Baba

A szoptatás lelki gátjai

Nem könnyû megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket korunk támaszt a nõkkel szemben. Legtöbbünk a lehetetlent akarja megvalósítani: azt, hogy tökéletes anya, feleség, háziasszony legyen egy személyben. Ez a mindennapos küzdelem gyakran lelki válsághoz vezet, ami nem kedvez a szoptatásnak.




Minden igyekezetem ellenére csak öt hétig tudtam szoptatni. Nagyon akartam, holott tudtam, reménytelen a helyzet. A mi családunkban senkinek sem sikerült, anyukám nem is lepődött meg eredménytelenségemen. A védőnő egy darabig biztatott, kitaláltunk néhány dolgot, hátha. Azután ő is föladta. Most tápszert kap a pici. Megkönnyebbültem, hogy nem kell tovább küzdenem. Elegem lett a hetekig tartó cirkuszból, amit a fejés, az állandó szoptatás és a méricskélés jelentett, a siker leghalványabb jele nélkül . (B. I., Monor)

A “primitív” társadalmakban az élet kiszámítható volt, a környezet elvárásai pedig közismertek. Az, hogy egy baba anyatejen nőjön fel, természetes volt minden ősi kultúrában. A törzsi hagyományok, a tapasztalt családtagok nagyon sokat segítettek a fiatal anyának. A közösség a fiatalban a fiatalt, az asszonyban az asszonyt, az öregben az öreget tisztelte, ezért mindenki vállalhatta saját életkorát. Egyes törzsekben a férfiak büszkék voltak megereszkedett mellű feleségükre, hiszen ez bizonyította az asszony termékenységét. Ma a “civilizált” kultúra a fiatalságnak hódol. A kamaszos formák utáni vágy birokra kel a gyermekek utáni sóvárgással, a szabad, kötetlen élet utáni vágy a családi közösségbe tartozás igényével. Ez a kettősség nyomot hagy anyai, asszonyi szerepeinken.

Test a testből

Manapság szinte minden sterilen, előre csomagolva jut el hozzánk: az élelmiszerek a boltból, az érzelmek a szappanoperákból, élet és halál a kórházból. Eltávolodtunk a valódi testtől, lélektől, a “vad” természettel való találkozást sokszor riasztónak vagy gusztustalannak találjuk. Úgy érezhetjük, hogy mindez nem egyeztethető össze az emberi kultúrával. Lehet, hogy a szoptatásnak éppen ez az “állatias” vetülete vált ki néha tudattalan elutasítást: mint minden teljesen naturális dologtól, úgy a szoptatástól és az anyatejtől is viszolyoghat valaki. A szoptatásról inkább egy fejőstehén, egy tőgy jut eszébe, mint az anya és gyermek meghitt kapcsolata. Sokkal tisztább és “rendesebb”, modernebb dolognak érzi a cumisüveget és a tápszert.
Előfordulhat az is, hogy valakiben mélységes ellenállást kelt az, hogy a szoptatás tagadhatatlanul a női szexualitás része. A mell a szexualitás jelképe, az egyik legfontosabb erogén zóna. Ijesztő lehet az a tudat, hogy a mellet más is megérintheti, sőt, hogy “másra is kell használni”, hiszen a mell érintése eddig csak a partner előjoga volt. Hatalmas traumaként érhet valakit az, ha szexuális izgalmat él át szoptatás közben. Ez ugyanis az egyik legősibb tabu megszegését jelenti, és határtalan bűntudatot kelthet.
Nagyon nehéz megküzdeni a fent leírt problémákkal, hiszen nem az ember jó szándékán múlik, hogy milyen érzéseket keltenek benne bizonyos dolgok. Az ilyen asszony sokszor nem is tudja a valódi okot, csak küzd a szoptatással, “mindent megtesz” a siker érdekében, majd pár hét múlva megkönnyebbülten veszi elő a cumisüveget.
Ha felismerni véljük a kudarc hátterében ezeket az okokat, s változtatni szeretnénk, pszichoterápiás kezelést érdemes igénybe venni.

Az önmagát teljesítő jóslat

Kiben ne merülne fel már a terhesség alatt, hogy “nem fog sikerülni” a szoptatás. Rengeteg hiedelem támaszthatja alá ezt a gondolatot. Az “anyámnak sem sikerült”, a “túl kicsi a mellem”, a “szerencse dolga”, és a “miért pont nekem menne”- típusú érvek nagyon gyakoriak. Ezt sajnos rendszerint megerősítik a rokonok és ismerősök történetei. Ha valaki eleve nem bízik önmagában és a kisbabájában, nagyon könnyen reménytelennek tűnő helyzetbe sodródhat, akár a rossz kórházi rutin, vagy épp a nem helytálló szaktanácsok hatására. A megfelelő önbizalommal rendelkező anya ugyanis behozhatja azt a hátrányt, ami a kórházi gyakorlat miatt érte (mondjuk azért, mert a babáját megetették két szoptatás között). Ő úrrá lesz a helyzeten akkor is, ha a kéretlen tanácsadók miatt homokszem kerül a gépezetbe. A rátermettségében kételkedő anya viszont hamar, már az első probléma jelentkezésénél föladhatja. Ekkor persze meg is győződik a maga igazáról: “ugye megmondtam, hogy nem fog sikerülni”.

Minden mindennel összefügg

Ugye hallott már olyan történetet, hogy valakinek bánatában egyik napról a másikra elapadt a teje? Valóban létezik ilyesmi? Nem, ez így szó szerint nem igaz, hiszen a tej nem apadhat el ilyen hirtelen. Az viszont megtörténhet, hogy a kisbaba éhen marad szoptatás után. Tévedés azonban azt hinni, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, a tejet ugyanis “vissza lehet hozni”. Lássuk a magyarázatot!
Ahhoz, hogy a gyermek jól tudjon lakni, nemcsak elég tejre van szükség, hanem arra is, hogy a tej könnyen kiürüljön a mellből. A tejkiürülésért egy oxitocin nevű hormon felel. Oxitocin hatására a mellben lévő tejöblök körül elhelyezkedő apró izmok összehúzódnak, mire a tej folyni kezd a baba szájába. A legtöbb anya tapasztalja, hogy amikor a baba hozzáfog a szopáshoz, a mell megkeményedik, és a másik mellből is csöpögni kezd a tej: ez az oxitocin hatása, a tejleadó reflex. Az oxitocin szopás hatására termelődik, de az anya érzelmi állapota, valamint a szervezet biológiai órája is befolyásolja jelenlétét. A tejleadás létrejöhet szopás nélkül is. Pusztán a baba látványa vagy az etetési idő közeledte is kiválthatja a reflexet. Ha az anya erősen szorong, ha komoly lelki válságban van, vagy fájdalmat él át, szünetelhet az oxitocin termelődése: elmarad a reflex, a tej nem ürül, így a baba kevés táplálékhoz jut. Ugyanez a hormon felel a szülés alatti méhösszehúzódásokért, és a női orgazmus kialakulásában is nagy szerepet játszik. Sok szülész tapasztalja, hogy ha az anya túlságosan fél, elakadhat vagy elhúzódhat a szülés – éppen az oxitocin elégtelen hatása miatt. Ugyanez érvényes az orgazmusra: a rettegő, erősen szorongó vagy komoly fájdalommal küzdő nő soha nem fog eget rengető szerelmi gyönyört átélni. A szorongás és a fájdalom tehát gátja az oxitocintermelésnek, ezért komoly szoptatási gondokat is okozhat. Az anya hiába “tesz meg mindent”, hiába szoptat gyakran, hiába iszik gyógyteákat, hiába eszik köménymaglevest, a kisbaba gyakorlatilag éhen marad. A reflex kiváltására időnként megpróbálnak bevetni bizonyos gyógyszereket, hormonkészítményeket, de ezek hatékonyságát eddig nem lehetett igazolni. A valóban hatásos gyógyír: a szorongás oldása. Minden olyan tevékenység jót tesz, ami segít az anyának ellazulni, legalább egy kis időre feledtetni a bánatát. Ilyen lehet egy forró fürdő, egy kis hátmasszírozás, egy jó könyv vagy egy beszélgetés. Segíthet a mell gyengéd masszírozása, kellemes meleg mellpakolás és egy pohár innivaló a szoptatás elején.
Nagyon fontos az apa szerepe, hiszen ő tud igazán segíteni szeretetével, türelmével. Persze nem könnyű a helyzet, ha az anya éppen azért aggódik, mert gyermeke éhen marad. Olyan ördögi kör ez, amiből folyamatos lelki és gyakorlati támogatással lehet csak kikerülni.

Nő a gyerek, nő a lelki béke

Sokan azt mondják: a szoptatás miatti szorongásukat mintha elvágták volna, amikor a kisbaba hat hónapos lett. Leginkább az a tudat segített, hogy a baba most már nincs teljesen kiszolgáltatva az anyatejnek, ha szeretne, ehetne mást is. Érdekes, hogy a kisbabáknak sokszor eszükben sincs élni a nagy szabadságukkal, és főzeléket falni. Boldogan szopnak tovább még évekig, az immáron nyugodt mama karjaiban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top