“Ki kellett találnunk valamit, hogy talpon maradhassunk”

Szurovecz Kitti | 2014. Április 09.
A kistarcsai Zabodál család évtizedekkel ezelőtt jegyezte el magát a biogyümölcs- és mandulatermesztéssel, cseresznyelevüknek és mandulavajuknak csodájára járnak. A vegyszerezésnek akkor vetettek véget, amikor a nagyobbik fiuk pelenkában hátraszökött a kertbe, hogy a fáról eszegesse a cseresznyét. Szerintük rengeteg jó termőföld fekszik itthon kihasználatlanul, és túl sok a szegény ember ahhoz, hogy ne éljünk azzal, amink van.

Egy kistarcsai családi ház földszintjén üzemel a manufaktúra. A család női tagjai már kora reggel mandulát pucolnak, ami perceken belül a cutterbe kerül, a készülék pedig vajjá köpüli. Közben a családfő hatalmas befőttesüvegből önti, szűri át a mennyei, édes fekete cseresznyét.

A gyümölcsvelőből lekvár lesz, a szűrt lé pedig csinos üvegekben megy hétvégén a biopiacra. De készül itt hántolt mandula, mandulatej és aszalt sárgabarack, cseresznye is – az alapanyagok pedig a családi földön, a Gödöllői-dombság egy különleges pontján teremnek, ahol soha nincs jég, ahol soha nincs fagy.

 

Mézédes cseresznye és a mandula

“Feleségemmel, Krisztinával gyerekkorunkból hoztuk a kert, a növények, a föld, a termés szeretetét – meséli Imre. – Szerencsések vagyunk, mert igen fiatalon egymásra találtunk, és tudtuk, hogy a természettel szeretnénk foglalkozni. Kezdetben évekig virágkötők voltunk, aztán tértünk át a sárgabarack, a fekete cseresznye és a mandula termesztésére. Azért döntöttünk épp mellettük, mert ezek beltartalmának nagyon kedvező az élettani hatása.

Az, hogy a biotermesztés az utunk, első perctől biztos volt, hiszen mi már akkoriban is tudatosan étkeztünk. Abban az időben szűnt meg nálunk a vegyszerezés, amikor a nagyobbik fiunk egy szál pelenkában hátraszökött apám gyümölcsösébe, és mire észrevettük, már a fáról ette a cseresznyét. Persze, a biotermesztés nem könnyű és igen kockázatos, de az évek során hozzászoktunk az ezzel járó bizonytalansághoz. Az ember valahogy átprogramozza az agyát, és hisz abban, hogy a természet megjutalmazza a gazdát, ha az szeretettel bánik vele.”

Zabodáléknál a jutalom nem maradt el. Évről évre szép termést arattak a különleges adottságú birtokukon. A 90-es években hazánkban gyökeret verő multik kevésbé voltak barátságosak, mint a természet: a hipermarketek rendre külföldről szállították a zöldséget, gyümölcsöt, olajos magvakat, és ez a jelenség sok hazai kistermelőt tönkretett. Csaknem Zabodálékat is.

Tudatos evők inspirálják őket

“Tudtuk, ki kell találnunk valamit, ha talpon akarunk maradni, mert a termést eredeti állapotában már nem lehetett úgy eladni, hogy ne mi fizessünk rá – meséli Krisztina. – Ekkor jött az ötlet, hogy a betakarítás után feldolgozzuk a gyümölcsöt, mandulát. Ehhez persze gépek kellettek, ami szintén nem olcsó mulatság! Apránként szereztük be mindazt, ami szükséges a lekvárok, gyümölcslevek és mandulaalapú finomságok előállításához, hétvégén pedig kijártunk a biopiacra, ahol sokféle embert megismertünk, rengeteg visszajelzést kaptunk mindarról, amit kínáltunk.”

 

200 családot tudnak ellátni

A különböző ízvilágok folyamatosan alakultak ki, a vásárlói vélemények alapján. A Zabodál család a mézédes fekete cseresznyét például piros ribiszkével savanyítja, egy liter mandulatejük pedig egy deci mandulavaj és kilenc deci víz elegyítésével készül.

Ahogy mondják, szerencsére egyre több az emberek között a tudatosan étkező, akik ma már átlátják, miért kerül többe a bio-, mint a hagyományos eljárással termesztett gyümölcs: jóval aprólékosabb munka van mögötte, ráadásul a manufaktúrában a legtöbb folyamatot kézzel végzik. Zabodálék ma már ott tartanak, hogy 200 családot képesek ellátni hetente, ám úgy érzik, ez a lehetőségeik maximuma. Többet ugyanis nem bír sem a föld, sem az emberi kéz.

 

Túl sok jó termőföld van parlagon

“Sokan ott rontják el, hogy kizsigerelik a földet – véli Imre. – Például három gyümölcsfát ültetnek akkora területre, ahová optimálisan csak egy férne. Megterem ugyan a háromszor annyi alma-körte, de a termés hatóanyag-tartalma évről évre egyre silányabb lesz. Ezért mondom mindig: csak az menjen gazdának, aki nem méregdrága sportkocsira hajt, hanem megelégszik azzal, hogy megél, és szeretheti a földet egy életen át. Eheti azt az egészséges csodát, amit magának termelt meg, ami hihetetlen jó érzés.”

“Járok a Gödöllői Egyetemre leendő gazdákat okítani, és próbálom átadni nekik ezt a szemléletet. Emellett, ha a családdal vidékre kirándulunk, gyakran beszélgetek helyi családokkal, szeretném őket inspirálni, hogy semmi nem jobb annál, mintha összefogva, a szeretteinkkel együtt dolgozunk, nem másnak, hanem saját magunknak.

Ráadásul annyi jó adottságú termőföld, kert van ebben a kis országban parlagon, és túl sok szegény ember ahhoz, hogy ne éljünk azzal, amink van. Mi nagyon örülnénk, ha sokan a mi utunkra lépnének vidéken, ha a történetünk erőt adna, és mások is megtalálnák a boldogulásukat a termelés szépségében.”

Tipp:

Így ültessünk mandulafát!

Mi is sikeresen ültethetünk termő mandulafát, ám Imre szerint ez kizárólag magról lehetséges. A termő fáról beszerzett mandulamagot egy hétre tegyük be a mélyhűtőbe, csak ezután vessük helyre, mert hidegsokk kell neki ahhoz, hogy a föld alatt hajtásnak induljon.

A cikk a Meglepetés magazin Virágok és kertek különszámában
jelent meg.

A tartalomból:
– Kertészkalauz: biotermesztés otthon
– Citrusfélék kavalkádja
– Buja zöldet a kertekbe!
– Mindent a kártevőkről
– Díszítsünk mindenütt!
– Törpegyümölcsös

Exit mobile version