A szuperérzékeny gyerekeket gyakran félreértik, mert a reakcióik nem mindig érthetők a környezetük számára. A viselkedésükkel összezavarhatják a felnőtteket, akik sok esetben ilyenkor csak felcímkézik a gyereket hisztisnek vagy kezelhetetlennek. Pedig fontos lenne, hogy ismerjük a szuperérzékenység (más néven: hiperérzékenység, hiperszenzitivitás, túlérzékenység) jeleit, hogy ne büntessük a gyerekeket azért, amiről nem tehetnek, hanem inkább segítsünk nekik kihozni önmagukból a legjobbat. Ezért érdemes átgondolni a Claire Lerner klinikai szakpszichológus által leírt viselkedésmódokat, melyek jellemzők a szuperérzékeny gyerekekre.
1. Érzelmi szélsőségeket él át
A szuperérzékeny gyerek idegrendszere úgy működik, hogy az érzelmeit sokkal mélyebben éli meg, mint más gyerekek. A szakember páciensei között a szülők gyakran úgy írják le a szuperérzékeny gyereket, mint aki két véglet között képes csak létezni: vagy a felhők között jár és eksztatikus állapotban van, vagy dühöng és úgy visít, mintha nyúznák. Nincs arany középút a viselkedésében. A külső szemlélő számára a gyerek irracionális és extrém reakciói érthetetlenek lehetnek, főleg, mert pillanatok alatt képes egyik végletből a másikba esni.
2. Intenzívebben érik az ingerek
A környezet, külvilág ingerei sokkal intenzívebben hatnak a szuperérzékeny gyerek idegrendszerére. A hangokat, illatokat, ízeket, minden érzékelést felfokozottan él meg. Emiatt előfordulhat az is, hogy például nem akar sok ember közé menni, elutasít bizonyos erős illatú, ízű ételeket, vagy óriási balhét csap, ha nem a kedvenc nadrágját akarjuk ráadni. Ráadásul ezt a felfokozott érzékelést gyakran kiterjesztik a környezetükre is: „Például egy kislány, akivel most dolgozom, ragaszkodik ahhoz, hogy az anyukája csak leengedve hordhatja a haját – írja a pszichológus –, és nagyon ideges lesz, ha az anya mégis feltűzi a saját haját.”
3. Könnyebben kiborul
Mivel sokkal érzékenyebben érik az ingerek, ezért a szuperérzékeny gyerek reakciói között gyakrabban szerepelnek a kiborulások, összeomlások, amiket hisztiként értelmezhet a környezet. Pedig nem tipikus hisztivel van ilyenkor dolgunk, csupán az intenzív érzelmek intenzív reakciókat vonnak maguk után.
A szuperérzékeny gyerek könnyebben kiborul (Kép: Getty Images)
4. Nagy szükségük van a kontrollra
A szuperérzékeny gyerek bizonyos helyzetekben kifejezetten rugalmatlan bír lenni, épp azért, mert olyan intenzíven érkeznek hozzá az ingerek, hogy muszáj kontrollálnia a környezetét, amennyire csak lehet. Ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, arra van szüksége, hogy kiszámítható ingerek érjék, ezért kis diktátorként viselkedhet: meg akarja határozni azt is, hova üljenek a családtagok az ebédlőasztal körül vagy hogy milyen ruhákat vegyen fel az apukája. Ezzel nem uralkodni akar a család felett, hanem a környezetét igyekszik kézben tartani, hogy a benti érzelmi káosz felett át tudja venni az uralmat. A szakember szerint jellemző, hogy minél nagyobb káoszt érez odabenn a gyerek, annál inkább erősödik a környezete feletti kontrollra törekvése.
5. Az újdonságokkal extrán óvatos
Amikor a szuperérzékeny gyerek új helyzetbe kerül – legyen az a suliban egy új osztályterem vagy egy egyszerű szülinapi zsúr –, akkor nem tud felengedni és könnyen alkalmazkodni az újdonsághoz. Az elméjében ezernyi kérdés merül fel, a biztonságérzete meginog, nem tudja, mit várhat, mi fog történni az új helyzetben, ezért visszahúzódónak tűnhet, óvatosan közelít az újhoz. A helyzet analizálása közben olyan részletekre is felhívja a figyelmét, amit a többi gyerek talán észre sem vesz, ami egyébként remek adottság, ám közben hajlamosabbá válik épp emiatt a szorongásra is. Mivel a biztonságot számára a komfortzóna és rutin adja, ezért ne csodálkozzunk, ha egyáltalán nem veti bele magát lelkesen a változásokba.
6. Hajlamos a perfekcionizmusra
A szuperérzékeny gyereknél nincs olyan, hogy elég jó. Vagy tökéletesen teljesít, vagy kudarcot él át, ez utóbbi pedig a kontrollvesztés érzését hozza magával, úgyhogy várható a kiborulás. Azt is nehezen tolerálja, ha úgy érzi, megszégyenül egy helyzetben, mert azonnal az egész személyére vesztesként tekint, ami abszolút elviselhetetlen számára.
7. Nem bírja, ha kijavítják
Még ha jó szándékkal is akarjuk kijavítani a szuperérzékeny gyerek mondanivalóját vagy amit kitalált a fejében, szinte biztos, hogy ez a törekvésünk nem fog jól elsülni, mert úgy érezheti, hogy leszidjuk vagy megszégyenítjük a korrigálással. A reakciói változatosak lehetnek a szakember szerint, vérmérséklettől és személyiségtől függően a gyerek nevethet, méregbe gurulhat vagy akár el is rohanhat hirtelen a szemünk elől ilyen esetben. Ezek mind olyan stratégiák a szuperérzékeny gyerek számára, melyekkel a nehéz érzésekkel igyekszik megbirkózni.
A pszichológus szerint fontos tudni, hogy a szuperérzékeny gyerekek általában hajlamosabbak mindent magukra venni és félreérteni másokat. Áldozatként tekintenek magukra, a fejükben lévő szűrőn keresztül több bántást éreznek a környezettől, mint amennyi valójában történik velük. Mindez pedig magányossá teheti őket, vagy legalábbis nehezebben találják a helyüket a kortársaik között – ezért is rendkívül fontos, hogy a szülők és a pedagógusok ne skatulyázzák be őket a hisztis gyerek kategóriába, hanem kezeljék megértéssel és forduljanak szakemberhez segítségért, ha azt gyanítják, hogy szuperérzékeny a gyerek.
