Minden rendben lesz – PONT

Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne baj. Lesznek, akik elveszítik a szeretteiket a koronavírus miatt, lesznek, akiknek a megélhetése, a lakhatása, a munkája kerül veszélybe. Nem megfogható dolog ellen harcolunk, s éppen ezért még pusztítóbb a bizonytalanság. Vannak, akik még mindig nem értik meg, hogy a legjobb, amit tehetünk, ha nem teszünk semmit. Nem megyünk sehová a bolton, a patikán és a munkahelyen kívül. Nehéz? Képzeld azt, hogy lőnek kint az utcán. Akkor kimennél? Na, ugye. Meglátni ebben a helyzetben a jót, vagy az előremutató, biztató jövőképet nem könnyű. Ráadásul az ember minél többet van egyedül, bezárkózva a lakásába, annál inkább hajlamos arra, hogy csak egyetlen dologra, az „itt és most”-ra fókuszáljon. Pedig beszűkült tudattal nem lehet jövőt tervezni.

Fantáziáljunk a jövőről

„Andrá tutto bene” – vagyis „Minden rendben lesz”. Ezt skandálják most az ablakban az olaszok. Nem azt mondják, hogy nem lesz semmi baj, mert abban benne van a nem, a semmi és a baj is. Három negatív szó, ami inkább csak a félelmeinket erősíti. Azt mondják: minden rendben lesz. Lehet, hogy nem ma, vagy holnap, de ha a nagyobb képet nézzük, akkor igen. Ha szerencsénk van, ha elővigyázatosak és figyelmezettek vagyunk, akkor életkorunktól függően vár még ránk 30, 40, 50… jó év. És ha ezt az egészet nézzük, akkor az életünkből a jelenlegi kényszerhelyzet és egészségügyi vészhelyzet 6 hónap lesz. Fájni fog az újrakezdés? Igen. Anyagilag, lelkileg, egészségügyileg is sokunknak kell majd a padlóról felállnia. De az életünket nem határozhatja meg ez a néhány hónap. Az, hogy megengedjük magunknak, hogy fantáziálunk a jövőről, nem azt jelenti, hogy ne lennénk tisztában azzal, hogy hányan fekszenek intenzív osztályon, vagy a gazdasági világválsággal, ami a nyakunkba szakadt. Csupán annyit jelent, hogy tisztán látjuk: nem ez a vége. S innen tudunk erőt meríteni ahhoz is, hogy ne bolonduljunk bele az adott helyzetbe.

Rám még vár egy férfi, egy esküvő, ha szerencsés vagyok egy, vagy több gyermek. Várnak utazások, vacsorák, sütizések, egy saját parasztház a Sajó partján és ezernyi sport, amit szeretnék kipróbálni. Rátok mi vár? Milyen lesz az életetek húsz év múlva, ha most elfogadjátok, hogy a legjobb, ha otthon maradunk, betartjuk a szabályokat, s elfogadjuk a következő hónapok eseményeit? Van egy nem túl kifinomult, de a helyzethez nagyon is illő mondat, amit egy barátomtól hallattam a napokban, természetesen videóchaten, mert nem találkozunk! „A növények is a trágyától nőnek erősebbre” – és a trágyát helyettesítsük be egy hétköznapibb szóval. Na, pont ilyen nagy sz…ban vagyunk mi is most, de ettől lehetünk erősebbek is.

Rituálék, megbolondulás ellen

De nemcsak az segít, ha fókuszálunk a jövőre, hanem az is, ha megtartjuk a napi rituálékat, vagy újakat vezetünk be. Azok, akik home office-ban dolgoznak, már nem mehetnek le a garázsba, nem indíthatják be reggel a kocsit, nem rohanhatnak kávéval a kezükben a villamoshoz. Azoknak pedig, akik kórházban, boltokban, hivatalokban, vagy a tömegközlekedésben dolgoznak, javasolt kesztyűben, maszkban elindulni.  Idővel úgy tűnhet majd, mintha a régi hétköznapjaink teljesen eltűnnének, de mindig jó, ha tudatosítjuk magunkban: csak egy időre. Addig is segítenek a csoportos viber-beszélgetések, ha videochatelünk a rokonokkal, barátokkal. Olyan apróságok is visszahozzák az állandóságot, mint a kedvenc paplanunk érintése, vagy a reggeli kávé elkészítésének eddig monotonnak hitt folyamata. Vannak, akik a padlástól a pincéig mindent kitakarítanak, hogy teljen az idő, hogy ne vágyódva nézzék, hogy kint közeleg a tavasz. Próbáljatok ki mindent, de fókuszáljatok a jövőre!

Felkészülés, elfogadás, józan ész

Van néhány pozitív hozadéka ennek az egész koronavírus-járványnak. Akkor is, ha ennek felismerése érhető okokból a lehető leghátrébb áll az emberek életében. Fel fog értékelődni a helyi termelésű zöldség és gyümölcs, értékes tudás lesz az, hogy tudunk otthon kovászt készíteni, vagy kenyeret, kiflit sütni.  Ugyanakkor én nem hiszek az elcsendesülés időszakában. Nem hiszek abban, hogy ezután a válság után mindenkinek évekre be kellene zárkóznia, csak a Pilisbe menjünk túrázni, s messziről kerüljük a fapadosakat. Lesz még nyár, lesznek még vakációk, utazások, nyugodt, munkával teli lapok. Lesz még idegesítő hangoskodás az irodában, de akkor sem fogjuk visszasírni a több hónapos home office-világot. S ha hiszünk a virológusoknak, akkor azt se felejtsük, hogy egyre többször fordulhatnak elő ilyen kényszerkaranténok a következő 40-50 évben. Nem készültünk fel rá, nem foglalkoztunk vele, ideje hát berendezkedni erre is, de nem ez határozza meg azt a bizonyos nagy képet, az életünket, s egy év múlva már sokkal többet tudunk a koronavírusról…

Összetartás koronavírus idején:

• A koronavírus miatt a konyhában házasodott össze a szerelmespár
• Szívszorító, ahogy ez a lány bejelenti eljegyzését a koronavírus miatt elzárt nagyapjának