Akárcsak a legtöbb daganatos megbetegedésnél, a mellráknál is a megelőzés a legjobb “gyógymód”, és az is alapszabály, hogy minél hamarabb derül fény a tumorra, annál kisebb beavatkozással és biztosabban gyógyítható.
A mellrák gyógyítható!
A mellrák kezelésére és gyógyítására számos lehetőség kínálkozik, és ezek köre napjainkban is folyamatosan bővül, így az emlődaganatokból viszonylag jók a felépülés esélyei: kezdeti stádiumban a betegség – hasonlóan az igen gyakori méhnyakrákhoz – gyakorlatilag 100 százalékos arányban gyógyítható. Téves tehát az a képzet, amely sok nőben él, miszerint a mellrák csakis végzetes kimenetelű lehet. Már csak azért sem jó, ha így gondolunk rá, mert ez a félelem sok nőt visszatart attól, hogy eljárjon rendszeres szűrésre, hiszen az az alapállása, hogy amíg nem mondja ki az orvos a baljós diagnózist, addig legalább nem kell a betegség és a közelgő halál tudatával élnie. A mellrák azonban nem jelent egyet az élet végével.
Kezelési módszerek
Többféle kezelési mód is létezik a mellrákra, attól függően, hogy épp milyen stádiumában fedezték fel a betegséget. A gyógymód kiválasztásakor több szempontot is figyelembe vesznek az orvosok: számít a daganat és az emlők mérete, a tumor elhelyezkedése, az életkor és az általános egészségi állapot is. A legfontosabb tényező ezek közül az, hogy milyen fejlettségi stádiumban van a daganat, erről pedig a szövettani vizsgálatok adnak megfelelő képet.
Ideális esetben a tumort hamar észreveszik, ilyenkor lehetőség van az úgynevezett emlőmegtartó műtétre: a daganatot kimetszik a mellből a körülötte lévő ép szövetekkel együtt. A mellmegtartó műtétek után is szükség van azonban kiegészítő sugárkezelésre annak érdekében, hogy megakadályozzák az daganat újbóli kialakulását. Az utóbbi évek vizsgálatai bebizonyították, hogy sokkal hatékonyabb ez a módszer, mint korábban hitték, ezért napjainkban már mellmegtartó műtéteket végzik el számos olyan esetben is, amikor korábban egyébként az orvos a mell teljes eltávolítása mellett döntött volna. Sajnos azonban nem mindig kerülhető el ez a beavatkozás – jellemzően akkor alkalmazzák, ha a daganat már előrehaladott állapotú és áttéteket is képzett.
Áttétes daganatnál – és abban az esetben is, ha a tumor mérete már igen jelentős – általában a sebészi beavatkozás mellett kemoterápiát javasolnak az orvosok. Ettől a kezeléstől tartanak legjobban a betegek, hiszen elterjedt a köztudatban, hogy a “kemó” rendkívül fájdalmas, kínos mellékhatásokkal járó terápia, ám ma már ezek a mellékhatások többnyire jól kontrollálhatók, átmenetiek, és sokkal kevesebb szenvedést okoznak a betegnek. A kemoterápia a sebészi beavatkozás előtt és után is történhet, sőt egyes esetekben a műtét helyett is önálló kezelésként is szóba jöhet, ha már a tumor távoli áttéteket is képzett. Sok esetben még ma is ez a módszer az egyetlen, bizonyítottan hatásos beavatkozás a rákos megbetegedések ellen.
A mellrák gyógyításában igen nagy jelentősége van még a fenti módszerek mellett a hormonterápiának. Olyan esetében alkalmazzák, amikor a mellrák daganatsejtjein ösztrogén- és/vagy progeszteronreceptorok találhatók: ilyenkor ugyanis lehetőség van arra, hogy a daganat további növekedését az ösztrogénszint csökkentésével megakadályozzák. A hormonterápia sokszor önmagában is eredményes lehet, de gyakran alkalmazzák a kemoterápia kiegészítéseként, vagy azt követően.
A hormonkezelést azért is tartják sokan jó módszernek, mert több előnyös hatása is van azon túl, hogy megállítja a daganat növekedését: az antiösztrogének hatására az ellenoldali emlőben a felére csökken a daganatképződés esélye, és ugyanennyivel mérséklődik a mellkasfali kiújulás kockázata is. Lassul továbbá a csontritkulás kialakulása, kedvezően alakul a vérzsírok szintje, sőt a petefészekrák is körülbelül ötven százalékkal kisebb eséllyel jelenik meg. Általában enyhébbek a mellékhatásai, de előfordul néha, hogy hőhullámokat, rosszabb esetben trombózist, méhtestrákot, néha pedig depressziót okoz a kezelés, így ezek elkerülésére is oda kell figyelnie a kezelőorvosnak.
