Maradj otthon, de ha mégis menni kell, kérlek, biciklizz!

Ez most tényleg csak úgy eszembe jutott, semmi köze a koronavírushoz, de emlékszel, hogy oldották meg Brad Pitték a Z világháborúban, amikor nagyon lassan el kellett osonni a zombik mellett egy repülőtéren a szakadó esőben? Ha nem, itt megnézheted:

Bizony: biciklivel! Ezzel csak arra akarok rámutatni, hogy ha a zombiapokalipszis idején a legjobb ötlet a bicikli (amely közlekedési eszköz egyébként ritkán lépi át Hollywood ingerküszöbét, egyszerűen nem elég szexi), akkor nyilván a koronavírus idejére is az. Ezt pedig most be is bizonyítjuk az alábbi öt pontban, amely pontok a bicikliellenzők (politikailag korrektül: bicikliszkeptikusok) szokásos ellenvetéseit tartalmazzák. Ők ugye azok, akik sosem ülnének biciklire, vagy azért, mert annyira megszokták az autót és a tömegközlekedést, hogy eszükbe sem jut, vagy azért, mert félnek a forgalomban (őket pont megértjük, mindjárt vissza is térünk erre), vagy úgy érzik, semmi kedvük és esetleg a testük sem alkalmas ilyesmire; nekik szólnak az alábbi sorok.

Mindenekelőtt azonban:

Maradj otthon!

Mi is otthon maradunk, igaz, szerencsére mi megtehetjük. Maradjunk tehát annyiban, hogy ha te is megteheted, te is maradj otthon, és csak akkor menj el, amikor mindenképpen muszáj, és akkor is csak oda, ahova mindenképpen muszáj, és oda is csak maximális odafigyeléssel magadra és másokra. De ha már menni kell – és itt vissza is kanyarodunk eredeti felvetésünkhöz – tedd azt biciklivel.

„Sajnos nem megy, nincs biciklim”

Először is: a Bubi közbringarendszer 100 forintért árulja a havibérletet a koronavírus-helyzetre való tekintettel. Ez persze még akkor sem a legjobb megoldás, ha van nálad fertőtlenítős spricni és rongy, hogy letörölgesd a biciklit, mielőtt felülsz rá. (Ez egyébként életszerű és ajánlott protokoll.) Azért nem, mert a Bubi legendásan nehézkes és otromba jószág. Cserébe működik, azaz kezdetnek megteszi. Ráadásul minden böszmesége ellenére kényelmes, próbabiciklinek tehát ideális, és mivel a masszív acélváznak, a széles kerekeknek és az elnyűhetetlen csomagtartónak hála, tényleg olyan az egész, mint egy tank, még biztonságban is érezheted magad rajta.

Fotó: Neményi Márton

A legjobb persze a saját bicikli; a jó hír az, hogy Budapesten szinte mindegy, mivel mész. Sőt, annyira, hogy is mondjam, sokszínű az utak állapota (a rettenetes, toldozott-foltozott utcáktól a Margit-sziget tökéletes aszfaltjáig), hogy tényleg a legjobb előkaparni a garázsban, tárolóban húsz éve rohadó városi cangát, nagymamacsepelt, vagy meghatározhatatlan, a kilencvenes évekre jellemző, mutáns mountain bike-szerűséget, egy kicsit helyrepofoztatni a legközelebbi szervízzel és felülni rá.

A témáról egyébként itt egy nagyszerű kisokos a Magyar Kerékpárosklubtól.

„Á, engem biztos elütnek!”

Tudom, milyen nehéz lejönni erről a tripről, az pedig konkrétan lehetetlen, hogy meggyőzzelek, hogy nem így lesz. Pedig nem így lesz: ezeket a sorokat egy olyan ember írja, aki évekig biztos volt benne, hogy már azzal is az életét kockáztatja, ha tizenhárommal teker a városban a járdán, most meg országúti bringával vagánykodik az autók közt. A helyzet az, hogy

nem, nem üt el senki, az emberek sokkal normálisabbak, és te is sokkal ügyesebb vagy, mint ahogy képzeled.

Fotó: Neményi Márton

A baj az, hogy erről senki más nem tud meggyőzni téged, csak te magadat: egyszerűen el kell kezdened és rá kell jönnöd, hogy nem lesz semmi baj. Ha ismered a KRESZ-t (legalábbis a bicajosok számára fontos részt, ami mondjuk nagyjából az egész, úgyhogy nem mondtam semmit) és nyeregbe ülsz, feltűnik majd, hogy nem halsz meg. Egy-két hét után elkezded elhinni azt is, hogy ez így is marad, aztán pár hónap után tudatosul benned, hogy neked is pont annyi jogod van az úton létezni, mint a téged alkalmanként agresszívan ledudáló taxisoknak és BMW-seknek, már bocsánat a csúnya előítéletekért. Végül pedig: elkezded élvezni. Nagyon.

„Nem nagyon bírom én a mozgást, az a baj”

Kifogások, kifogások! A biciklizés, ha jól csinálod, a legjobb fizikoterápia: nagyszerű kardio mozgás, a váltónak hála pedig te döntöd el, mennyire terheled meg az izmaid, ízületeid. Bár látványos fogyás és izomépítés csak a biciklivel (sajnos) nem érhető el, de hetek alatt felkészíti a tested a komolyabb sportolásra: fittebb leszel, kitartóbb és vidámabb. Az egyetlen érvényes kifogás, ha tényleg súlyosabb szív- és érrendszeri betegséged vagy ízületi- és izombántalmad van, de még ekkor is érdemes megkérdezned az orvosod: lehet, hogy kiderül, hogy jót tesz a tekerés, még ha nem is gondolnád.

Ráadásul minden tisztességes boltban hozzád igazítják a vasat és adnak pár tippet is, hogy hogyan tekerj kényelmesen és hatékonyan. Ráadásul a közhiedelemmel – és a bunkó biciklisták beszólogatásaval – ellentétben

igenis ér andalogni,

nyugodtan tekerj a saját tempódban, ne engedelmeskedj a csoportnyomásnak! A mögötted őrültködő országútis vagy fixis kibírja, hogy egy darabig lassabban teker a kedvedért, aztán majd kikerül. Mondanám, hogy a biciklis futárokat viszont tényleg el kell engedni, de ők pont mind teljesen normálisak, sosem kiabálnának rád csak azért, mert lassítod őket: kikerülnek, megoldják.

Fotó: Neményi Márton

„Itt ez a vírus, mégiscsak biztonságosabb autóban, nem?”

Papíron talán, főleg, ha egyedül autózol, ami a klímaválság közepette (ne feledkezzünk meg erről sem) nem éppen jó fej elfoglaltság. Ettől függetlenül aligha lehetnél nagyobb biztonságban, mint a biciklin: az embereket a kerékpározás természetéből adódóan elkerülöd, legalábbis az ajánlott másfél-két méterre biztosan, a vírusok így elkerülnek és te sem fertőzöl meg mást. A bicikli ezenkívül sokkal gyorsabb, ha beáll a város, ami legközelebb valószínűleg akkor történik majd meg, amikor a kijárási tilalom (jelenleg úgy tűnik, elkerülhetetlen) bejelentésekor mindenki rohan pánikbevásárolni. Apropó, bevásárlás…

„Biciklivel, nagybevásárlást? Ugye ezt nem gondolod komolyan?”

Dehogynem. A bicikli a tökéletes bevásárlóeszköz víruspara idejére. A manapság kapható kreatív és hatékony, csomagtartóra rögzíthető táskáknak hála rengeteg minden elfér rajta, ha pedig rajtad is van hátizsák, végképp hazacipelsz bárhonnan bármit. Annyira persze azért nem nagyok a táskák, azaz megakadályoznak abban, hogy eszetlen módon konzerv-, fagyasztotthús- és vécépapírfelhalmozásba kezdj, ami nemcsak önző, de különösebb értelme sincs. Egyelőre legalábbis semmi jele, hogy kifogynának az élelmiszerboltok.

Fotó: Neményi Márton

Az persze elképzelhető, hogy több helyre be kell ugrani, ha tényleg vásárolni kell: van, ami a hipermarketben lesz, van, ami csak drogériában, és van, ami a hentesnél. Erre is tökéletes a bárhol leköthető-otthagyható bicikli.

„Mire belejönnék, úgyis vége lesz ennek az egésznek…”

Ez azt jelenti, hogy pár hét után vége lesz (legrosszabb esetben ekkor jössz ugyanis bele a bringázásba), szóval reméljük, hogy igazad van. Ettől függetlenül nem árt gondolni arra is, hogyan indítjuk újra a világot, hogy az jobb, zöldebb legyen, mi pedig békésebben és okosabban éljünk együtt. Például úgy, hogy biciklizünk. Ha ez bejön (márpedig van rá esély, hogy bejön: a múlt héten, a koronavírusról szóló hírek súlyosbodásakor egyik napról a másikra megduplázódott a budapesti biciklisták száma a Magyar Kerékpárosklub adatai szerint, az időjárás márpedig ezt önmagában nem indokolta), és a járvány lecsengésével tényleg több lesz a kerékpáros, mint az autós, Budapestnek és a többi nagyvárosnak is lépnie kell majd, hogy biciklisbarátabb legyen.

Ekkor pedig te is úgy győzködöd majd a nem-biciklistákat, hogy üljenek nyeregbe, ahogy most én győzködlek téged.