„– Persze szenzorokat javaslok az ajtókra, ablakokra, és én kicserélném a teraszajtót acél biztonságira. Erősítse meg a zárakat. Szeretnék beszélni önnel a szituációs éberségről:
Hol a legközelebbi rendőrség? A legközelebbi tűzoltóság?
Ezeket álmából felébresztve is tudnia kell.
Parkolás. Tudom, az épület hátsó bejáratánál kapott helyet. De kérem, ne ott parkoljon. Tudom, hogy kényelmes, de azt javaslom, adja el az autóját, inkább überezzen. Ha erre nem hajlandó, azt mondanám, parkoljon az utcán, ha lehet, lámpa alatt. És csak akkor vágjon át ezen az udvaron, ha mások is látják. Közben a kulcs legyen kézben. A kulcs mindig kézben legyen. Ne kelljen a sötétben kulcs után matatnia a táskájában.
És be kell szereznie egy utazótáskát. Tudja, készpénz, hitelkártya, váltás ruha, zseblámpa, töltő, ilyesmi. Lőfegyver, ha nyitott az ilyesmire. Lőfegyvert venni, meg megtanulni használni.
Meg kell változtatnia a napi rutinját. Mikor megy a munkahelyére, mikor jön el onnan, ilyesmi.
És a közösségi média? Van fiókja bármely oldalon?
Jelenet a Tébolyult című filmből (Fotó: imdb)– A Facebookon, de privát a fiókom, szóval…
– Értem. Az nem jó, mert képes, és tudja, kideríti, hogy egy barátnővel együtt zenéltek, egy lányegyletben voltak, és fotókat szerez, aztán kamuprofillal próbálja ismerősnek jelölni. A barátai tudják az e-mail-címét, és ez elég. Még ma törölje magát.
És beszéljen a barátaival. Legyen nyitott ebben. Figyelmeztesse őket. Hogy ne beszéljenek önről. Ne tageljék Instagramon. Tudja, babavárókon vagy egyéb találkozókon. Ha valaki képet készít, tegyen meg mindent, hogy ne legyen rajta. Érti? És a telefonjára ellenségként gondoljon.”
A fenti tanácsadó párbeszéd a Tébolyult című filmben hangzik el, melynek főhőse, Sawyer Valentini (Claire Foy alakításában) épp egy másik városba költözik, és új munkát vállal, csak hogy végre valahogy megszabaduljon a zaklatójától, Davidtől (Joshua Leonard). A férfi az állandó kéretlen közeledésével annyira rátelepedett a nő életére, hogy Sawyer életének szinte minden pillanata a tőle való rettegésről és a bujkálásról szól. Kétségbeesésében még egy szakértőtől (Matt Damon alakításában) is tanácsot kér, és ő az, aki a fenti párbeszédben segíteni próbál Sawyernek abban, hogyan próbáljon együtt élni a tudattal, hogy van egy fanatikus, aki bármikor újra felbukkanhat az életében, sőt veszélyeztetheti azt.
De mit tudunk tenni egy távoli zaklatóval szemben a valóságban? Spronz Júlia, a nők elleni erőszak áldozatainak jogi és pszichológiai segítséget nyújtó Patent Egyesület jogsegélyszolgálatának vezetője segítségével mentünk utána a lehetőségeknek.
Dr. Spronz Júlia (Fotó: Szebeni-Szabó Róbert)
Megvéd a törvény Magyarországon a zaklatóktól?
Teljesen triviálisnak tűnhet, hogy a törvény megvédi az áldozatot a virtuális zaklatótól, de Spronz Júlia szerint a gyakorlat nem ezt mutatja.
Már önmagában az sokat elmond, hogy csak 2008-tól van egyáltalán a büntető törvénykönyvben olyan bűncselekményi kategória, hogy zaklatás, ezt is sokévnyi lobbitevékenységünkbe előzte meg. Nincs hatékony jogalkalmazói gyakorlat arra, hogy az áldozatok tényleges védelmet kapjanak. A tízéves tapasztalatunk alapján például azt szűrtük le, hogy ha a zaklatónak és a zaklatottnak van közös gyereke, akkor egyszerűen nem hajlandók megállapítani a zaklatást, legyen az bármennyire evidens, mondván, hogy csak a gyerek miatt aggódva küldi el a napi 126 obszcén tartalmú üzenetét. Ha mégis úgy alakul, hogy megtörténik a vádemelés, többnyire akkor is borzasztóan enyhe, már-már nevetséges szankciót szabnak ki, pedig a büntetésnek csak akkor van visszatartó ereje, ha az komolyan vehető. A megrovás, a mediálás vagy a pitiáner pénzbüntetés nem ilyen. A legutolsó állatkínzókat is letöltendő börtönbüntetésre ítélik, de a nőkínzók vígan flangálnak tovább. Ha el is indul a büntetőeljárás, az borzasztóan lassú. Itt az áldozatok egy gyors védelmi reakcióra várnak, ám ez sosem történik meg. Simán elmegy fél-egy év is anélkül, hogy az áldozat bármi komolyabb fejleményt tapasztalhatna az ügyében – és emiatt könnyen érezheti úgy, hogy ő nem fontos – , de ami még rosszabb, hogy az elkövető sem érez belőle semmit. Nagyon sok nő emiatt száll ki eljárás közben, mert az a tapasztalat, hogy többet veszít vele, mint amit nyer. Sokszor az eljárás során a sértettet kérik számon, áldozathibáztatnak, megalázzák…
Persze az még Spronz Júlia szerint is érthető, ha egy nyomozás hosszú ideig tart, hiszen ez más bűncselekményfajtáknál is általános, de ott az eljárás alatt is biztosítanak védelmet olyan kényszerintézkedések formájában, mint a távoltartás, őrizetbe vétel vagy előzetes letartóztatás, ám ezeket az utóbbi években a zaklatásos eseteknél már nem igazán alkalmazzák. Bár a törvényes út általában nehéz, és nem kecsegtet sok sikerélménnyel, a legtöbb nő, aki belevág, mégis végigcsinálja, már csak azért is, hogy a zaklatója tettei ne maradjanak következmény nélkül, és később más nőkkel már ne csinálhassa ugyanezt.
Tippek/trükkök, ha bekövetkezik a zaklatás
Kérj segítséget!
Forduljunk nők elleni erőszakra specializálódott segélyvonalhoz, jogsegélyszolgálathoz, szóljunk a barátainknak, szükség esetén kérjük pszichológus segítségét, kérjünk erre alapított csoportokban segítséget, hívjuk a rendőrséget! A lényeg, hogy ne maradjunk egyedül a problémánkkal.
Ne válaszolj a zaklatódnak!
A laikus áldozat eleinte válaszolni szokott a zaklatójának, és megkéri, hogy hagyja abba mindazt, amit tesz, mert azt gondolja, hogy ez egy civilizált megoldási mód, és ha ő megkéri az elkövetőt, hogy ezt ne csinálja tovább, annak lesz hatása. Spronz Júlia szerint ez csak olaj a tűzre. „A bántalmazót az áldozata nem tudja lebeszélni a zaklatásról, mert ha a bántalmazó empatikus lenne, bele se kezdene a bántalmazásba. Ha olyanokat írunk neki, hogy ezt ne csinálja tovább, mert ezzel nekünk fájdalmat okoz, azzal pont ellenkező hatást érünk el: csak megerősítjük, hogy működik a zaklatása, és érezheti, hogy jó úton jár.” Amit pedig végképp kerüljünk el: semmilyen körülmények között ne találkozzunk személyesen a zaklatónkkal, még abban az esetben sem, ha az illető cserébe békülést ígér. Egy ilyen négyszemközti találkozás akár életveszélyes is lehet.
Gyűjtsd a bizonyítékokat!
Vedd fel a hívásokat, nyomtasd ki az e-maileket, keresd meg a telefonszolgáltatódat! Ha úgy döntenél, hogy feljelentést teszel, mindez nagy segítségedre lesz.
Csak te tehetsz feljelentést
A zaklatási bűncselekmények magánindítványosak, magyarul csak akkor kezdenek nyomozni, ha maga az áldozat tesz feljelentést az utolsó cselekménytől számított 30 napon belül.
Kérhetsz távoltartást, de ne számíts sok jóra!
Megelőző távoltartást csak hozzátartozóval (volt házastársra és volt élettársra is vonatkozik) szemben lehet kérni, de ha egy sima expasi vagy egy ismerős zaklat, akkor csak büntető távoltartás kérelmezhető. A gond ezekkel csak az, hogy a megelőző távoltartást Spronz Júlia tapasztalatai szerint kb. 10-ből 9 esetben nem szokták megadni, míg a büntető távoltartást gyakorlatilag sohasem adják meg.
Ha nem muszáj, ne menj az utcára egyedül!
„Volt olyan esetünk, hogy az ügyfelünket összekötöttük a Szelíd motorosok a zaklatások ellen csoporttal, akik voltak olyan kedvesek, hogy mindennap elkísérték őt a munkába és a munkából hazafelé, hogy biztonságban legyen útközben. A bántalmazók – így a zaklatók is – jellemzően csak az áldozataikkal szemben erőszakosak, harmadik személy felé inkább kifejezetten barátságosan, szimpatikusan szoktak megnyilvánulni” – magyarázza Spronz Júlia.
Vess be egy másik férfit!
Természetesen senkivel nem kell összejönni pusztán azért, hogy megszabadulj a zaklatódtól, de ha van egy új férfi a környezetedben, pusztán a megjelenése is nagyon hatékony tud lenni a zaklató leszereléséhez.
Változtass az online életeden!
Válts e-mail-címet, válts titkosított levelezőprogramra! Változtasd meg a jelszavaidat kitalálhatatlan és biztonságos hosszúságú új jelszavakra, és bizonyos időközönként változtass rajtuk! Kérd a közösségi oldalak fenntartóinak segítségét, jelentsd, ha valaki az oldalukon zaklat! Szigorítsd a közösségi oldalaid biztonsági beállításait! (Ehhez például a Facebook is kiadott egy útmutatót a Patent Egyesület közreműködésével.)
Soha, senkivel ne készíts/készíttess magadról intim/pornográf felvételeket!
Ez az a kategória, ahol előre kell gondolkodni, vagyis a megelőzés a fontos, és már rég késő, ha baj van, és tudod, hogy a zaklatódnak van rólad egy szexfelvétele, amit bosszúpornóként vagy zsarolási eszközként akar felhasználni ellened.
A legnagyobb szerelem idején sem szabad ilyen fotókat vagy videókat készíteni, vagy hagyni, hogy ilyenek készüljenek rólunk. Nem lehet akkora a szerelem, hogy ilyesmibe belemenjünk, mert ez később simán ellenünk fordítható
– magyarázza Spronz.
A Tébolyult című film a nyár folyamán jelent meg nálunk DVD-n és Blu-ray-lemezen.
