 |
| Spórolj utazás alatt! Irány Észak! |
1. Szállásárban nem szereplő adók, díjak
Szerencsére egyre ritkábban és kevesebb helyen, de továbbra is előfordulhat, hogy szállásadónk tőle független szabályokra hivatkozva akar még egy kis pénzt beszedni. Ahogy itthon sem mindig mutatják egyértelműen az idegenforgalmi adót, úgy ez a trükk külföldön sem ismeretlen. Az utas egyre inkább hozzászokik, hogy internetes foglaláskor a teljes árat látja és gyakran ki is fizeti, de előfordul, hogy ezen felül a helyszínen még elkérnek egy kisebb összeget. A legjobb példa erre Amszterdam, ahol az áfa például benne foglaltatik az árakban (és a szállásadók is ezt írják ki), de az idegenforgalmi adó ezen felül van – csak erről az utas gyakran nem értesül. A foglalási oldalakon kis betűvel fenn van ez az infó, de aki nem figyel, meglepődhet, amikor kijelentkezik a szállásról. Szintén bosszantó, hogy Angliában egyes hotelláncok plusz 2-3 fontos díjat számolnak fel a bankkártyás fizetésért – kivéve néhány típust, általában a Visa Electront.
2. Végtakarítási díj
Főleg délen és a kempingek nyaralóházai, illetve bungalói esetében jellemző az, hogy kikötik a végtakarítási díj fizetését, de a finn tóparti házikóknál is előfordul. Nagyon fontos letisztázni, hogy kikerülhetetlen, kötelező költségről van szó, vagy opcionálisról. Ha utóbbi, akkor választhatunk, hogy kigányoljuk magunk után ideiglenes lakhelyünket, vagy nem foglalkozunk ezzel, de ilyenkor fizetünk, mint a katonatiszt. A takarítás megtörténtét természetesen ellenőrzi a személyzet; még mindig vannak olyan helyek, melyek csak akkor adják vissza az útlevelet, ha az ellenőrzés és az esetleges fizetés megtörtént. Más helyeken a takarítás díját letétbe kell helyezni, tehát akkor is számolnunk kell 50-60 euró borítékba helyezésével, ha ki akarunk magunknak takarítani. Ha csillog-villog távozásunkkor a ház, akkor visszaadják a pénzt. Van olyan ismerősöm, aki ebből a pénzből akart hazaúton ételt és ajándékokat venni, de a párjával elaludtak, nem volt idejük kitakarítani. Rohantak a repülőtérre és éheztek-szomjaztak hazáig, mert a letétbe helyezett pénzen kívül semmi tartalékuk nem volt.
3. Borravaló, szervizdíj, előétel díja
Országonként változik, hogy hol kell, illetve hol illik borravalót adni az éttermekben. Leginkább ott fázhatunk rá, ahol nincs kérdés, egyszerűen hozzáadják a számlához a szervizdíjat. Olaszország erre tipikus példa, ahol fejenként kell copertót fizetni. Portugáliában azon lepődhet meg a turista, hogy sok helyen kérés nélkül is hoznak előételként friss kenyeret meg vajat és különféle pástétomokat. Általában nagyon finomak, de aztán az áruk megjelenik a számlán is. Nem nagy összegről van szó, de célszerű felkészülni rá. Különösen, ha néhány eurós turistamenüt választunk, ezt további pár euróval meg tudja dobni a kéretlen előétel ára.
4. Feloldhatatlan zárolások autóbérlésnél, szállodákban
A kártyás fizetések leghúzósabb „mellékhatása” lehet az, hogy komolyabb összeget zárolnak a számlánkon. Főleg azok fázhatnak rá, akik úgy indulnak útnak, hogy a kártyán úgyis lesz elég pénz, majd kiveszünk róla, ha kell. Nos, a szállodákban gyakori, hogy a szállásdíj összegével, valamint egyéb költségekre biztosítékként becsekkoláskor zároltat a hotel a bankkal egy bizonyos összeget. A gond az, hogy erről gyakran semmi információt nem kap az utas. Kijelentkezéskor fizet, de közben a zároláshoz nem mindig nyúlnak. Így előfordul, hogy például egy 100 eurós hotelszámla után a 100 eurós levonás mellett még egy 150 eurós zárolás is marad a számlán. A bank ezt addig nem hajlandó feloldani, amíg a hotel erre nem ad felhatalmazást. Ha a hotel nem mond semmit, két-három hétig is a számlán maradhat a zárolás, vagyis eddig nem fér hozzá az utas a saját pénzéhez. Érdemes hitelkártyát használva a sajátunk helyett a bank pénzét költeni és zároltatni, a szállodában pedig mindig rákérdezni a zárolási rendszerre, illetve kicsekkoláskor kérni a zárolás feloldását. A válasz ugyan jó eséllyel az lesz elsőre, hogy előbb ellenőrizni kell a szobát, hogy nincs-e valami hiány benne, de ha az utas ragaszkodik a feloldáshoz, általában meg szokták oldani. Autóbérlésnél ugyanez a helyzet; érdemes a kocsi leadásakor igazolást kérni arról, hogy sérülésmentesen leadtuk a verdát. Nekem egyszer hónapokig nem sikerült eltávolítani a számlámról a zárolást, a bank arra hivatkozott, hogy a szolgáltató határozatlan idejű zárolást kért. Végül többszöri, pénzügyi felügyelettel történő fenyegetőzés nyomán férhettem hozzá 4 hónappal a bérlés után a saját pénzemhez, majd azonnal bankot is váltottam.
5. Rejtett költségek autóbérlésnél
Bár a bérlés árai is egyre áttekinthetőbbek lettek az elmúlt években, gyakran megesik, hogy több a végösszeg, mint amit az online foglaláskor láttunk. Ilyen-olyan adókra szoktak hivatkozni, de olyannal is találkoztam, hogy reptéri átvételi pótdíjat fizetettek. Ilyen ugyan létezik, de az esetek többségénél benne foglaltatik az árban. Hasonló a helyzet az egyirányú pótdíjjal, amit akkor kell fizetni, ha a kocsit máshol adjuk le, mint ahol felvettük. Nem lehúzás, inkább dilemma minden bérlésnél, hogy elfogadjuk-e az önrészt nullára csökkentő magasabb szintű biztosítást. Ott helyben, izgatottan az ember előszeretettel gondol arra, hogy ha bármi baj történik, ne kelljen semmit se nekünk fizetni, ezért könnyen megvesszük ezt a mindig felkínált opciót akkor is, ha előzőleg nem akartuk. Kimondottan lehúzós árakat alkalmaznak több országban is néhány fontos kiegészítőnél. A GPS-t még ki lehet kerülni (a legjobb, ha viszünk magunkkal), viszont gyerekülés tekintetében óriási az árkülönbség. Négy napra volt ahol 4 eurót kértek, meg volt, ahol 60-at. Ennyiért szinte vehettünk volna magunknak egy újat. Könnyen beleszaladhatunk a második sofőr díjába is. Ha váltva vezetünk, két embert kell regisztrálni, s van, ahol ez ingyenes, más cégeknél napi 10–15 eurót is elkérnek érte.
6. Hostelek: kártyaelfogadás csak drágáért
Bankkártyával Európában ma már szinte mindenhol fizethetünk, de vannak olyan helyek, ahol ennek külön költsége van. Sajnos elég sok hostelben preferálják még mindig a készpénzt. Előfordul, hogy csak egy bizonyos összeghatár felett fogadják el a kártyát (ez nemcsak hostelekben, de szupermarketekben is megesik Dél-Európában és Ausztriában is), míg máshol 2–5 százalékos felárat alkalmaznak, ha a plasztiklapot használjuk.
7. Ha nincs ingyen wifi, akkor bizony drága
Ma már szinte alapszolgáltatásnak gondoljuk, hogy minden szálláshelyen legyen ingyenes internetkapcsolat. Az irány egyértelműen ez, de továbbra is sokan vannak, akik kitartanak és csak pénzért nyújtják a kapcsolatot. A kempingekben ez talán még érthető is, de hogy drága hotelekben is külön pénzt kérnek, az kifejezetten irritáló. Úgy tűnik, a középkategóriás szállodaláncok esetében hozta el a verseny leginkább azt, hogy ingyen adják a wifit, illetve legalább a recepció környékén van ingyenes net, a szobákban pedig fizetős. A legolcsóbb láncok az Etaptól a Travelodge-ig mind fizetősek még, egy napra 10 eurót is elkérnek. A hostelekben viszont szinte minden esetben van ingyen wifi.
8. Kempinges extrák
Akár sátrazunk, akár lakókocsival érkezünk, akár bungalót vagy mobilhome-ot bérlünk, a kempingekben is figyelni kell a pluszköltségekre. Előfordul, hogy azért is fizetni kell, ha a sátor melletti konnektort használni akarjuk. Az is megesik, hogy a zuhanyzóba érme bedobásával lehet bejutni. A mosógépek általában mindenhol ilyen elven működnek, s persze a bungik légkondija sincsen benne az árban. Saját ágyneműhuzatunkat se felejtsük otthon, mert ha a kempingben kérünk, azért is elkérhetnek akár 10–15 eurót.
9. Retúrjegyes ráfázások
A vasúti retúrjegyről azt gondolhatjuk, hogy oda-vissza utazásra jogosít. Ez így is van, de több országban csak egy napon belüli megoldások esetén használják ezt a kifejezést, illetve a kedvezményes jegyárat. Ez az aprócska infó sokszor nincs angolul kihangsúlyozva, így aki nem beszéli a helyi nyelvet, azt kellemetlen meglepetés érheti. Különösen bosszantó, ha például a reptérre visszafelé akar leszállítani a vonatról a kalauz. Legutóbb Spanyolországban sikerült ilyen helyzetbe kerülnöm, de Hollandiában is hasonló a rendszer. Igaz, ott legalább már foglalás előtt nagy betűkkel kiírja a korlátozást a vasúttársaság weblapja. Anglia ebből a szempontból tiszta sor, ott ugyanis van day return és „sima” return jegy is.
10. Trükkös minibár
Végül egy apróság. A szállodák minibárjairól köztudott, hogy ami benne van, az nagyon drága. Viszont hűtőszekrényként saját étel-italunk tárolására is szívesen használjuk, ezért kézenfekvő magatartás az utasok részéről, hogy kiveszik a benne levő italokat és csokikat, használják frigóként, majd távozáskor visszapakolják a minibár tartalmát. Újabban viszont elkezdtek terjedni azok a minibárok, melyek súly és mozgásérzékeléssel vannak ellátva. Ha valamit kiveszünk belőle, már számláz is, akkor is, ha később visszatesszük. Erről persze van információ kint, de eddigi tapasztalatom szerint erős túlzás lenne azt hinni, hogy jól láthatóan hívják fel a vendégek figyelmét a trükkre.
