Időbe telt mire rájöttem, nem elég, hogy introvertált, de szorongó ember is vagyok, az a típus, akinek egy bizonyos agyterülete megállás nélkül dolgozik, és küldi azokat az üzeneteket, amik örök bizonytalanságban és félelemben tartják. A két „adottság” nem feltétlenül jár kéz a kézben, viszont mára elfogadott tényként kezeli az orvostudomány, hogy az introvertáltak hajlamosabbak a szorongásra. Mutatom, mi a tizenöt leggyakoribb tünet, ami leleplezi, hogy te is érintett vagy.
- Állandóan készenlétben állsz: az agyad a legtöbb szituációban a legrosszabbra készül. Nem bízol semmit a véletlenre, például biztos, ami biztos alapon, nemcsak a bőröndbe, de a kézipoggyászba is bekerül egy váltás fehérnemű, mert mi van, ha a légitársaság elkeveri a bőröndödet?
- Kívül sztoikus a nyugalmad, de belül megőrülsz: szorongó introvertáltként megtanulod leplezni a belső állapotokat, egy kívülálló soha nem mondaná meg, hogy a gyomrodat épp atomjaira rágja a szorongás.
- Állandóan tenned kell valamit: ösztönszerűen hajt a vágy, hogy tégy vagy csinálj valamit, az elfoglaltság ugyanis eltereli a figyelmed a szorongásról, és úgy érezheted, a kontroll a te kezedben van.
- Látszólag sikeres vagy: egy céltudatos, összeszedett, rendezett és sikeres ember benyomását kelted, ám a valóságban ez az állapot soha nem következik be, számodra ugyanis soha semmi nem elég, mindig úgy érzed, többet kell tenned.
- Félsz, hogy csalódást okozol: szüntelenül azon fáradozol, hogy a környezetedben élőket boldoggá tedd – még akkor is, ha saját vágyaidat ezzel fel kell áldoznod.
- Sokat beszélsz: introvertáltként hiába lételemed a csend és a nyugalom, a benned dolgozó szorongás arra késztet, hogy csacsogj, kommunikálj, szórakoztass. Emiatt sokan úgy hihetik, hogy extrovertált vagy.
- Az elkerülés a fegyvered: egy olyan világot hoztál létre magad körül, amit ismerős, megszokott dolgok mozgatnak, és elkerülsz mindent (konfliktust, szociális érintkezést, új élethelyzeteket…), ami a szorongásodat növelheti.
- Túl- és újragondolod a dolgokat: szinte megállás nélkül belső beszélgetéseket folytatsz magaddal, rendre lehúzod magad, gyakran gondolsz arra, hogy „mi lett volna, ha?”, és olyan negatív, múltbéli eseményeket idézel fel, amik miatt állandóan a legrosszabbra számítasz. Az elméd gyakran túlpörög, leállítani nem tudod.
- Fekete-fehéren látod a világot: ha nem lehetsz a legjobb munkaerő, a legokosabb diák, a legszebb nő, akkor nem marad más, mint a legrosszabb, legbutább és legrondább jelző, a két véglet közötti állapotról nem veszel tudomást. Hatalmasak az elvárásaid magaddal szemben, ugyanakkor rettegsz attól, hogy nem tudod megugrani.
- A szorongásnak külső jelei is vannak: körömrágás, tikkelés, fejkaparás, lábmozgatás: mindegy, mi az ismétlődő mozgás formája, valamennyi azt a célt szolgálja, hogy a szorongásodat enyhítse.
- Állandóan fáradt vagy: mivel az elméd megállás nélkül dolgozik, állandóan fáradtnak érzed magad. A szorongás egy folyamatos, kimerítő állapotban tart.
- Gyakran megijedsz: mivel az idegrendszered folyamatosan túlfeszített állapotban van, egy váratlan hangélmény (sziréna, csattanás) könnyen megijeszt.
- Más szemüvegen keresztül szemléled a világot: a legnagyobb biztonságban sem tudod biztonságban érezni magad, szinte mindenre potenciális fenyegetésként gondolsz – még akkor is, ha semmi okod nincs erre.
- Hamar bestresszelsz: mivel a stresszes állapot állandósult, a legparányibb probléma is a földbe döngöl.
- Nem nálad van az irányítás: a szorongás nem egy olyan dolog, ami elhatározás kérdése, és megszűnik. Erre a magyarázat, hogy a szorongó ember agyának felépítése eltér a nem szorongó emberétől, szorongásuk felett nincs uralmuk, azt csak enyhíteni tudják.
forrás: psychologytoday
