„Félévente elköltözött tőlem, aztán vissza” – A se vele, se nélküle kapcsolatok dinamikája

nlc | 2019. Október 23.
A kapcsolatfüggés például a kutatás szerint nem „rizikófaktor".

Andi öt éven át szenvedett. Ma legalábbis így jellemzi összegezve az időszakot, ami akkor egyáltalán nem szenvedésnek tűnt. „A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy félévente összeszedte a cuccait, és elköltözött. Az is természetes volt, hogy rendszeresen veszekedtünk. Nem is tudom megszámolni, hányszor mentek oda-vissza a cuccai különböző albérletek, a barátai lakása és köztem.”

Andi és Gergő a munkahelyükön ismerkedtek meg, Gergőnek akkor barátnője volt. Barátok lettek, majd egy év elteltével Gergő szakított a párjával, és ők összejöttek. Andi függetlenséghez szokott, nagy baráti társasággal rendelkező lány volt, Gergő introvertált típus. A gondok így már a legelején megmutatkoztak. „Nem voltam türelmes és elég odaadó. Ez volt az én hibám. Ő viszont mindenáron ki akarta csikarni belőlem a saját érzéseit és gondolatait, így aztán én még jobban ágáltam ellenük, elment a kedvem mindentől, ha ki akarta erőszakolni őket. A vége egyébként mindig az lett, hogy ő félrekacsintgatott. Féltékeny volt, a végére pedig engem is azzá tett. Mint utóbb kiderült, joggal.”

A történetnek számtalan szakítás után egyébként érdekes módon akkor lett végleg vége, amikor látszólag éppen teljesen rendben voltak. „Veszekedés nélkül, egy szokásos esti vacsora során egymásra néztünk, és azt mondtuk, hogy ez így nem fog menni. Először nem volt tányércsapkodás, sírás, ordibálás. Csak elváltunk. Elfáradtunk, pont akkor, amikor lenyugodtunk.”

 Fotó: iStock

Andi és Gergő példája egyáltalán nem ritka, sőt egy friss, 2018-as felmérés szerint a homoszexuális és heteroszexuális emberek egyharmada élt már ilyen, a párterapeuták által „ciklikusnak” nevezett kapcsolatban. A párkapcsolati szakértők ezért kíváncsiak voltak, miért térnek vissza az emberek nem működő kapcsolatokba. (Itt fontos megjegyezni, hogy nem bántalmazó kapcsolatokról beszélünk, hanem két különböző és össze nem illő ember kettőséről.)

A közös nevezők, amiket összeszedtek, a következők voltak:

1. Nem a kapcsolat minősége az összetartó erő

Nem arról van szó, hogy azért ragaszkodnának egymáshoz a felek, mert alapjában véve minőségi a kapcsolat. Az ember azt gondolná, hogy a szerelem, a szeretet és az érzelmi kötelék olyan erős, hogy mindennek ellenére egymást választják. A felmérés azonban ennek az ellenkezőjét mutatta ki, tehát azt, hogy a ciklikus kapcsolatok minősége összességében rosszabb, mint a nem ciklikus kapcsolatoké.

2. Az epekedés újraindítja a kapcsolatokat

Szakításkor hajlamosak vagyunk csak a szépre emlékezni. Beindul a nosztalgia, az epekedés, a másik jóléte miatti aggódás. Elveszítjük a kontrollt a volt pár élete felett, aki a saját életünk része is volt. Ilyenkor sokan elgyengülnek, és megengedik maguknak, hogy a könnyebb utat válasszák: nem megemésztik és végiggondolják a történteket, hanem inkább visszatérnek az ismert szituációba, hogy az epekedés elmúljon.

3. A kapcsolatfüggés nem „rizikófaktor”

Legalábbis egy felmérés ezt mutatta ki.

4. A magány viszont igen

Azok, akik társ nélkül magányosnak érzik magukat, könnyebben visszatérnek egy nem működő kapcsolatba, csak hogy legyen mellettük valaki.

5. Az emberek szexualitáshoz való hozzáállása is része lehet a döntésnek

Azok, akik hajlamosak ciklikus kapcsolatba keveredni, általában nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolatukban a szenvedélyre és a szexre. A felmérés legérdekesebb része az, hogy ennek ellenére a ciklikus kapcsolatban lévők szexuális élete összességében kevésbé kiegyensúlyozott és kielégítő, mint azoké, akik nem ciklikus kapcsolatban vannak.

6. A lelki társak létezésébe vetett hit sem rizikófaktor

Pedig gondolhatnánk, hogy igen, hiszen mi másért tűrne az ember olyasmit, amiben nem érzi jól magát, mint hogy hisz abban: az illető az igazi? Csakhogy amint kiderült, ebből a szempontból mindegy, hogy valaki sorsszerűségnek vagy befektetett munka kérdésének tartja a szerelmet.

(Kiemelt kép: iStock)

(via)

Exit mobile version