Karrier kaviárral

Leveles tésztára cserélt karrier

Mielőtt felvettek a jogi karra, fogalmam sem volt, hogy mihez akarok majd kezdeni magammal. De amint elkezdtem járni az egyetemre, azonnal rájöttem, hogy a jog az, ami mindig is tetszett volna nekem. Nagyon élveztem a logikus következetességét, a pontosságát, a precizitását. Az egyetem után rögtön ügyvédként kezdtem dolgozni, mert számomra fontos volt az ezzel járó függetlenség, mindig is nehezen tűrtem az alá- és fölérendeltséget. Leginkább büntető-, társasági és adójoggal foglalkoztam. Szerettem a nehéz, nagy fajsúlyú ügyeket, amelyek nagyobb felelősséggel jártak, és jogilag sem egyszerű megítélésűek voltak. Szenvedélyem volt a munkám, képes voltam hajnalban kelni, hogy foglalkozzak egy üggyel, néha napokig nem tudtam magam túltenni egy-egy ítéleten. Szinte nem ismertem mértéket, ami kezdett az egészségemre is kihatással lenni. Úgy éreztem, elértem mindent, amit el lehet érni ezen a pályán, és szerettem volna váltani. Nagy célokat kerestem.

Nem tekintettek normálisnak

Dr. Számfira György Fotó: MIX Magazin/Varga Gábor

Korábban vettem egy földterületet, eredetileg azzal a céllal, hogy munkagépeket tároljak ott egy gyümölcsöshöz. Kiderült, hogy van itt egy meleg vizes kút, amit szerettem volna valahogy hasznosítani, de nem valami szokványos dologra. Ezzel egy időben egy későbbi barátom halas ügyében jártam el ügyvédként. Szokásom volt, hogy minden ügyben kicsit utánanézzek az adott szakmának, hogy ne legyek teljesen laikus. Így találtam rá egy korszerű technológiára, az intenzív recirkulációs rendszerre, amelynek nagyszerűsége, újszerűsége azonnal megfogott. Kevesen értenek hozzá, ezért nagy kihívásnak tűnt.
Eleinte lila ködben éltem az ötlettől, majd később, amikor nekiálltam megvalósítani, kezdtem megérteni a nehézségeit is. Az ötletemet sokan értetlenséggel fogadták, hiszen jól menő ügyvédi irodám volt. A halas szakma végképp nem tekintett normálisnak, amikor előadtam, hogy tokhalat akarok tartani és kaviárt termelni, hiszen mindez egy szakember számára is nagy feladat. Megkerestem számos bankot, de kinevettek. A Magyar Fejlesztési Banknál azonban teljes mellszélességgel támogattak, a legnagyobb segítséget tőlük és attól a halászati szakmérnöktől kaptam, aki ügyvezetője a vállalkozásnak.

„Ha úgy érezzük, hogy váltani kellene, nem kell megrettenni, váltsunk úgy, hogy annak legyen értelme. ”

Magam tapasztaltam ki a titkokat
Első lépésben elkezdtem tájékozódni, sok szakirodalmat olvastam az interneten és rengeteget tanultam egy magát szintén autodidakta módon képző barátomtól. Sajnos igen kevés és leginkább csak általános információt találtam a recirkulációs rendszerről, hiszen még a tudomány számára is sok ismeretlen tényezője van a mai napig is. Részben szakmai féltésből sem árulják el a részleteket, így a titkokat magamnak kellett kitapasztalnom. Először egy kisebb, 350 köbméteres rendszer építésébe kezdtem. Már majdnem kész volt, amikor felkerestem egy halászati szakembert, aki rögtön a vízminta laboratóriumi elemzését kérte tőlem. Én meg visszakérdeztem, hogy milyen elemzést? Nekem nincs ilyen. Akkor honnan tudom, hogy alkalmas-e haltenyésztésre? Erre nem is gondoltam, vallottam be neki. Majd elküldtem egy vízmintát elemzésre, és a két hét alatt, míg meg nem jött az eredmény, aludni is alig bírtam. Szerencsére végül zöld utat kaptam. Az első halállományt a Halászati és Öntözési Kutatóintézetből rendeltem, ma már saját magunk szaporítjuk, 75 tonna halunk van, és már a negyedik fajtát fogjuk bevezetni. Ezek a halak a szabad vizekben 15–20  év alatt válnak ivaréretté és kipusztulófélben vannak, ezért ilyen drága a kaviár. A mesterséges rendszereké a jövő, hiszen az ivarérés ideje 5–10 évvel lecsökken, és míg egy halastóban egy köbméter vízben 50 deka hal tartható, itt meg akár 120 kiló is, méghozzá biokörülmények között. Elképesztő ez a rendszer, rabja lettem ennek a technológiának.

Illúziók és nehézségek

Fotó: MIX Magazin/Varga Gábor

Nemcsak a termelésnek, az üzletkötésnek is illúziókkal teli álltam neki. Annyit tudtam, hogy nagy a kereslet a kaviárra a világpiacon, ebből pedig azt az egyszerű következtetést vontam le, hogy csak meg kell termelni, aztán már a piacon is van az ember. Az eladás azonban korántsem ilyen könnyű. A kaviárpiac bizalmi, zárt piac, hiszen rendkívül drága termékről van szó, és nagyon szigorúan ellenőrzik, hogy nem feketekereskedelemből származik-e a kaviár. Ezért a vevők is elsősorban arról akarnak meggyőződni, hogy legális termelésről van-e szó, rendelkezünk-e hatósági engedélyekkel. Ez az oka annak, hogy két-három évig is eltarthat, mire egy vállalkozás labdába rúghat a piacon. Nekünk olyan szerencsénk volt, hogy mindez négy hónap alatt sikerült, kijutottunk a francia piacra is, ami olyan nagy dolog, mintha homokot akarnék eladni a sivatagban.
A vállalkozásom története nem volt mentes nehézségektől. 2006-ban például súlyos kárt szenvedtünk, pár évvel azelőtt, hogy három tonna kaviárt tudtunk volna előállítani. Ebben az évben elpusztult a vésztői telephelyen tartott halállomány kilencven százaléka, mert az áramszolgáltató hét órán keresztül nem jött kijavítani az áramellátási hibát. Ilyen hosszú időn keresztül nem tudtuk életben tartani a halakat.

Rácsodálkoznak a vállalkozásra
Megtanultam, hogy vállalkozni nagyon nehéz, különösen, ha ilyen kockázatos üzletről van szó, ami évekig bizonytalanságot jelent, hacsak az ember nem hisz erősen a későbbi sikerben. Az első bevételek csak évek után jelentkeznek. Mindenesetre egyáltalán nem bántam meg, ellenkezőleg: a szenvedélyem lett ez a munka, és meg vagyok győződve arról, hogy másként ezt nem is lehet. A leginkább azt szeretem a dologban, hogy olyan terméket állítok elő, amit nem gond eladni a piacon – ez nagy szó manapság, amikor már mindenből túlkínálat van. Elsősorban nem a pénz izgat, hanem hogy ez egy nem hétköznapi, remek vállalkozás, amire mindenki rácsodálkozik. Több országból jöttek már megtekinteni a rendszert, ami nagyon jólesik.
Nem kell mindig az éppen aktuális munkánkhoz ragaszkodnunk. Ha úgy érezzük, hogy váltani kellene, nem kell megrettenni, váltsunk úgy, hogy annak legyen értelme. Tanulni kell, esetleg szakemberek segítségét is kérni, valamint szükséges némi kitartás is: csak így lehet többre vinni.