnyákban tudják lehűteni magukat, így egy idő után kénytelenek megállni, hogy menekülés közben felforrósodott testüket melegét leadják, míg az ember, amely rá vadászik, folyamatosan és hosszan tudta üldözni őt saját, „beépített hűtőrendszere” miatt. Annak ellenére, hogy egy kudu sokkal gyorsabb, az ember a verejtékezés képessége miatt előbb utóbb mégis mindig beérte a hűsölő állatot és elejtette.
Az izzadás azonban nem csupán a hőháztartást szolgálja. Jelző rendszerként is működik, ami akkor aktiválódik, ha a szervezetet hirtelen sokk, stressz, lelki megrázkódtatás vagy fizikai jellegű megbetegedés éri. A pszichés jellegű és érzelmi stressz – mint például a szerelem – főként a hónaljban és a tenyéren vált ki fokozott izzadást, szaknyelven hiperhidrózist, míg a fizikai aktivitás a test teljes felületén megtalálható verejtékmirigyet hozza működésbe. Érdekes jelenség az is, hogy az érzelmi, lelki feszültség miatt fellépő verejtékezés hideg. Helytálló tehát az a megfogalmazás, hogy „kiver a hideg verejték”, ha valami rémületes, félelmetes, ijesztő dologgal szembesülünk.
A verejtékezés fő feladata a test állandó hőmérsékleten tartása. Izzadás során vizet párologtatnak a pórusokon keresztül a verejtékmirigyek, ami hűti a bőr felszínét. Átlagos esetben az izzadás normális mértéke 0,5 – 1 liter, de szélsőséges esetben elérheti a 10 litert is, ami persze hosszú távon nem fenntartható. Bár a leglátványosabban a hónalj mirigyei dolgozzák meg ruházatunkat, ezen a ponton mégis viszonylag csekély, alig 6 milliliter a vízveszteség, ami a teljes napi verejtékezésnek csak alig egy százalékát teszi ki.
Hogy mégis itt érzékeljük legjobban a nedvességet annak a következménye, hogy a hónaljból nem tud párologni az izzadás. Sokan gondolják, hogy éppen azért van a hónaljnak kellemetlen szaga, mert itt megreked izzadság. Pedig a verejték színtelen és szagtalan, akárcsak a víz. A kellemetlen tüneteket azok a baktériumok anyagcseréje produkálja, amik ebben a jó meleg „fürdőben” szaporodni és táplálkozni kezdenek. A szagok ellen tehát az igazi védekezés a napi tisztálkodás és az izzadásgátló dezodorok használata.
A verejtékezés az egyik legtermészetesebb dolog, legalábbis nekünk, embereknek. Az élővilágban ezzel kivételezettek vagyunk, hiszen még az emlősök között is gyakori az olyan faj, amely nem tud verejtékezni és a szervezete megfelelő hőháztartását más módon, például lihegéssel, állandó fürdővel vagy árnyékban állva tudja csak fenntartani. Az embernek ez a tulajdonsága nagyban hozzájárult az evolúciós sikeréhez, hiszen azzal, hogy az izzadás során elpárolgó folyadékkal nagy fizikai megterhelés alatt is megfelelő szinten tudta tartani a testhőmérsékletét sikeres és kitartó vadásszá válhatott. Számos zsákmányállat, például a kudu és a gazellafélék csak árnyákban tudják lehűteni magukat, így egy idő után kénytelenek megállni, hogy menekülés közben felforrósodott testüket melegét leadják, míg az ember, amely rá vadászik, folyamatosan és hosszan tudta üldözni őt saját, „beépített hűtőrendszere” miatt. Annak ellenére, hogy egy kudu sokkal gyorsabb, az ember a verejtékezés képessége miatt előbb utóbb mégis mindig beérte a hűsölő állatot és elejtette.
Az izzadás azonban nem csupán a hőháztartást szolgálja. Jelző rendszerként is működik, ami akkor aktiválódik, ha a szervezetet hirtelen sokk, stressz, lelki megrázkódtatás vagy fizikai jellegű megbetegedés éri. A pszichés jellegű és érzelmi stressz – mint például a szerelem – főként a hónaljban és a tenyéren vált ki fokozott izzadást, szaknyelven hiperhidrózist, míg a fizikai aktivitás a test teljes felületén megtalálható verejtékmirigyet hozza működésbe. Érdekes jelenség az is, hogy az érzelmi, lelki feszültség miatt fellépő verejtékezés hideg. Helytálló tehát az a megfogalmazás, hogy „kiver a hideg verejték”, ha valami rémületes, félelmetes, ijesztő dologgal szembesülünk.
A verejtékezés fő feladata a test állandó hőmérsékleten tartása. Izzadás során vizet párologtatnak a pórusokon keresztül a verejtékmirigyek, ami hűti a bőr felszínét. Átlagos esetben az izzadás normális mértéke 0,5 – 1 liter, de szélsőséges esetben elérheti a 10 litert is, ami persze hosszú távon nem fenntartható. Bár a leglátványosabban a hónalj mirigyei dolgozzák meg ruházatunkat, ezen a ponton mégis viszonylag csekély, alig 6 milliliter a vízveszteség, ami a teljes napi verejtékezésnek csak alig egy százalékát teszi ki.
Hogy mégis itt érzékeljük legjobban a nedvességet annak a következménye, hogy a hónaljból nem tud párologni az izzadás. Sokan gondolják, hogy éppen azért van a hónaljnak kellemetlen szaga, mert itt megreked izzadság. Pedig a verejték színtelen és szagtalan, akárcsak a víz. A kellemetlen tüneteket azok a baktériumok anyagcseréje produkálja, amik ebben a jó meleg „fürdőben” szaporodni és táplálkozni kezdenek. A szagok ellen tehát az igazi védekezés a napi tisztálkodás és az izzadásgátló dezodorok használata.
