Kezdetben a home office maga volt a földi paradicsom, de egy idő után a helyzet sokkal árnyaltabbá vált. Rájöttünk arra, miért is jó bejárni dolgozni, és amit nem is gondoltunk volna: otthon még izzasztóbb helyzetek alakulhatnak ki, mint a megszokott irodai környezetben.
Akadozik a net
Klasszikus home office jelenet: testileg és mentálisan is felkészültél az értekezletre, elegáns blúzban és melegítőalsóban, a jegyzeteiddel együtt feszülten várod a konferenciahívást. Megcsörren a telefonod, elkezdődik a meeting, majd rád kerül a sor: mindent elmondasz, amit terveztél, elégedett vagy, de kiderül: senki nem hallott egy árva szót sem. Újra próbálkozol, ismét elmondod, de a kollégáid minden második mondat után visszakérdeznek, nem hallanak, te egyre feszültebb leszel, a homlokodnál pedig már csak a tenyered izzad jobban, végül inkább leírod e-mailben.
Nem kapsz választ
Murphy egyik legalapvetőbb törvénye, hogy amikor nagyon kellene, pont akkor nem érsz el senkit. Egyetlen információra lenne szükséged, mielőtt befejeznéd a feladatodat, egy apró mozzanat választ csak el attól, hogy kipipálhasd a to do listád utolsó feladatát – ezért azonban már 2 egész napja küzdesz. Az e-mailjeidre nem kapsz választ, és telefonon sem tudod elérni azt a kollégádat, akihez alap esetben csak át kellene sétálnod a szomszéd irodába. Nincs más hátra, beveszed a képzeletbeli nyugibogyót, és minden eddiginél szorosabban fogod a mobilodat.
Nem működik a rendszer
Tény, ez a helyzet még a munkahelyen is izzasztó, otthonról pedig különösen frusztráló. Persze, amikor nem működik valamelyik céges rendszer, bizakodhatsz abban, hogy talán nem te vagy az egyedüli, akinél leállt, és más is észreveszi, de valahogy ez soha nem történik meg. Még ha azonnal jelezted is a hibát, bőven előfordulhat, hogy az, ami neked prioritást élvezne, az IT-n csak a 125. a rangsorban, így nem tehetsz mást, mint hívogatod a rendszergazdát, a fejlesztőt, a tesztelőt, a gyakornokot – bárkit, aki a részlegen dolgozik, miközben imádkozol, hogy valaki vegye fel a telefont.
Nem hallod a főnöködet a telefonban
Kevesen vannak azok, akiknek ne ugrana össze a gyomra, ha a főnökük nevét meglátják a mobiljuk kijelzőjén felvillanni. Nagy levegő, felveszed a telefont, és jóformán semmit nem hallasz, pedig sejted, hogy fontos a hívás. Visszakérdezel, újra nem hallod, közben pedig úgy leizzadsz, mintha lefutottál volna egy maratont. Kénytelen vagy kinyomni a főnöködet, és újra hívni, abban reménykedve, hogy most már kristálytiszta lesz a vonal.
Véget nem érő körlevelek
Tedd a kezed a szívedre. Sokszor kényelmesebb volt e-mailt küldeni még annak a kollégádnak is, aki az iroda túlsó végében dolgozik, ahelyett, hogy odasétáltál volna hozzá. De most, hogy nincs más lehetőséged, kezd egyre jobban frusztrálni a személyes kontaktus hiánya, mert a végeláthatatlan e-mail folyam bőven elveheti a napod felét, így, amikor megkérdezi a főnököd, mit csináltál egész nap, valójában azt tudod felelni: e-maileztem.
Kidob a rendszer
Kevés idegesítőbb dolog létezik annál, mint amikor haladnál, de akár rendszerhiba miatt, akár az akadozó internetjel miatt nem tudsz dolgozni. Bőven előfordulhat, hogy a rendszer ilyenkor kidob, nem menti az eddig elvégzett feladatokat, és akár több órás munkád is elveszhet, amit így kezdhetsz elölről.
Szponzorált tartalom
