Az internet elődjét, az ARPANetet a hatvanas évek végén hozták létre. Ezzel nagyjából egy időben a University of Hawaii kutatói kiépítették saját hálózatukat, amely az ALOHAnet nevet kapta. Itt hajtották végre az első vezeték nélküli adatcserét, amikor 1971-ben két sziget között küldtek adatokat URH-hullámhosszon. Az ALOHAnet emellett a ma már széles körben használt Ethernet, illetve a későbbi wifi protokol (IEEE 802.11) ősének is tekinthető.
1985-ben az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) kijelölte az úgynevezett ISM rádióspektrumot, amelyet tudományos, orvosi és ipari célokra szántak. Hat évvel később pedig az NCR Corporation az AT&T-vel együttműködve létrehozta a már említett 802.11 protokol elődjét, amelyet pénztárgépek vezeték nélküli kommunikációjához terveztek. Az első termékeiket WaveLAN néven dobták piacra, ez tekinthető a mai wifi elődjének.
Érdekes módon a csillagászatnak is köze van a wifi létrejöttéhez: Dr. John O’Sullivan, Dr. Terrence Percival, Graham Daniels, Diet Ostry és John Deane csillagászok fejlesztettek ki egy módszert, amellyel a miniatűr fekete lyukak viselkedését kívánták tanulmányozni. Bár módszerük használhatatlannak bizonyult, az ehhez kitalált megoldásaik szerves részévé váltak a wifi-protokolnak, mivel ezek segítségével sikerült kitisztítani a jelet.
A 802.11 protokolt 1997-ben tették közzé, ennek az első változata másodpercenként 2 megabit továbbítására volt képes. 1999-ben jelent meg a 802.11b szabvány, ami már 11 Mbit/másodpercre volt képes. Ez már sikeresnek bizonyult a fogyasztói piacon is, így széles körben el tudott terjedni. A nevét is ebben az évben kapta, amikor a Wi-Fi Alliance nevű társulás megbízott egy ügynökséget, hogy találjanak ki egy nevet a technológiának, amely valamivel felhasználóbarátabb, mint az addig használt IEEE 802.11b Direct Sequence elnevezés. Később létrejött a még nagyobb teljesítményre képes “g” és “n” szabvány is, amelyet a mai napig gépek millió használnak világszerte.
