A lány nem tud járni, a fiú nem lát, még sincs előttük lehetetlen
A lány nem tud járni, a fiú nem lát, még sincs előttük lehetetlen
Amikor Trevor megvakult, bízott benne, hogy talál valakit, aki – ha nem is a szó szoros értelmében véve – visszaadhatja a látását, így nem kell felhagynia a hegycsúcsok meghódításával. Melanie-tól megkapta, amire vágyott, ketten pedig bármire képesek.
Melanie Knechtet és Trevor Hahnt igazán különleges barátság fűzi össze: a lány, aki zeneterapeutaként dolgozik, nem tud járni, a fiú pedig nem lát, együtt azonban szinte mindenre képesek. Hobbijuk a sport, a természetjárás és az utazás, a jelek szerint pedig megállíthatatlanok, sorra hódítják meg a hegycsúcsokat, és élményeiket rendszeresen megosztják követőikkel az Instagramon is.
Melanie 29 éves és egy súlyos gerincbetegség miatt kislány kora óta kerekesszékben ül. Lelkes kirándulótársa, Trevor 42 éves, 5 évvel ezelőtt zöldhályog miatt teljesen elveszítette a látását. A történtek ellenére egyikük sem roppant össze, nem csak életvidámságukat őrizték meg, hanem a kíváncsiságukat is – legfőbb vágyuk, hogy minél több helyre eljussanak a világban. Megismerkedésüket egy szerencsés véletlennek köszönhetik, egy sporteseményen sodorta őket egymás mellé az élet, s amikor beszélgetni kezdtek, hamar világossá vált előttük, hogy milyen sok közös van bennük.
A fiatal lány szüleit sosem tartotta vissza gyermekük mozgáskorlátozottsága, ezért mindig is sok időt töltött a természetben, rengeteget kirándult, kempingezett. Trevor sem az az otthonülő típus, mindig is rajongott a szabadtéri sportokért, amikkel az után sem hagyott fel, hogy elveszítette a látását. Miután jobban megismerték egymást, egy percig sem kételkedtek abban, hogy együttes erővel még messzebbre juthatnak, mint egyedül, ezért neki is láttak a közös túrák szervezésének.
Mindketten szenvedélyesen szeretik a hegyeket és a sportot, rajongásuk tárgyai mindig átszövik a kiruccanásaikat – Trevor hol a hátán viszi, hol kerekesszékben tolja Melaniet, aki navigál és felhívja barátja figyelmét az esetleges veszélyekre. A mai napig lázba hozza őket, hogy kettősük előtt nincs lehetetlen: hiába gondolták azt sokan, hogy az életük derékba tört, amikor a betegségük felülkerekedett rajtuk, ők fittyet hánynak a fizikai korlátokra, és egyre több felejthetetlen élményre tesznek szert.
Amikor közös kirándulásokra adták a fejüket, egy igazán nagyratörő célt is kitűztek maguk elé: egy 14.000 láb (azaz valamivel több, mint 4000 méter) magas coloradói hegycsúcsra akartak feljutni, amit kis híján teljesítettek is augusztus 12-én, amiről így írtak: „Nekiláttunk a Bierstadt csúcs meghódításának semmihez sem fogható, 9 fős csapatunkkal, a kimerültség és a zavaró nappali fényviszonyok miatt azonban 13.200 láb magasról kénytelenek voltunk visszafordulni. Nehéz volt meghozni ezt a döntést, hiszen egészen közel voltunk a célhoz, de szomorkodás helyett rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy eddig is eljutottunk! Bár a csúcsra nem értünk fel, ezt a napot akkor is sikeresnek tartjuk, hiszen csapatunk minden tagja hatalmas erőfeszítéseket tett, fizikailag és érzelmileg is segítettük egymást. Ez a túra tehát egy újabb ékes bizonyítéka annak, hogy összefogással mindannyian erősebbé válunk!”
