Jön a foga!

A tejfogak és a maradó fogak már a magzati élet során ott várakoznak az ínyben, hogy egyszer kibújhassanak. A legtöbb szülő valamikor három hónapos kor táján észleli először, hogy elindult valami. A baba nyála egész nap patakokban csurog, akár többször is átöltöztethetnénk, és amit csak lehet, rögtön a szájába gyömöszöl, bár a keze még nem mindig elég ügyes ehhez. Ez a viselkedés hosszú hetekkel, akár két-három hónappal is megelőzheti az első fogak áttörését. A kicsik különbözőképpen fogadják mindezt. Van, aki ilyenkor is csak derűsen vigyorog a világba, és van, akit annyira kihoz a sodrából az érzékeny, érintésre is fájó ínye, hogy napokig szopni sem akar. Előfordulhat, hogy az ínyen először csak kis fehér vagy véres tartalmú hólyagocskát látunk, ezt tolja maga előtt a fogacska. Ez magától elmúlik, amint kint van a fog.

Csak harapni, rágni!
Ezt mondaná a kisbaba, ha már tudna beszélni! Ám csak annyit tapasztalunk, hogy különösen szívesen rágcsálja, marcangolja a rugalmas gumiból, műanyagból készített játékokat, az úgynevezett rágókákat. Ezeknek többnyire egyenetlen a felületük, jól tisztán tarthatók. A legtöbb kisbaba a nyeles, fogkefeszerű eszközökért rajong, és ezeket nyúzza fáradhatatlanul. Próbáljuk ki a folyadékkal töltött, behűthető rágókát is, ez még hűsíti is az ínyét.
A fogzás időszakában nem ritka, hogy a baba nemcsak a rágókákat örvendezteti meg éles kis szerszámaival, hanem szopás közben a mama mellét, vagy böfiztetés közben apa vállát is. Bár ez nagyon tud fájni, lehetőleg ne sikítsunk hangosan, mert nagyon megrémíthetjük a babát, aki esetleg ijedtében egy darabig nem hajlandó szopni. Résen kell lenni ilyenkor, fél szemmel figyeljük a pici száját, hogy mozog-e. Amíg szív-nyel, nem tud harapni! Ha mégis megteszi, figyelmeztessük szelíden, de határozottan, hogy NEM, nem szabad harapni. Egyébként a harapós időszak jobbára a fogzás első hónapjaira jellemző, később már óvatosabb a baba. Az éjszakai szoptatásnál azonban különösen figyelni kell, félálomban gyakrabban megtörténik a baleset.





Fájdalomcsillapítók
Az érzékeny, sírós, inkább nem is evő babáknak találták ki a fogzáskönnyítő géleket, ecsetelőket. Tiszta ujjunkkal masszírozzunk keveset az ínyébe, és csak pár perc elteltével próbálkozzunk újra a szoptatással. Előfordulhat, hogy a fogzás éppen egybeesik valamilyen betegséggel, például náthával, hasmenéssel, lázzal. Ez még inkább próbára teszi a baba tűrőképességét, és elképzelhető, hogy ezekkel a módszerekkel már semmire sem megyünk. Ilyenkor beadhatunk neki egy kevés láz- és fájdalomcsillapító szirupot, ha már elmúlt három hónapos.
A fog áttörése előtti néhány nap és éjszaka különösen rémes lehet. A baba sokszor felébred, fájdalmában nem is tud mindig szopni, csak nyűglődik, sír. A zápfogak előtörése is megerőltető lehet a kisgyerek számára. A nehéz napokon gondoljunk arra, hogy csak múló bajokról van szó, és ha kint van a fog, megint nyugalmasabb időszak következik.
Tartsunk készenlétben legalább tíz kendőcskét, előkét, amit a baba nyakába tudunk kötni egymás után, hogy ne ázzon át folyton a ruhája. A nyálkendőkkel a száját, állát törölgessük le. Erre a célra az egyszerű textil zsebkendő is megfelel. Ha kipirosodott a bőre, kenjük be vékonyan lanolinnal, azaz gyapjúzsírral, ez megvédi a kisebesedéstől.