„Elolvastam a cikketeket és meg akartam őt ismerni” – egy éve tart Dávid és Kamilla szerelme

Szinte napra pontosan, egy évvel az első beszélgetésünk után interjúztam újra ehhez a cikkhez Csorba Dáviddal.

Ismerősök lettünk Facebookon, így nagyjából követtem, hogyan alakul az élete. Amikor leegyeztettük az új interjú részleteit az is kiderült, hogy van, ami nem változott: Dávid, ahogy tavaly is, most is szeretett volna minél fessebben kinézni a beszélgetéskor. Ebben nincs apelláta, nagyon ad magára. Továbbra is Kispesten él édesanyjával, speciális ágyában fekszik, mert – mint az már korábban kiderült – a tavaly beígért, különlegesen kialakított elektromos kerekesszék még mindig nincs üzemképes állapotban, azaz Dávid azóta sem hagyta el a lakást.

De van, amiben a helyzet nagyon is megváltozott. A koronavírus-járvány miatt inkább videó chatelünk, a bejelentkezéskor azonban Dávid nem egyedül vagy édesanyjával jelenik meg a képernyőn, hanem egy csinos, fiatal lánnyal. Ő az új beszélgetésünk apropója, Kamilla.

Kamilla és Dávid (Fotó: magánarchívum)

Mielőtt elmesélném a fiatalok nem mindennapi történetét, tekintsünk vissza egy pillanatra arra, kicsoda Dávid?

A huszonnyolc éves srác élete ugyanis egyáltalán nem úgy indult, ahogyan most van, hogy a nap 24 órájában mások segítségére szorul. Látszólag egészségesen született, egy vidéki, családi házban éltek édesanyjával és öccsével. Óvodás koráig semmi gond nem volt, de akkor a pedagógusnak feltűnt, hogy Dávid nem olyan aktív már, mint a többi gyerek. Édesanyja is észrevette, hogy sokat kéredzkedik az ölébe, és hogy szinte lábujjhegyen, furcsán jár. Elmentek orvoshoz, egy sor vizsgálat következett, amiből kiderült, hogy Dávidnak gyógyíthatatlan, halálos genetikai betegsége van, Duchenne-féle izomdystrophiában szenved. Ennek legfőbb jellemzője, hogy az izomsejtek fokozatosan elsorvadnak – ebbe beletartoznak a szív- és légzőizmok is. Ahogy Dávid fogalmaz, mára bezáródott a saját testébe.

A fokozatos állapotromlás következtében először kerekesszékbe került, 2014-óta pedig az ujjain kívül mást nem tud mozgatni, lélegeztetőgépen van, csak suttogva tud beszélni, a lakást nem tudja elhagyni. Ottjártamkor édesanyja tolmácsolta Dávid szavait, amikből nem volt hiány, imád beszélgetni, igazi társasági ember. Most pedig Kamilla teszi ugyanezt, néha rám néz, néha pedig megérzi, hogy Dávid éppen reagálna valamit a sztorizgatásunkra. Mosolyogva és epedve néz a fiúra, nevet, mikor én még nem értem, hogy miről van szó, majd kiderül, Dávid újabb poénnal reagált egy komoly kérdésre.

Csorba Dávid (Fotó: magánarchívum)

Dávid és Németh Kamilla kapcsolata a már említett tavalyi cikkem után indult. Csak most tudom meg, hogy a cím, amit az írás kapott, „Ebben az életben nem lehetek férj és apa” nem tetszett Dávidnak, bár az állítást ő fogalmazta meg, nem ezt emelte volna ki. A sors iróniája, hogy Kamilla viszont pont emiatt a cím miatt kattintott a cikkre, zsigerből szeretett volna ellentmondani az állítás egy részének. Miután elolvasta, úgy érezte, szeretné megismerni Dávidot. 

De nem Kamilla volt az egyetlen. Egy-egy médiamegjelenés után Dávid is sok üzenetet kap Facebook-oldalára, amikben nagyon lelkes emberek felajánlják segítségüket, barátságukat, figyelmüket. Majd nagy részük amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik. A nagy lelkesedés rövid idő alatt alábbhagy, Dávid pedig csalódik. Ezért gondolta, hogy Kamillával való beszélgetése is nagy eséllyel erre a sorsra jut, de azért úriember módjára (mint szinte mindenkinek) tömören és röviden, de válaszolt neki is.

Dávid azonban rosszul gondolta, Kamilla nem olyan volt, mint a többiek, nem adta fel. Kérdésekkel záporozta hajnali kettőig. „Olyan volt, mintha vallatnám, így amikor éjfél körül visszakérdezett, hogy mit csinálok, az nagy öröm volt.”

Kamilla később tudta meg, hogy Dávid csak óvatos volt, többen szórakoztak már vele, megbántották. Voltak lányok, akik intim kérdéseket tettek fel neki, heccből. „Megérezhette, hogy más vagyok, kitartásomnak hála már nem csak általánosságban beszéltünk. Megváltozott a hangulat, a hangnem és a téma is a chaten. Szép apránként azt is elértem, hogy <<de hiszen csak én vagyok az>> felkiáltással a kínosabb témákat is nyugodtan meg tudtuk beszélni. Lassacskán megismertük egymást, a magam részéről pedig azt is kijelenthetem, hogy minden beszélgetéssel egyre jobban kedveltem. Minden éjjel rossz volt elköszönni és minden reggel alig vártam, hogy felkeljen és folytassuk, amit félbehagytunk.”

Kamilla támaszt akart nyújtani Dávidnak, mert ahhoz volt szokva, hogy akkor értékelik, amikor segít. Úgy érezte, semmit nem ér, ha valakinek épp nem kell a segítsége. Legnagyobb meglepetésére azonban Dávid egy idő után nem csak elfogadta a barátságát, de ő maga is segítő kezet nyújtott neki. Sőt, szép lassan egymásba szerettek. „Emlékszem, eleinte írtam Dávidnak, hogy segítek neki csajozni. Egy nap épp munkába tartottam, amikor írt, hogy, na, akkor eljött az ideje annak, hogy kamatoztassa tudását a lányokkal. Olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Közöltem is vele, hogy akkor sok sikert kívánok és elköszöntem tőle. Kisvártatva jött az újabb üzenet, hogy még leírni sem volt jó neki a mondatot, én meg azt válaszoltam, nekem sem a választ. Így kezdődött a szerelmi történetünk.”

(Fotó: magánarchívum)

Minden éjjel rossz volt elköszönni és minden reggel alig vártam, hogy felkeljen és folytassuk, amit félbehagytunk Több hét is eltelt az első személyes találkozásig, amire Dávid (is) nagyon készült. Kamilla érdeklődött, mit vigyen ajándékba a családnak, a fiú hiába mondta, hogy semmit, ő nem akart üres kézzel beállítani. Bor, csoki és gumicukor lett a vége, a bor Dávid nagypapájáé lett, a csoki édesanyjáé, Dávidot pedig nyilván egy pillanatra sem érdekelte a gumicukor azután, hogy először meglátta Kamillát. Elcsattant az első csók is, Kamilla és Dávid a srác ágyán, összebújva beszélgettek. 

Nem értik, miért jó nekem az, ha én is Dáviddal vagyok a négy fal között (Fotó: magánarchívum)

És a srác erre igencsak figyelt. Mint mondja, volt egy „kódexe” arról, hogy mi a felek dolga egy párkapcsolatban. Eleinte ezért hallani sem akart arról, hogy Kamilla ápolja. De a lány meggyőzte, hogy így lehet csak igazán intim szférájuk, nem mellesleg Dávid édesanyja is elmehet egy kicsit kikapcsolódni anélkül, hogy ápolót kellene fizetniük. Mára csak egy olyan dolog maradt, amit Dávid sosem fog engedni Kamillának. Hogy vécére vigye. „Te mit szólnál hozzá, ha én vinnélek ki, kérdezte tőlem és, hát, rá kellett jönnöm, hogy igaza van” – mesélik nevetve Kamilla, aki már Dávid fodrásza is lett.

A fiatalok egyelőre még külön élnek, bár a kijárási korlátozások alatt együtt voltak. Kamilla több műszakban dolgozik, Zuglóban él, de amikor teheti, Dávidnál alszik Kispesten. A szobában lett egy külön kis sarka, matraccal. Egyelőre önállósodni nem tudnak, Dávid pedig édesanyjával és nagypapájával él, sokan lennének négyen a kis panellakásban.

Azért, hogy édesanyja terheit csökkentsék és hogy talán egyszer közös albérletben éljenek, vállalkozást indítottak. Saját tervezésű ajándéktárgyakat készítenek, a webshopjuk szépen alakulgat. Filmet néznek, beszélgetnek, barátjukkal, egy szintén duchennes sráccal videó chatelnek, tanulnak, olvasnak, tervezgetnek, alkalmanként veszekednek, de főként sokat nevetnek.

Kamilla és Dávid (Fotó: magánarchívum)

Dávidtól az erős önállósodási vágy egyáltalán nem meglepő. Mindig is hangsúlyozta, hogy ha valami zavarja az állapotában az az, ha sajnálják és az, hogy mások segítségére szorul, terhet rak édesanyjára. Ezért Kamillával nagy reményekkel és sok munkával vágtak bele egy reményteli közös jövőbe.

Ami az első cikk címét és zárómondatát illeti, van, amit felül kell vizsgálnunk. Igaz, hogy Dávid nem fog bort szürcsölgetni állatorvosként és nagycsaládos apaként a teraszon, amit korábban elképzelt. Apa ugyan lehetne, ám a bizonytalan jövő, a betegsége miatt nem vágna bele, Kamilla pedig nem vágyik az anyaszerepre. De ahogy elnézem a fiatal nőt, aki csillogó szemmel itatja és rakosgatja Dávid kezét az interjú alatt, a cinkos összenézéseiket, az odaadó társ álma megvalósult.

(Kiemelt kép: Csorba Dávid és Németh Kamilla)

Megható szerelmi történetekből szerencsére nincs hiány:

• Szerelmes üzenetet nyírt a fűbe lábadozó feleségének László apósa
• Jóban, rosszban: együtt hagyta el a kórházat a koronavírusból kigyógyult idős házaspár!
• „Én nem akarom őt elfelejteni!” – felfedte magát az internet legtündéribb szerelmespárja