Az ovi utolsó heteiben egy komoly probléma fészkelte be magát 7 éves unokaöcsém fejébe. Látszott a tekintetén, valamin nagyon gondolkodik. Sűrű barna szemöldökét összeráncolta, majd a bonyolult gondolatok távoli dimenziójából hirtelen megszólalt: “Te, Hugi, tudtad, hogy az Áron cigány?”
Kérdésétől azonnal lefagytam, aztán villámgyorsan gondolkodni kezdtem. Tudtam, ez legalább olyan fontos kérdés, mint legutóbb a halál volt, amikor kis barátja, Bence nagymamája meghalt. Napokon keresztül kialvatlanul, sápadt gondterheltségben bóklászott, amikor végre sírós szemekkel kibökte: “Te, Hugi, a Laci papa és a Zsuzsa mama is meg fognak halni?” Hosszas beszélgetés után azonban ez is a helyére került.
A halál természetessége után Áronnal kapcsolatos kérdését döbbenettel fogadtam. Belém hasított a gondolat: hogy az őrületbe lehetséges, hogy a vakond csoport 7 éves törpéit ez a stigma foglalkoztatja? Unokaöcsém szavaiból is éreztem: a cigány valami nagyon rosszat jelent.
– Te, Beni, mondd csak, mit jelent az, hogy cigány? – próbáltam kideríteni, mennyit ért ebből.
– Hát, azt nem tudom.
– Na, de mégis. Ha beszéltek róla az oviban, akkor csak tudod!
– Hát, hogy Áron barna.
– Ennyi?
– Igen!
– De hát Beni, Krisztina bőre is barna – utaltam ezzel az egyik legjobb barátnőmre, aki félvér, tanzániai.
– Igen.
– De akkor Krisztinával is baj van?
– Nem.
– De akkor mi a baj az Áronnal? – erősködtem tovább.
– Hát az, hogy cigány! – válaszolta ugyanazt.
– Ki mondta ezt neked? – faggatóztam.
– Egy fiú az oviban – vágta rá diplomatikusan, nem akarta elárulni az ovistárs nevét.
Döbbenten néztem ki a fejemből: milyen világ az, ahol már az oviban kirekesztenek, és megbélyegeznek egy tündéri kisfiút amiatt, hogy roma. Ismerem Áront, pont olyan mosolygós rosszcsont, mint az összes többi korabeli; neki az óvoda utolsó heteiben mégis szembesülnie kellett azzal, hogy ő “más” – és mit sem sejtve szalad bele az ovistársak kegyetlen elutasításába.
Vajon mit tesz ez ellen az óvoda? Hogyan reagálja le ezt a helyzetet az óvónéni – ha egyáltalán észre akarja venni, hogy mi zajlik a csoportban. És különben is, honnan jön ahhoz egy 7 éves, hogy lecigányozzon valakit? Nyilván otthonról hozza, ahol apa és anya sem cselekszenek másképp.
Tehetetlen dühöt éreztem, és mélységes sajnálatot Áron iránt. Aztán átvettük a kérdést, legalább Beni fejében legyen rend a fekete, barna, sárga, féllábú, meleg és ki tudja még miben “más” emberekkel kapcsolatban. Megbeszéltük, hogy csak a buta ember tesz különbséget – és csak remélni tudom, neki sikerül megtanulnia, senkit, de senkit nem büntethetünk azért, mert “más”. Nagyon is egyformák vagyunk – csak épp a jelmezünk eltérő.
