Sokaknak nem megy könnyen a párkeresés, és az online alkalmazások látszólag olyan alternatívát nyújtanak, amellyel egyszerűbben és gyorsabban ismerkedhetnek a rövidebb vagy hosszabb időre társra vágyók. A tapasztalt felhasználók egy része viszont csalódik az ilyen appokban, és nem kapja meg a várt eredményt, viszont számos kellemetlen szituációval találja szemben magát, és rémes randikkal a háta mögött parkolópályára teszi az ismerkedést – legalábbis az online formáját.
A Tindert használó férfiak nagy része egyrészt arra panaszkodik, hogy kevés matchük van, tehát alig van olyan nő, aki kölcsönösen szimpatizál velük. Felvetésükre nagyon jól rímel a medium.com oldalán megjelent cikk is, melyben közgazdász szemlélettel vizsgálták a jelenséget, és arra a következtetésre jutottak, hogy a tinderező férfiak vonzerő szerinti alsó 80 százaléka küzd a nők vonzerő szerinti legalsó 22 százalékáért, miközben a nők felső 78 százaléka a férfiak felső 20 százalékával szeretne ismerkedni.
Természetesen a férfiak önbizalmának sem tesz jót az a tapasztalat, hogy kevés pozitív visszajelzést kapnak, és egy 2016-os felmérés szerint ennek lenyomata is lehet önértékelésükben, hiszen kritikusabbá váltak magukkal szemben, és elégedetlenebbek lettek a külsejükkel. A nőknél is tapasztalták ezt a hatást, de nem olyan mértékben, mint az ellenkező nemnél.
Veled találkozom?
A férfiak másik problémája a képek manipulálása, vagyis az, hogy egyes esetekben köszönő viszonyban sincs egymással az a nő, akivel találkoznak, és az, akit a képeken láttak. Erről mesélt a 29 éves Gábor is, aki több mint három éve használja az alkalmazást. Mint mesélte, ő is azon férfiak táborát gyarapítja, akiknek kevés „párba állás” jön össze az appon, de fél évvel ezelőtt azt hitte, hogy most tényleg megtalálta az igazit.
„Nagyon sokat beszélgettünk a lánnyal, már az üzenetváltásaink során tökéletes összhangot éreztem. Olyan hihetetlen jó fej volt, és annyira klappolt a humorunk és az érdeklődésünk, hogy azt hittem, igen, ő lesz az! A Facebookon is ismerősök lettünk, ott rengeteg kép volt fent róla, amitől meg is nyugodtam, mert bevallom, volt bennem egy amolyan »túl szép, hogy igaz legyen« érzés. De azokon a képeken is tök bájosnak és kedvesnek látszott. Nagyon vártam a találkozót.”
Fotó: Freepik
Gábor egy Duna-parti sétát beszélt meg a pár évvel fiatalabb lánnyal, és nagyon meglepődött, amikor végre élőben is találkoztak. „Először nem is nagyon ismertem meg, amitől zavarba is jöttem, de valahogy még így is nagyon örültem, hogy annyi beszélgetés után láthatom. Meg akartam ölelni, de a karom nem érte át. Persze sétáltunk, majd beültünk egy kávéra beszélgetni, de valahogy megtört a hazugság, rászedve éreztem magam. Annyira szerettem volna, ha ez működik, mert annyira viccesnek és jó társaságnak tartottam. Úgy döntöttem, nem engedem el, megpróbálok túljutni a külsőségeken, de a következő találkozón rájöttem, hogy nem tudom erőltetni a vonzalmat, és ez így összességében nagyon rossz élmény volt.”
„Na, erre nem számítottam”
Valószínűleg nőknél is előfordul, hogy olyan férfi képét húzzák jobbra, aki a valóságban nem annyira megnyerő, de náluk talán nem ez a legjellemzőbb vagy legijesztőbb tapasztalat az alkalmazás használata kapcsán. A fővárosban élő Kata soha nem felejti el azt a nyári napot, amikor egy pár napos beszélgetés után elhívta vacsorázni egy szimpatikus férfi.
„Tetszett, hogy olyan határozott, nem ment ez a »hova menjünk, mit csináljuk?« kör: egy felkapott étteremben foglalt helyet magától. Találkoztunk, bemutatkoztunk, leültünk az asztalhoz, rendeltünk. Eddig elég szokványosan hangzik, nem? Viszont ahogy telt az idő, egyre nyeglébb lett, egyszerűen nem figyelt a mondandómra, gondoltam is, hogy ennek valószínűleg nem lesz folytatása. Kicsit meg is könnyebbültem, amikor mondta, hogy még elugrik a mosdóba, de utána ő menne. Még befejeztem az utolsó pár korty bort, és vártam. És még többet vártam… Jóemberünk a mosdó helyett szépen lelépett, így azon túl, hogy nézhettem a felszolgáló sajnálkozó tekintetét, még a vacsoráját és az italát is én fizettem.”
Fotó: Freepik
Az a bizonyos PET-palack
De nemcsak potyavacsorázók akadtak fenn az általunk megkérdezett tinderezők hálójában: volt olyan is, aki figyelmességnek hitt egy rossz szokást. Csilla már túl a harmincon, több éve, változó intenzitással használja az appot. Egyszer egy sötétbarna hajú, kifejezetten magas, jóképű, borostás fazonnal matchelt össze. Első találkozónak azt beszélték meg, hogy egy parkban futnak össze, és sétálnak, beszélgetnek. A srác megkérdezte, hogy milyen innivalót szeret, mert vinne valamit, hogy ha séta közben megszomjaznak, legyen.
„Bejött, hogy még erre is figyel” – kezdte Csilla. A férfi magának egy másfél literes narancsos üdítőt vitt, randipartnerének pedig, kérésének megfelelően, egy szintén másfél literes cukormentes jegesteát. Sokat sétáltak, előkerültek az üdítők is, jót beszélgettek. Mivel mindketten meg szerették volna ismételni a találkozót, újabb időpontot beszéltek meg. A férfi kezében viszont megint ott volt egy másfél literes műanyag palack.
„Beültünk egy kerthelyiségbe, rendelt magának valami koktélt, én meg valamilyen üdítőt kértem, mert olyan gyógyszert kellett szednem, amivel összeveszhet az alkohol. Megint pörgött a beszélgetés, nem állt be kínos csend. Megint elmentünk sétálni, a palack is jött velünk. Egy idő után szomjas lettem, és kértem egy kortyot az italából, de jelezte, hogy azt inkább ne. Kiderült, hogy nemcsak narancs van az üvegben, hanem vodka is. És az előzőben is volt, és úgy általában szokott lenni. Persze, elvileg az első dolog, ami ilyenkor eszébe jut az embernek, hogy alkoholista az illető, de én arra gondoltam, hogy milyen remek társaság lehetek, ha csak piával tudnak elviselni.”
Kis karácsony, nagy karácsony
Végül következzen egy igazi ünnepi sztori, amit Andi mesélt el nekünk. A 34 éves nő pár éve, télen kezdett el találkozgatni viszonylag rövid ideig tartó üzenetváltások után egy férfival. Nagyon tetszett neki, hogy mindig keresi az illető, folyamatos az érdeklődés, és minden találkozójukon hosszú órákig tartó beszélgetésbe bonyolódtak. Megvolt minden, ami a romantikához kell: kutyasétáltatás hóban, harmadik találkozón elcsattanó csók, közös reggeli egy kávézóban a munka előtt. Andi tudta, hogy lovagja nem tartja a kapcsolatot a családjával, így a karácsonyt évek óta egyedül tölti, viszont az ünnepet magát szereti, ezért meglepetésként meghívta egy ünnepi vacsorára. A férfi örömmel fogadta az ötletet, sőt kifejezetten meghatódott.
„Megkérdeztem, mi a kedvenc étele, bevásároltam hozzá, gondoltam, hogy jó közös program lesz a sütés-főzés. Jól is telt az este, egy apró, amolyan jelképes ajándékkal is megleptem, ő azonban erre nem készült, valójában még egy ásványvizet se hozott a közös karácsonyi vacsinkhoz. Másnap reggel is furán viselkedett egy kicsit, de megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Futkároztam a jegyekért, de aztán valamilyen fura összevissza dumával lemondta a dolgot, majd egy hétig nem is hallottam felőle. Január elsején írt egy üzenetet, hogy sajnálja, de szenteste kapott egy üzenetet a volt barátnőjétől, és vele találkozgatott az elmúlt napokban. Nem mondanám, hogy ez volt életem legjobb karácsonya, de az biztos, hogy emlékezetes marad.”
Nem biztos, hogy telefonon érkezik majd a szerelem
Egy nemrégiben publikált kutatás szerint az online társkereső nem a legalkalmasabb eszköz a megfelelő partner megtalálására. A Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem pszichológusainak közel 270 egyetemi hallgató megkérdezésével zajló felméréséből az derült ki, hogy igen alacsony hatásfokkal működik a Tinder: mindössze a válaszadók felének sikerült találkozót is összehoznia több mint száz matchből. Annak fényében ugyanakkor nem is olyan meglepő ez, hogy a megkérdezetteknek csak a negyede használta az appot arra, hogy hosszú távú kapcsolatra leljen – a fennmaradó 75 százalék egyéjszakás kalandot keresett, vagy nem is akart találkozni senkivel. (Egyébként azok sem voltak sikeresebbek, akik csak egyéjszakás kalandot kerestek: mindössze 20 százalékuknak volt része légyottban, és a legtöbbjüknek ez is csak egyszer sikerült.)
Ettől függetlenül természetesen nem lehetetlen online sem a pártalálás, mert azért happy enddel végződő történeteket is hallottunk már.
(Kiemelt képünk illusztráció, fotó: Pixabay)