Nem hajlik a könyöke Zalánnak

Kilenc óvodából küldték el Zalánt, akinek születése óta nem hajlik a könyöke, ezért nem tudja felvenni a pulóverét, nem tud önállóan enni, inni vagy fogat mosni. A debreceni szülők, Norbert és Gréta szerették volna, ha sérült gyerekük később integrált osztályba jár, ám az iskolaválasztás kapcsán is csak falakba ütköztek.

Képünk illusztráció: Unspash

Zalán másfél hetes túlhordásra született meg, császármetszéssel. Mivel nem lélegzett, 10 napot töltött az intenzív osztályon. Szülés után kiderült, Zalánnak nem mozog a könyöke, de az ultrahang nem mutatott ki semmit.

A kisfiú semmit nem tud végezni, amihez szüksége van a könyöke behajlításához. Kiskorában nem tudott kúszni vagy felülni, később az állás is problémás volt, ugyanis nem tudott kézzel segíteni magán. A fiú szülei azonban nem akarták azoktól az élményektől megfosztani, amiben kortársai részesülnek, így még játszóházba is elvitték, de csak olyan helyre, ahová ők is bemehettek – írja a civishir.hu.

Sérülése miatt nehezen találtak neki óvodát is, végül hosszas kálvária után vették fel egy óvodába, amelynek alapító okiratában szerepel, hogy testi fogyatékos, sérült gyermeket felvesznek. 

Később tizenkét iskolából tanácsolták el őket a járvány alatt, de a szülők nem adták fel: hosszas keresgélés után sikerült egy olyan debreceni iskolát találni, ahol tárt karokkal fogadták őket.

Norbert felesége, Gréta az évek alatt autoimmun beteg lett; az orvosok szerint valószínűleg a stressz miatt alakult ki. Fiuk állapotáról az orvosok azt mondták, az oxigénhiányos állapot miatt lett ilyen a karja. Egyelőre nem sok remény van, hogy változtatni lehet az állapotán.

Norbert és Gréta minden fórumon igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a sérült emberek is a társadalom részei, ugyanolyan bánásmódot érdemelnének, mint ép társaik. Remélik, hamarosan szemléletbeli változás következik be és a jövőben nem fognak mindenhol falakba ütközni.

Zalán teljes története a Civishír oldalán olvasható.

Kapcsolódó

• „A nehézségek ellenére otthon vagyok az életemben!” – Mindennapok két sérült gyerekkel
• Lélegzetnyi időt kaptak, kikapcsolódhattak a sérült gyerekek szülei