„Te boldog vagy, nyuszi?” – kérdezte a párom ma reggel az autóban, miközben munkába igyekeztünk. „Persze” – vágtam rá gondolkodás nélkül, és már a gondolattól is jókedvem lett, hogy mennyire szerencsés vagyok. Vagy csak szerencsés alkat lennék? Nem hiszem. Sokszor szoktam mondani, és már le is írtam párszor, hogy ha konzerválni lehetne a jelen pillanatot, és életem végéig élhetnék azzal az emberrel ott és olyan körülmények között, mint most, akkor a végén azt mondhatnám, baromi mázlista vagyok, és nagyon boldog életem volt.
Pedig nem vagyunk dúsgazdagok, nem élünk kacsalábon forgó palotában, csak egy társasházi lakásban, nem járunk világ körüli utakra (sajnos), akadnak kisebb-nagyobb egészségügyi problémáink is, sőt, sokszor volt már, hogy ezt-azt szerelni kellett a kapcsolatunkon, de pont ettől életszerű az egész, és nem mesébe illően idilli. Ami mesébe illően idillinek látszik, arról az esetek zömében ki szokott derülni, hogy a cukormáz alatt fájdalmas valóság lapul.
Persze a boldogságot nem feltétlenül egy konstans állapotként kell elképzelnünk. Sokkal inkább egy képesség arra, hogy észrevegyük az életben azokat a dolgokat, amelyek elégedettséggel töltenek el minket. Ha belegondolok, hogy melyek azok a pillanatok, amelyekben szinte tapinthatóan érzem ezt a boldogságot, ilyesmik jutnak eszembe:
- amikor az íróasztalomon kinyíltak a virágok,
- amikor lejárt a diákhitelem,
- amikor a macskám dorombolva lefejel,
- amikor péntek délután hazaérek, és lehuppanok a kanapéra,
- amikor lefoglalom a szállásomat, a kezemben tartom a repülőjegyemet,
- amikor kifestem a körmöm,
- amikor kilépek a fodrásztól illatos és csillogó hajjal,
- amikor a családi ebéden összeröhögünk,
- amikor edzés után átjár az a jóleső kimerültség,
- amikor társasjátékozunk,
- amikor belemerülök egy jó sorozatba,
- amikor végre megveszem azt a könyvet, amire régóta vágytam, de valahogy mindig fontosabb(nak hitt) dolgokra költöttem a pénzemet,
- amikor viszontlátom a barátnőmet, és szívből megölel. Már csak az kellene, hogy egy kicsit több időt tudjunk szakítani egymásra.
És téged mi tenne boldogabbá? Töltsd ki kvízünket, hátha közelebb jutsz a megoldáshoz!
