Sokan álmodoznak arról, hogy egyszer aztán végképp felmondanak, és mindegy, hogy mit, de otthonról fognak melózni. Ekkor senki nem fog beleszólni az életükbe, eljő a teljes szabadság, beköszönt a Kánaán. Vagyis a késői felkelés, a pizsamában ténfergés, kávézás és ebédelés lehetetlen időpontokban, mozizás délután háromkor, felhőtlen és felelőtlen kedd esti partyk…, és nem kell végighallgatni majd az unalmas kollégákat sem. Nem lesz több hétfő és péntek, nem számít majd, hogy hétköznap vagy hétvége van. Ezeket mind aláírom, mindez valóban így van. Viszont az egyéni vállalkozásnak, az otthoni munkavégzésnek is vannak hátrányai és nehézségei (és igen, pontosan ugyanazok, mintha egy tengerpart mellől csinálnád – szintén tapasztalat), amit sokan nem bírnak lelkileg elviselni, és amiről kevésbé esik szó.
„A home office, az otthonról való munkavégzés nem egy tuti recept, amitől egy csapásra minden munkával kapcsolatos problémánk megoldódik. Egyébként sem minden munka alkalmas arra, hogy otthonról végezzük. Értem ez alatt, hogy egy amúgy is hátrányos, kizsákmányoló feltételek mellett végzett munka körülményeinek változtatása kis eséllyel tud javítani a helyzeten – mondja Bakti Tamás pszichológus. – Sokak fejében ott a gondolat, hogy ha otthonról dolgozhatnának, több boldogságot és szabadságot lelhetnének a munkavégzésben. Ez azonban gyakran csupán egy vágyteljesítő fantázia. A szabadságot és a boldogságot a számunkra jó és szerethető munka adja; az, amit örömmel végzünk, amiben örömünket leljük. Tehát, nem az a lényeg, hogy a munkát a kanapéról vagy az irodában ülve végezzük nap mint nap, hanem hogy értelmet és lelkesedést találjunk benne. Mind az irodai, mind az otthoni munkavégzésnek vannak hátrányai és előnyei egyaránt.”
Elfogy a kreativitás
A nem irodában, nem szabályozott keretek között, otthonról, szabad időbeosztással végzett munka lényege valahol az lenne, hogy produktívabbá, kreatívabbakká váljunk, hiszen nem megy el az időnk a munkahelyre jutással, nem kell részt venni semmilyen időrabló, értelmetlen meetingen, megússzuk a felesleges munkahelyi cseverészéseket is. Vagyis energiával, ötletekkel telítve végezhetjük a munkánkat. A gyakorlatban ez mégsem így néz ki. Sokan arról számolnak be, hogy otthon valahogy enerváltabbak lesznek, és nem tudják saját magukat „bepörgetni”, ráadásul nincs visszajelzés sem, ami a munkahelyen természetes és megvan.
Kati (34) online marketing menedzserként dolgozik otthonról: „Amikor egy ügynökségnél voltam, ott is éreztem, hogy elfolyik a kreativitásom, az energiám, de egy idő után a kollégák segítségével túllendültem ezen. Most, hogy egyedül vagyok a projektekkel, saját magamat kellene Münchausen báró módjára, a hajamnál fogva kirángatnom a kedvtelenségből. Plusz küldözgetem az elvégzett feladatokat, az ötleteket, de olyan, mintha egy fióknak küldeném, soha nem tudom, mennyire jó vagy rossz. Nyilván szól az ügyfél, ha valami gond van, de ettől eltekintve úgy érzem, nincs semmi kapaszkodóm. Senki nem veregeti meg a vállam, hogy ez szuper gondolat volt.”
Otthon is figyelhet a főnök (Fotó: Pexels.com)
A pszichológus úgy véli, hogy a kiégés előzetes jelei – pl. az enerváltság, ötlet- vagy motivációhiány – nem feltétlenül a munka helyszínének rovására írhatók. Hiszen, ha a tevékenység végzése már hosszú idő óta nem villanyoz fel minket, és nem látunk benne perspektívát, kihívást, akkor ez a munka már valószínűleg elvesztette számunkra azt, amitől azt a kezdetekkor érdekesnek találtuk. A megoldás ilyenkor az lehet, hogy megújulási lehetőségeket keressünk a meglévő munkánkban, vagy akár egy olyan új pozíciót, ami ismét lázba tud hozni bennünket. Ha pedig home office esetén valaki hiányolja a motiváló társas környezetet, talán egy olyan egyszerű dolog is segíthet, mint hogy rendszeres időközönként szervez egy-egy meetup-ot néhány szakmabelivel, ahol kicserélik a meglátásokat, elképzeléseket. Ez egy olyan energiabefektetés, ami könnyen megtérülhet.
Könnyen be lehet fordulni – fenyegető magány
Az otthonról való munka egyik legnagyobb negatívuma az „elmagányosodás”. Talán a legtöbben, akik kipróbálták ezt a típusú munkavégzést, azért mennek vissza egy munkahelyre, mert nem bírják a magányt. Ugyanis egyedül lenni egész nap, mindennap, főképp, ha egyedülálló vagy, iszonyat kihívás. Még akkor is, ha valaki rendszeresen eljár edzeni, bevásárolni stb.
Kati (37) például egy évig bírta az otthoni könyvelést, inkább elment egy céghez: „Azt vettem észre, hogy már azokkal sincs kedvem találkozni, akikkel régen jóban voltam. Gyakran előfordult, hogy napokig nem beszéltem senkivel, aztán már annyira begubóztam, hogy nem is volt kedvem találkozni, elindulni otthonról, felöltözni stb. Ez szinte észrevétlenül megtörténik, és én nem bírtam magam felhozni ebből.”
Persze lehet mondani, hogy menjen el az illető kávézóba és ott „laptopozzon”, de az igazság az, hogy ott nem lehet hatékonyan dolgozni. (Ezzel én is így vagyok, szabadúszó újságíróként, kommunikációs szakértőként.) Ráadásul, ha összeszeded a cuccod, és bemész valahová, akkor a napi költés eléggé felkúszik. Iszol egy kávét, aztán eszel valami stb. Plusz minden kávézóban megy a zene, vagy beszélgetnek az emberek, vagy akaratlanul is végighallgatsz egy kínos első randit (van, amire egyszerűen nem lehet nem odafigyelni)… Vagyis, inkább közösségi élményért mennek az emberek kávézóba ténykedni, nem a munka elvégzéséért. Egyszerűen az van, hogy – tisztelet a kivételnek – senki nem szeret egyedül a lakásban dekkolni.
„Az ember társas lény – ezt már mindenki kívülről fújja – mégsem vesszük elég komolyan. A társas kapcsolatok hiányát mindenki megérzi egy idő után. Van, aki jobban halad egyedül a munkával, mintsem közösségben, de elszigeteltnek lenni borzasztóan megterhelő a pszichének, a léleknek. Ezért lehet jó ötlet az, hogy a freelancerek összefognak, kibérelnek közösen egy irodát, és ki-ki kedve szerint megy be. A közösség, a valahová tartozás érzése hihetetlenül lényeges szempont hosszú távon” – magyarázta a pszichológus.
Elfolyik az idő
„Hiába írogatok otthoni to-do listákat, semmit nem sikerül határidőre elvégeznem. Ráadásul állandó feszültség és bűntudat van bennem, hogy mennyi mindent csinálhatnék az adott napon. Hiszen én akár este is leülhetek dolgozni, pénzem is van, vagyis kb. tízféle hobbim lehetne, járhatnék többet múzeumba, utazhatnék is – mégsem jön össze soha. Ellenben felfal belülről a hatalmas feszkó, ami az összes napomat eluralja” – panaszolta Péter (42), aki napelemeket tervez szabadúszó építészként.
A pszichológus rávilágított, hogy sokan rosszul gazdálkodnak az idejükkel, és ezért aprózódnak szét, ez pedig szorongást, feszültséget kelthet. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, tudni kell priorizálni, továbbá érdemes odafigyelni a time-managmentre: „Az idő beosztásának különböző technikái vannak, épp ezért ez egy tanulható szokás, képesség. Ráadásul már számos ingyenes forrás elérhető ebben a témakörben (például videók). Viszont azt tudnunk kell, hogy az időnk megfelelő beosztásának az elsajátítása nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ez egy hosszú-hosszú folyamat; lehet, hogy évekbe telik, mire sikerül megváltoztatnunk azokat a szokásainkat, amik nem visznek előre. Azt is tudomásul kell venni, hogy véges az ember ideje. Az emberek többsége túl optimistán áll ahhoz, hogy bizonyos dolgokat mennyi időbe telik megcsinálni, mennyi időt kell szánni rájuk. Nem lehet ezer dolgot belesűríteni egy napba. Én személy szerint akkor adok magamnak vészjelzést arra, hogy lassítsak, vagy gondoljam újra a terveimet, ha a számomra fontos alvás-evés-mozgás háromszögből valamelyik nem teljesül megfelelően. Az idővel való megfelelő bánásmód elsajátítására szuper módszer, ha legalább négy hétig felírjuk, hogy mivel mennyi időt töltöttünk, így majd láthatjuk, miért csúszunk el.”
Bizonytalanság
Talán nem szükséges ragozni, hogy vállalkozóként a legnagyobb fejfájást a pénzt okozza, pontosabban a bevételek havi váltakozásából, hullámzásából következő bizonytalanság. Adri fitneszedző, ő például soha nem tudja hányszor mennek vagy mondják le az edzést a privát tanítványok. Ernő coachként minden létező munkát elvállal, a „ki tudja, mit hoz a holnap” alapon, és így szépen túl is hajtja magát; gyakorlatilag többet dolgozik, mint anno, amikor egy multinál volt. Eszter jógát tanít, ő sem tudja, mennyien lesznek az óráin (ez meghatározza a fizetését is), valamint tud-e plusz órákat vállalni. Anna PR-cikkeket ír, de ha az egyik cég nem kér tőle annyi munkát, akkor már bajban van. Andi ékszereket tervez, de ő sem tudja, mennyittud eladni belőlük. Mindemellett pedig ott van a betegség is, amikor nem lehet elvégezni a munkát, és ez bevételkiesést jelent.
A coworking irodák segíthetnek jobban a munkára koncentrálni (Fotó: Getty Images)
„Egyéni vállalkozóként, szabadúszóként sokan elsiklanak afelett, hogy igazán átrágják azt a kérdést, mennyit ér a munkájuk, mennyit ér az idejük. Ha bárkinek a munkáját nem fizetik meg rendesen, akkor olyan érzése lehet az illetőnek, mintha eleve egy vesztes helyzetben lenne benne. Ha valaki túl olcsón adja magát, akkor kiszolgáltatott pozícióba kerül. Muszáj megtanulni elkérni a munkáért járó tisztes fizetséget. Muszáj átgondolni, hogy mennyi idő míg elkészül a munka, annak milyen egyéb költségei vannak, mennyit tanultunk azért, hogy az adott terület szakembereivé váljunk, a piacon mennyit érünk stb. Ha ez nem megy egyedül, akkor érdemes lehet felkeresni egy business coach-ot, akivel mindezt át lehet rágni, hiszen ezek képezik a kiindulópontot” – tanácsolja a pszichológus. „Mindemellett fontos tudatosítani azt is, hogy mennyire optimistán vagy épp mennyire pesszimistán tekintünk a jövőnkre, mennyire bízunk magunkban, és még sorolhatnám. Ez egyrészről önismereti feladat, viszont nem hanyagolhatjuk el a saját vállalkozásunk fenntartásához szükséges területek, mint például a pénzügyek átgondolását.”
Vívódás – otthon vagy iroda?
Van, aki azon töri a fejét már jó ideje, hogy szabadúszó lesz, és „mostmártényleg” felmond; van, aki meg azon, hogy a szabadúszásból visszamegy inkább „normális” munkahelyre melózni. Vajon, hogyan lehet eldönteni azt, hogy azon személyiségtípushoz tartozunk-e, aki jobban bírja az otthoni munkát?
Bakti Tamás szerint kár mások által meghatározott kategóriákban gondolkodni: „Mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének, szokásának megfelelő élet- és munkastílust. Sok dologra van ráhatásunk: megváltoztathatjuk az aktuális munkakörnyezetünket, válthatunk munkakört vagy akár munkahelyet is. Azt azonban érdemes elfogadni, hogy az életünk, és ezen belül a munkával töltött mindennapjaink is folyamatosan változnak. Vannak jobb és rosszabb napok, sikeresebb és sikertelenebbek pillanatok, hullámhegyek és -völgyek, idegesítő és klassz kollégák stb. Ha valaki úgy érzi, változtatni szeretne a munkáját illetően, és folyamatosan azon őrlődik, hogy merre tovább, akkor első körben akár beszélgethet erről a barátaival, akik ismerik, és akiknek a véleménye fontos számára. Ilyenkor közösen végig tudják gondolni a régi és az új munkát érintő pró és kontra érveket, és ezek mentén ki lehet találni a következő lépéseket. De sokszor már az is sokat jelent, ha valakivel együtt rendszerezni tudjuk a bennünk káoszként kavargó érzéseinket, aggodalmainkat. Természetesen arra is van lehetőség, hogy mindebben egy szakember legyen a segítségünkre, aki esetleg segíthet tisztázni, hogy mi okozza az elakadásunkat.”
