Azért szoktam le az elviteles reggeli kávéról, mert minden egyes reggel felhúztam magam azon, hogy az aranyárban mért kávé mellé a pultos még a borravalót is kiköveteli magának. Nem azon az 50-100 forinton múlik, hanem az elven, hogy miért kell mindig mindenhol borravalót adnom. Ami pedig még ennél is jobban idegesít, hogy miért kell rosszul éreznem magam, ha nem adok…
Nem elég, hogy kicsengetem a sokszor egyáltalán nem baráti árat, de még gondoskodjak a borravalóról is? Nekem ki ad borravalót a nap végén? Senki. Persze vannak olyan szakmák, ahol a borravaló szinte kötelező, étteremben gond nélkül otthagyjuk a számla 10-15 százalékát, de miért kell borravalót fizetni a fodrásznál? Vagy miért kell rosszul éreznem magam, ha a kozmetikusnak nem hagyok ott 200-300 forintot pluszban? Miért nem határozzák meg az árakat úgy, hogy elég hasznuk legyen belőle borravaló nélkül is?
Megfigyelted már, hogy minden szolgáltatás ára 300 vagy 800 forintra végződik? Aztán ha fillérre pontosan megpróbálod kicsikarni a visszajárót, akkor rögtön te vagy az utolsó szemétláda, aki nem elég, hogy a saját pénzét követeli, de még fukarkodik is. Persze olyan is akad (elég gyakran), hogy a kasszában vagy taxisnál nincs apró, ilyenkor pedig még ha fogcsikorgatva is, de kicsikarják belőled a borravalót. Ráadásul jaj annak, aki nem elég bőkezű, a fodrász vagy a kozmetikus memóriája ilyenkor ugyanis ijesztően jó, és szinte biztos, hogy legközelebb nem kapsz elég hamar időpontot, vagy fél órát váratnak. Ez megint egy tipikusan magyar szokás.
