A Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola iskolarendszerű szakképzés formájában foglalkozik artistaművész-képzéssel. Ebben ők ma az egyetlenek az országban.
Az iskola ráadásul Európa és a világ egyik legrégebben alapított artistaképző intézménye.
A 10–14 évesek a Városligeti fasoron lévő telephelyre járnak, a nagyok a Hungária körúti művészképzőbe. Összesen közel százan vannak. A képzésbe 10 és 14 éves korban is be lehet kapcsolódni. A felvételin mindössze az erőt és a hajlékonyságot kell bebizonyítani.
Az első négy év az alapozó szakasz. A gyerekek többsége a környéken jár általános iskolába, az artistaképző foglalkozásai délután zajlanak.
Akrobatika, trapéz, balett- és táncórák váltják egymást, szinte minden nap.
Végh Erika nyolc éve tanít itt, korábban szertornaedző volt, illetve a balettintézetben dolgozott. Ő a 3–4. évfolyam osztályfőnöke is.
A gyerekek napirendje általában ugyanaz: délelőtt iskola, délután artistaképző, este tanulás másnapra. Ehhez jönnek még a színházi szereplések, a gyerekek közel felénél rendszeresen. Az elsős artistaképzősöknek heti kettő, a másodikosoknak egy szabadnapjuk van. “Mindig szerettem sportolni, ezért nem hiányzik a több szabadidő” – mondja Jázmin.
“Nem tudom megunni a gyakorlatokat” – mondja Levente, aki szintén rendszeresen szerepel színházi előadásokban.
Cinti Ócsáról jár Budapestre, minden nap. Tanárai szerint sosem látszik rajta, hogy fáradt. A hétköznapokról sugárzó arccal mesél, na meg az otthonáról is, ahol a kisbáránytól a teknősig rengeteg állat várja.
“A 4. év végén van egy szakosító vizsga, ami után megszületik a közös döntés arról, mi legyen a gyerekek fő szakiránya – mondja Hajagos László, a gyerekek akrobatikatanára. – Ilyenkor kell összeegyeztetni az álmokat az adottságokkal.”
Az alapozó évek és a vizsga után jöhet a szakosodás. A 14–18 évesek közel 30 szak közül választhatnak kettőt, így lesz mindenkinek egy fő és egy mellék “zsánere”.
Az akrobatikusabb mozgásforma és a levegős szerek népszerűbbek, ellentétben a zsonglőr és a bohóc szakokkal.
A gyakorlati képzéssel párhuzamosan persze elméleti tárgyak is szerepelnek az órarendben: cirkusztörténet, valamint gazdasági és jogi ismeretek.
“A képzés egyik nagy előnye, hogy a diákok csoportokat is alakíthatnak – mondja Losonci György, az intézet igazgatóhelyettese, aki 25 évig lépett fel artistaként. – Ezeket később lényegesen könnyebb eladni, mint a szóló vagy duó számokat.”
Mitől függ még az, hogy egy szám könnyen eladható? “A jó produkció alapja értelemszerűen a jó trükkanyag. Ehhez jön a csomagolás, amiben a fellépőruhától kezdve a zenéig, a mozgásig, netán egy történetig, minden benne van – folytatja Losonci György. – Nagy jelentősége van annak is, hogy ki méri fel helyesen a piacot és ki nem. Ha egy művész tudja, hogy valamilyen számból kevesebb van a világon, és profin felkészül egy produkcióval, akkor nagy eséllyel be fogja utazni a világot.”
A nagyok egy napja így néz ki: délelőtt az artistaképző művésztelepén folynak az órák, háromnegyed 2-től a Magyar Táncművészeti Főiskola Gimnáziumába járnak. “10-12 között van csúcson a test, ezért is vannak a gyakorlati órák délelőtt” – magyarázza az igazgatóhelyettes.
Bujka Berni Balázs Nikivel dolgozik duóban, hammockon, ami egy óriási függőágyhoz hasonlít. Korábban mindkét lány ritmikus sportgimnasztikázott. “Három út áll előttünk a képzés után – magyarázza Niki. – Vagy elkezdünk dolgozni egy színházban, vagy leszerződünk egy társulatnál, vagy szezononként új cirkuszba megyünk. Nekünk ez utóbbi a tervünk.” “Én is a cirkusz irányába szeretnék majd nyitni, de rövidebb ideig egy társulatnál is szívesen dolgozom majd” – mondja Berni.
Kassai Benjamin és Fehér Ádám párosban dolgoznak. Egyik számukat a kínai rúdon mutatják be, a másikat a talajon. Benjamin azt mondja, a lényeg, hogy minél több helyen mutatkozhassanak be a világon. “Alapvetően én is külföldön szeretnék dolgozni. Egy olyan mutatvánnyal, amit még nem csinált senki. Hogy felrobbanjon a nézőtér” – mondja Ádám.
A fiúk szerint nem igaz, amire mindenki panaszkodik, hogy nehéz új trükköt kitalálni. “Tegnap is eszébe jutott valami merőben új a tanárunknak, és ez viszonylag gyakran megtörténik az óráinkon” – mondja Ádám.
Berkes István tanárhoz tíz fő tartozik. Általában napi négy órában foglalkozik a diákokkal. Nagyon ügyesek a fiúk, dicsérjük Ádámot és Benjamint. “És ez még csak a kezdet – mondja mosolyogva Berki István. – Egyébként igazuk van. Tényleg jönnek az új ötletek. Sokszor egy teljesen véletlen mozdulatról jut eszünkbe egy másik.”
Az órákkal kapcsolatban Berkes István a fegyelmet és a rengeteg munkát emeli ki. “Tele van veszélyekkel, amit csinálunk, muszáj ezerszer elpróbálni mindent, közben pedig folyamatosan koncentrálni, különben baj lesz. A cél az, hogy összehozzunk egy profi produkciót. Utána már rajtuk a sor, sok minden múlik azon, hogy hogyan tudnak érvényesülni a piacon.”