Drága Leigh!
Vigasztalhatatlanok vagyunk, mert elveszítettünk téged – túlságosan is korán. Minden áldott nap gondolunk rád. Nem fair, hogy a gyermek előbb megy el, mint a szülője – nincs ez így rendjén.
Augusztusban veszítettünk el, majdnem betöltötted a 25-öt. Tudom, soha többé nem látlak, és ezt felfogni még mindig képtelen vagyok. Űrt hagytál magad után, amit betölteni senki és semmi nem lesz képes.
Mindig okos, érdeklődő kislány voltál, csordultig élettel, szeretettel. Az egész világ a lábad előtt hevert. Amerikába akartál menni, végighajtani a 66-os úton, Hawaiin akartál pihenni, ám terveid megvalósítására már nem maradt időd. Tudom, kitartóan küzdöttél azért, hogy velünk maradhass, de a betegséged miatt a dolgok kicsúsztak az irányításod alól. Csak remélni tudom, hogy történeted tanulsággal szolgál mások számára. Ha levelemmel legalább egy embernek segíthetek, már a te hiányod sem lesz értelmetlen.
Olyan sokat adtál nekünk, a szívünkben mindörökké élni fogsz.
Mindegy, hogy hol vagy és én hol leszek, szeretni foglak.
Apu
