Ez a nyár más, mint a többi!

Bence, 19 éves

„Nekem eddig a kedvenc nyaram az volt, ami a legrosszabbnak indult. 14 éves voltam, és a szüleim beírattak egy rajztáborba, ahova nem akartam elmenni. Szerettem rajzolni, ma is sokat szoktam, de akkor nagyon ciki volt, mert egy kisvárosi rajztábor volt, ott, ahol a nagymamám lakott. Délelőtt egy teremben tartották az órákat, de délután mindig külső helyszíneken voltunk, többnyire a polgármesteri hivatal kertjében. Minden délután átszaladt egy kiskutya az egyik szomszédos udvarról, akit nagyon megszerettem, pedig nagyon féltem a kutyáktól. Gyerekkoromban egyszer meg akart harapni egy, azóta nem bírtam őket, de Tobi mindig visszajött hozzám, hiába zavartam el. A tábor is jó volt végül, de a legjobb emlék Tóbiás volt. A szüleim nem is hitték el, amikor elmeséltem, csak akkor vették komolyan, amikor elmondtam nekik, hogy szeretnék egy kiskutyát. Tóbiás kettő már több mint négyéves.”

Panni, 15

„Nekem a legszebb nyaram az volt, amikor Németországba utazhattam egyedül. Az ausztriai nagynéném megbeszélte a szüleimmel, hogy a tesóm egy hónapot lehet nála nyáron, amikor ezt megtudtam, nagyon sírtam. Rosszul esett, hogy engem nem hívott. A szüleim kitalálták, hogy a németországi barátaikhoz mehetek egy hónapra, aminek annyira eleinte nem örültem, mert csak egy fiuk volt, akivel féltem, hogy unatkozni fogok. 14 éves voltam akkor, és Peti 16. Végül nagyon megszerettem, olyan, mint a bátyám, megtanított horgászni, túrázni vitt a hegyekbe, pedig korábban soha nem szerettem az ilyesmit, és ő tanított meg lyukas kenyeres, reggeli tojást csinálni. A barátnője, Lili pedig még azt is megmutatta, hogyan kell sminkelni, hogy ne legyen túl sok. Anyáék nem is értették, hogy miért sírok, amikor végül el kellett jönni.”

Képünk illusztráció
(Fotó: MTI/Balázs Attila)

Laura, 17

„Nálunk a városban egy jó hely van, ahova nyáron érdemes menni, ha nem a bányatóhoz akarunk menni. Persze a városi strand mindig nagyon zsúfolt, de mi mindig odajárunk a barátaimmal nyáron évek óta. Három éve egy nap egyedül mentem, mert a többiek lemondták, csak magazinokat olvasgattam, és figyeltem az embereket. Amikor a mély vizű medencében voltam, egyszer csak azt vettem észre, hogy egy hat-hét év körüli kisfiú szinte teljesen a víz alatt van, és kapálózik a kezével. Annyira megijedtem, hogy először körülnéztem, hogy nem viccel-e, meg hogy vajon a felnőttek észrevették-e. Senki sem figyelt, úgyhogy én végül ijedtemben gyorsan megfogtam a karját, és kihúztam a medence szélére. Nagyon furcsa és ijesztő volt az egész, miután kihúztam, és megkérdeztem, hogy hogy van, csak annyit mondott, jól. Elszaladt, és azóta sem láttam többet, de mindig eszembe jut ez a jelenet. Utólag örülök, hogy ott voltam. És azóta is szoktam nézni a vizet, hátha hasonló dolog történik.”

Detti, 18

„Nekem a legszebb nyári emlékem eddig négy évvel ezelőtt egy úszótábor volt. Ott voltam először igazán szerelmes, de annyira félős voltam, hogy eleinte nem mertem kimutatni, hogy tetszik Dani. A harmadik napon az egyik csapatépítő programon egy csoportba kerültünk, és kiderült, hogy ő is ugyanolyan félénk, mint én. Először tetszett ennyire valaki, nagyon hasonlóak voltunk. Már a tábor alatt járni kezdtünk, és ő volt az első csók is az életemben, de miután a suli elkezdődött, egyre kevesebbet beszéltünk és találkoztunk, mert ő nem Budapesten lakik. Ma is tudok róla sok mindent, a Facebookon barátok vagyunk, de persze már rég nem ugyanazt érzem iránta. De akkor is a legszebb nyári emlékem…”

Martin, 16 éves

„A szüleim elváltak, apukám pedig Spanyolországban él az új családjával, és minden nyáron kint vagyok nála két hetet. Anyu nem örül, amikor olyan messze megyek sok időre, kisebb koromban ő is mindig velem jött. Apuval tavaly egyeztek meg abban, hogy először mehetek ki egyedül. Nagyon izgultam én is, de persze örültem. Ez volt az első nyár, amikor valahogy minden más lett, jobban elkezdtem kimozdulni, saját barátaim is lettek. Rendszeresen jártam ki focizni a helyi fiúkkal, nagyon jó volt, hogy befogadtak. Először volt olyan érzésem, hogy nem nyaralok, hanem otthon vagyok. Tudom, hogy anyának nem könnyű, de tényleg ez volt eddig a legjobb nyaram, a spanyol haverjaimmal gyakran üzenünk egymásnak, és alig várom, hogy augusztusban megint menjek. Itthon a suliban valahogy nem érzem túl jól magam. Anyu szerint jó az, hogy egyre bátrabb vagyok, és önállóbb, de persze azért félt is. Szerintem az idei nyaram még jobb lesz!”