Egyedülálló és társra vágyó ismerőseim szinte egyöntetűen a vasárnapot szokták megnevezni mint a hét legmagányosabb napját. Egyikük mindig csak annyit mond, ha kérdezem, hogy van:
Tudod, csak a szokásos vasárnapi depi.
Való igaz, hétvégén a családosok családi programot szerveznek, a párok kirándulnak, moziznak, és ha akad is közös, baráti kikapcsolódás, az nem fedi le az esetek nagy részében a teljes napot.
A The Guardiannél is hasonló tapasztalatok gyűlhettek össze, ugyanis egy online felmérést végeztek olvasóik között, amire a világ minden tájáról érkeztek válaszok. A lap megkereste a Manchesteri Egyetem pszichológia tanszékét, ahol Pamela Qualter professzor azt mondta, szerinte igenis létező jelenség a hétvégi magány, bár egyáltalán nem tanulmányozzák.
Qualter vezette a BBC magányfelmérését is, és azt mondja, arra valóban nem kérdeztek rá, milyen érzésekkel várják az emberek a hétvégéket.
A Campaign to End Loneliness (Kampány a magány megszüntetéséért) nevű civilszervezet vezetője, Kellie Payne szerint a magány leginkább úgy definiálható, mint különbség az élet iránti elvárásunk és a valóság között. Nagy a kontraszt azoknak a hét közbeni és a hétvégi szociális élete között, akik hétvégén magányosnak érzik magukat. Ismerősöm, nevezzük Andinak, hétvégente szeretne találkozni a barátokkal, nekik viszont már gyerekeik vannak, így szívesebben „letudnák” őt hét közben egy esti kávéval – erre azonban neki a munkája miatt nincs ideje. Így a szombatok és vasárnapok nagy részét egyedül tölti.
„Azt, hogy hogyan érzed magad, nagyban befolyásolja az, hogy mit gondolsz, hogyan látnak mások. Hétvégén az utcák is mások, kisebb a nyüzsgés, és sok család mászkál együtt. Ilyenkor az egyedülálló sokszor úgy érzi, nincs a helyén” – mondta Qualter a The Guardiannek.
Ahogy a pszichológusok többsége, ő is azt mondja, hogy pontosan ezért kell a hétvégi magányban szenvedőknek megtanulniuk élvezni a saját maguk társaságát, hogy ne másokhoz viszonyítva ítéljék meg magukat. Ez pedig egy nagyon nehéz, akár terápiát is igénylő feladat. Ám ennek segítségével jöhet a következő lépés, az idegenekkel való haverkodás vagy barátkozás, akikkel esetleg lehet közös hétvégi programokat csinálni akkor, amikor a barátaink vagy családtagjaink nem érnek rá.
A magány amúgy is pusztít
Az emberek összességében is magányosabbak, mint valaha – ezzel a témával foglalkozott tavaly év végén hosszú cikkben a The Wall Street Journal, felhívva a figyelmet a járványszerűen terjedő jelenségre, vagyis az elmagányosodásra. Ezt az állítást már több kutató is megfogalmazta, ám ahogyan arra a Psychology Todayben publikáló pszichiáter, Elyakim Kislev rámutat, az okok nem feltétlenül olyan egyszerűek, ahogyan az a cikkben meg van fogalmazva.
Nem szabad az egyedüllét és a magány fogalmát keverni, a statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy aki egyedül él, nem feltétlenül magányos. Erre vonatkozóan már mi is közöltünk adatokat, most pedig megismételjük őket:
- A fiatalok érzik magukat a legmagányosabbnak. Ezzel borul a sztereotípia, miszerint az idősek azok, akik a legjobban szenvednek az érzéstől. A 16–24 éves korosztályból megkérdezettek 40 százaléka válaszolta azt, hogy nagyon gyakran érzi magát magányosnak, szemben a 75-ös korosztály 27 százalékával. (Szakértők szerint ennek oka elsősorban az, hogy a fiatalok még nem rendelkeznek tapasztalattal és megfelelő megküzdési mechanizmusokkal, így mindent sokkal erősebben élnek meg. Ebben a korszakban alakul ki az identitás, a társadalmi státusz, az első munkahelyre is belépnek, és ezek együtt önmagukban is elszigetelődéshez vezethetnek. Mások a közösségi oldalak és az internet elterjedését hibáztatják, ám erre konkrét adatok nincsenek.)
- Az emberek egyharmada gyakran vagy nagyon gyakran magányos. (Fontos itt megjegyezni, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy valaki egyedül él, vagy egyedül van, a magányhoz ennek nincs feltétlenül köze. Családban vagy kiterjedt társas kapcsolatokkal is lehet valaki magányos, ahogyan egy introvertált ember is lehet elégedett és boldog.)
- Az emberek szégyellik, hogy magányosak. Főként a fiatalok.
- A magányos emberek nem használják gyakrabban a közösségi oldalakat, mint a nem magányosak, ám az jellemző, hogy sokkal több a csak virtuális barátjuk.
- A magányos embereknek rosszabb az egészségük. (Azt nem tudni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz hogy a rossz egészségi állapot miatt lettek magányosak, vagy a magány vezetett egészségük megromlásához.)
Vannak azonban kétségkívül olyan helyzetek is, amikor az egyedüllét és a magány érzése kéz a kézben járhat. De ehhez is nézzünk meg pár adatot.
Az Európai Unión belül Magyarországon él a legtöbb idős ember egyedül: hatvanöt év felett a nők 47,8 százaléka, a férfiaknak pedig 22,3 százaléka. (Ennek egyik oka, hogy a nők általában még mindig tovább élnek, mint a férfiak.) Míg természetesen egy idős ember is élhet teljes értékű életet egyedül, azok, akik hosszú és boldog házasság után maradnak magukra, komoly egészségkárosodást is szenvedhetnek párjuk elvesztésekor. Főleg azok, akiknek nincsenek gyerekeik, unokáik, vagy távol élnek tőlük, és csak telefonon, interneten, nem pedig személyesen tudnak velük kapcsolatba lépni.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Pixabay)