Pamela Chandler egy fehér amerikai nő, aki egy fekete amerikai férfihoz, Walter Chandlerhez ment feleségül, és született egy közös kislányuk is. A Black Lives Matter tüntetések kapcsán fellángoló viták arra késztették, hogy egy hosszú, de rendkívül izgalmas Facebook posztban megírja, hogy egy fekete férfi fehér feleségeként is mindennapos, hogy rasszizmussal találkozik, és mivel szeretné felnyitni mások szemét, megírta, milyen szituációkban keseríti meg ez a családjuk életét. A posztja hatalmasat ment, 125 ezer lájknál és 128 ezer megosztásnál jár, és mindenképp érdemes megismerkedni Pamela mondanivalójával.
A Chandler család (fotó: Pamela Chandler Facebook oldala)
- Mindig nekem kell vezetnem, amikor elhagyjuk Dayton környékét. Nem beszélünk róla minden alkalommal, egyszerűen csak tudjuk, hogy ha kilépünk a „biztonságos zónánkból”, és egy kisebb városba megyünk Ohióban, én leszek az, aki a volán mögé ül.
- Én beszélek a boltban a pénztárosokkal, én veszem el a visszajárót, én írom alá a papírokat, ha hivatalba kell menni adminisztrációt intézni, akkor én megyek. Messzebb jutok a papírmunkával, mint ő, mert nekem segítenek az emberek, és sokkal együttműködőbbek, mint vele.
- Ha üdvözlőkártyát akarunk venni, egészen csekély eséllyel találunk olyat, amint egy fekete vagy egy fekete-fehér pár látható. Ezt azzal oldjuk meg, hogy minden évben ugyanazt a fekete szerelmespáros üdvözlőkártyát küldjük mindenkinek. 🙂 Ugyanakkor fehér szerelmespáros üdvözlőkártyát százszámra találunk a boltokban.
- A férjem próbál nagyon kedves lenni és MINDENKIVEL kommunikálni. Nem azért, mert annyira kedve lenne hozzá, hanem azért, mert rájött, hogy egy 190 centiméter magas fekete férfitól megriadnak az emberek, ő pedig túlkompenzál azzal, hogy mindenkivel próbál kedves lenni, hogy ne féljenek tőle.
- Ha Walter tolja a bevásárlókocsit, a számlának mindig a kezemben kell lennie, amíg ki nem értünk a boltból.
- Egyetlen szomszédunk sem gondolta azt, hogy az otthonunk a mi tulajdonunkban van. Több szomszédunk is megállította az apámat, mert azt gondolta, hogy ő a tulajdonos, mi pedig csak a bérlői vagyunk. Teljesen természetesnek vették, hogy egy családi ház tulajdonosa biztos egy idős fehér pasas. Pedig a ház a miénk, még csak bankhitel sincs rajta, teljesen kifizettük a SAJÁT pénzünkből.
- ÉVEKBE tellett, mire találtunk olyan gyülekezetet, ahol a miséken nem hangzik el némi rejtett rasszizmus, és a gyülekezetben sincsenek rasszisták.
- Amikor a boltokban játékbabát akarunk venni a lányunknak, nagyjából 25 fehér és 1-2 fekete vagy kevert rasszú baba közül választhatunk.
- Ugyanazok az emberek, akik nap mint nap megállítanak, hogy milyen cuki a kislányunk, azonnal átmennek az út túloldalára, ha Walterbe futnak bele, amint egyedül megy az utcán.
- Kerülünk minden olyan helyet, ahová kifüggesztik a konföderációs zászlót.
- Ha túl korán megyünk a Bob Evansba, vagy bármely olyan étterembe, ahová több idős jár, rengeteg vizslató tekintetet kapunk. Az idős rasszisták délután 4-5 körül vacsoráznak.
- Ha Walter elmegy a lányunkkal a játszótérre, folyton a közelében van, mert ha csak egyedül álldogál, mindenki gyanakodva néz rá, hogy mit keres ez a nagy darab fekete férfi a parkban.
- Az ajtónkra kirakott Black Lives Matter matrica Walter szerint céltáblává teszi a családot, amikor ő nincs otthon, ezért arra kért, hogy vegyem le onnan.
Pamela továbbá elmondta, hogy már elege van a mindennapi rasszizmusból és abból, hogy félnie kell attól, amikor egy rendőr félreállítja őket, utálja, hogy mindig neki kell vezetnie, és rühelli, hogy ha a férje rendelését sokadszorra cseszik el egy étteremben, ő akkor sem panaszkodhat. Örül annak, hogy a Facebook bejegyzését ennyien olvasták, és ennyire népszerű lett, ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy ő egy fehér nő, és ha egy fekete ír valami hasonlóról, annak sajnos koránt sincs ekkora visszhangja.
Black Lives Matter az nlc-n:
- Nem az a szokatlan, hogy ledőlnek a szobrok, hanem az, hogy még egyáltalán állnak
- Az agyonlőtt nő, akinek a nevét törvénybe foglalták: Breonna Taylor