Timi tudja, hogy amit csinál, nem normális: árgus szemekkel követi az idegent a lakásában, és ha az illető egyetlen tárgyat is elmozdít a helyéről, milliméter pontossággal teszi vissza a helyére. Ezenkívül naponta porszívóz és felmos, a hétvégéjének jelentős része azzal telik, hogy nagytakarít: portalanít, ablakot pucol, csempét mos. “A gondolatát sem viselem el, hogy koszos legyen a lakás, ha meglátnék egy porcicát, nem is tudom, mit tennék.” Timi nem szeret idegen helyen enni, aludni, mert azt gondolja, hogy más nem lehet olyan alapos a takarításban, mint ő.
De nem kíméli a testét sem, egy egyszerű zuhanyzás neki egy óra, egy flakon tusfürdőt két nap alatt használ el, szappant, fogkefét hetente vált. Timi kényszerbeteg: tisztaságmániás. A betegsége miatt azonban egyre jobban magára marad: nem szeret családi ebédekre, bulikra járni, de azt sem szereti, ha “idegenek” vannak a lakásában, párkapcsolata évek óta nincs, és barátja is egyre kevesebb.
Irreális félelmek és százszor elzárt gáz
A szakemberek szerint akkortól beszélünk betegségről, ha valaki naponta több mint egy órát fordít kényszercselekvésre. A kényszerbetegségek a szorongásos betegségek közé tartoznak, és kényszergondolatokkal, kényszercselekedettel járnak. Nem is gondolnánk, de lakosság mintegy 3 százalékát érintik. A tisztaságmánia az egyik legismertebb kényszercselekvés. Az ilyen emberek súlyos önbizalomhiánnyal küzdenek, állandóan kétségbe vonják a saját cselekedeteiket. Egyszerűen nem bíznak magukban, abban, hogy jól csináltak valamit, ezért ismétlik cselekvéseiket újra és újra, függetlenül attól, hogy a villany ötszöri lekapcsolásáról vagy az állandó takarításról van szó.
Ez egy átlagembernél úgy néz ki, hogy a reggeli rohanásban egyszerűen összemosódnak a dolgok, és kilépve az ajtón nem emlékszik arra, hogy lekapcsolta-e a villanyt, kihúzta-e a vasaló zsinórját, elzárta-e a gázt. Ilyenkor vagy visszamegyünk ellenőrizni, vagy reménykedünk abban, hogy csak nem ég le, robban föl a lakás. A kényszerbeteg ötször, tízszer is visszamegy, újra és újra, és még lehet, hogy azután is szorong egész nap. Ugyanis a kényszercselekedetek kényszergondolatokkal is járhatnak, ezek felnagyítják a nem cselekvés következményeit. Vagyis a kényszerbeteg azt hiheti, hogy a ki nem húzott vasalótól nemcsak a ház, hanem az egész utca leég, emiatt egész nap szorong sokszor annyira, hogy a munkáját sem tudja elvégezni.
Timi azt gondolja, hogy ha nem elég tiszták az edényei, akkor valamilyen fertőzést kap majd. Ezt képes annyira elhinni, hogy ha nem otthon eszik, rendszeresen gyomorrontásos tünetei vannak. WC-t és mosdót is csak otthon használ, máshol úgy gondolja, hogy mindenféle szörnyű fertőzést szed össze.
A szakemberek szerint a kényszercselekvést alapvetően a kényszergondolatok szülik. A kényszergondolatok sokkal szörnyűbbek a valóságnál, a lehetséges valós következményeknél, ezeket próbálja meg a beteg cselekedettel oldani, de egy idő után ez is kényszerré válik, és ugyanolyan feszültséget okoz, mint a gondolatok. A betegek többsége tisztában van azzal, hogy amit csinál, az nem normális, de sokáig igyekszik mindezt eltitkolni a környezete elől. Általában nagyon kreatívan próbálják megmagyarázni cselekedeteiket, illetve azt, amikor a kényszereik miatt nem vállalják a családi vagy baráti programokat, nem utaznak el nyaralni
A kényszerbetegség izolál, ráadásul a bezártság tovább fokozza a szorongást, ezáltal a kényszergondolatokat – ördögi kör ez. Mivel ez egy hangulati betegség az érintettek jelentős része depresszióval is küzd. Pedig a betegség pszichoterápiával és szüksége esetén gyógyszerekkel jól kezelhető. De sajnos Magyarországon még mindig tabu pszichológushoz fordulni, ezért évente a lakosságnak csak 2 százaléka fordul pszichológushoz.
Egészségmánia az új betegség
Tavasszal sokan kezdenek fogyókúrába, próbálnak egészségesebben élni, csinálnak tisztító kúrát, böjtölnek, elkezdenek sportolni, szakítanak a káros szenvedélyeikkel. Ez lehet egyszeri fellángolás, valaki minden évben böjtöl ilyenkor néhány napot, valaki valóban egészségesebb életmódra vált. Ez rendben is van így. De vannak, akiknek az egészséges életmód válik mániájukká, ők az ortorexiások. Az ortorexia nervosa – helyes étkezés mánia – viszonylag új betegségnek számít, jellemzője a kényszer, ezek a betegek, elsősorban nők, görcsösen ragaszkodnak az egészséges táplálkozáshoz és életmódhoz. Alapvetően a betegség az evészavarok közé tartozik, mint az anorexia vagy bulémia, de általában párosul kényszercselekvéssel, sokszor tisztaságmániával is. Nagyon nagy az irodalmuk az evészavaroknak, de a miértre, a kialakulására nehéz egyértelmű választ kapni.
Hittel a biót
Az evés alapvetően nemcsak szükséglet, hanem élvezet is. Az evészavaros azonban nem élvezi az evést – annak előkészületeit igen –, sőt az esetek egy részében mást sem – például a szexet. Ugyanakkor szereti, hogy kontrollálja az evést. Az ortorexiás spirituális hittel fogyasztja a biót, végez tisztítókúrát hetente, hánytatja meg magát, ha szerinte valami “piszkosat” evett, jár béltisztításra. Gondolatai és cselekedetei is beszűkülnek, semmi sem fontosabb, mint az általa egészségesnek tartott életmód fenntartása. Nem lehet kilengeni egy másodpercre sem. Ha mégis, akkor sokszor büntetik magukat – például hánytatással, vagy egy megevett fagyi után, napokig koplalnak.
Nem az a probléma, ha az ember lemond bizonyos táplálékokról, hanem az, ha ennek oka valamilyen a kényszeres zavar, például a megnövekedett kontrollszükséglet. A táplálkozás felett gyakorolt uralom újra helyreállítja a kézben tartásnak azt az érzését, amely az élet többi területéről eltűnt. Ez kompenzálja a szorongásokat és a csökkent önértékelést. A betegek egy része hipochonder, másoknak a női identitásukkal és a szexualitással van bajuk.
Nagyon nehéz ezt kibogozni, mi miért van – mondja Brigi, aki szintén egészségmániás volt. “Ha felszedtem egy dekát is, kiborultam, iszonyú energiát emésztett fel, hogy a megfelelő alapanyagokat beszerezzem.” Nem fordulhatott elő, hogy étterembe egyen, ha barátaival találkozott, míg ők söröztek Brigi zöld teát ivott. “Ugyanakkor egyre magányosabb voltam, de alapvetően a probléma az volt, hogy féltem is kapcsolatoktól, ezért olyan életmódot választottam, amibe nem fért bele egy partner. Hiszen egészséges férfi ezt a mániát nem viseli el. Alapvetően semmit sem élveztem, éveken keresztül nem is nevettem.” Briginek az volt a szerencséje, hogy egyszer csak rájött, hogy az egészséges életmódot sem élvezi, még az öngyilkosság is megfordult a fejében, de aztán baráti “lökésre” orvoshoz fordult. “Gyorsétteremben még mindig nem ennék, de kezdek visszatalálni a normális életbe. Ehhez évek munkája kell.”
Az az egészséges, ha tudunk hibázni
A fenti betegségek érintettjei leginkább attól szenvednek, hogy nem viselik el, ha hibáznak, pontosabban a gondolatát sem annak, hogy hibázhatnak. Ugyanakkor a mai világ mintha tényleg nem akarná engedni a hibázást, tökéletes anyának, nőnek, férjnek, apának, munkaerőnek kell lenni. Ez azonban nem lehetséges – éppen a hibáink tesznek minket tökéletessé. Vagyis: merjük otthagyni a tavaszi nagytakarítást, és lehet ablakpucolás helyett lemenni a parkba, egy üveg sörrel – a munka megvár…