Légzés és vérkeringés
Az első időszakokban természetesen kímélni kell a beteget, és megóvni őt minden nagyobb fizikai erőfeszítéstől. A műtéti hegek gyógyulásához ezért elengedhetetlen, hogy a beteg ágyban fekve töltse a napjait a lábadozása elején. Ilyenkor van talán a legjobban kiszolgáltatva nekünk, és a legtöbb türelmet, empátiát ekkor kell mutatnunk, hiszen senki sem szereti, ha terhére van másoknak. A lehető legészrevétlenebbül és legtermészetesebben szolgáljuk ki az igényeit ilyenkor. A szokásos gondoskodás mellett ebben a stádiumban ügyelnünk kell rá, hogy megfelelő legyen a légzése és a vérellátása a betegnek. A mellműtéten átesettek ugyanis hajlamosak a felületes légzésre, aminek több oka is van: egyrészt a mellkason még fájdalmasak a hegek, és a beteg tart attól, hogy az erősebb légzés miatt ezek újra felszakadnak, másrészt pedig a szorítókötés is megnehezíti a légzést. Ilyenkor kialakulhat a túl szapora vagy túl lassú, felületes légzés, ami egy fekvő betegnél hosszú távon könnyen vezethet tüdőgyulladáshoz is. Az ápoló családtagoknak ezért oda kell figyelni ezekre a légzési jelekre, és rendszeresen légzőgyakorlatokat kell elvégeztetnie a beteggel, biztatni őt a mélyebb, intenzív lélegzésre. Szükség esetén akár egy orvos által előírt spirométer segítségével ösztönözhető a légzés.
A légzés mellett arra is gondot kell fordítanunk, hogy megfelelő-e a beteg vérkeringése. A renyhe keringés kialakulhat a mozgáshiányos, fekvő testhelyzettől, rossz kötésektől is. A beteget ápoló családtagoknak arra kell figyelniük, hogy nem feszül-e a műtéti terület, nem mutatkozik-e indokolatlan duzzanat, nincs-e vérömleny, nincs-e bőrelszíneződés, ami az átültetett emlőbimbó elhalásának kezdetét jelentheti. Mellműtét után kb. egy hétig kell a könyököt az oldalunk mellett tartani, ezzel védhető a műtéti terület. Helyezzük a betegágy közelébe a szükséges tárgyakat, hogy kíméljük az operált oldalt a túlzott nyújtózkodástól, gyakori hajlítgatástól, később a cipeléstől.
Bár az “ágynyugalom” elengedhetetlen a lábadozás elején, törekedjünk arra, hogy minél hamarabb olyan állapotba kerülhessen a beteg, hogy mielőbb lábra álljon, hiszen láthatjuk, hogy a tartós fekvés egy idő után már nem a gyógyulást szolgálja, hanem több ártalmas mellékhatást is produkálhat.
Tisztálkodás
Természetesen alapkövetelmény, hogy a beteg akkor is tisztálkodhasson, amikor egyedül erre nincs módja, mert még a sebei korlátozzák a mozgásban. Ilyenkor a családtagoknak kell gondoskodni a fürdetésről, ami mindig legyen alapos és lehetőleg gyors: kerülendő ilyen állapotban a hosszú áztatás, és a kádban történő kényelmes fürdőzés helyett lehetőleg zuhanyoztassuk a beteget. A bőr egészsége és a seb gyógyulása miatt is fontos a higiénia, azonban a megszokott tisztálkodási rituálékhoz képest kíméletesebben és gyorsabban kell végrehajtani a mosakodást: lehetőleg ne használjunk kefét, és csak kímélő, semleges pH-értékű szappannal mossuk a beteget. Fürdés után mihamarabb törüljük szárazra a sebet és környékét, és mindenképpen kerülendő ezen a bőrfelületen hintőpor, parfüm, olajos krém vagy kenőcs, de még a testápoló használata is.
Laza öltözet
Egy mellműtét után a betegnek szüksége lesz kényelmes, laza ruházatra, ezért szükség lehet rá, hogy ezeket mi szerezzük be neki, ha esetleg nem lenne még alkalmas darab a ruhatárában. A mellműtét után új élet kezdődik, és fontos, hogy ezt lehetőleg úgy indíthassa el a beteg, hogy amennyire csak lehet, elégedett a külsejével: ezért amikor ruhát vásárolunk neki, ne csak a komfortot, de a divatosságot is vegyük figyelembe.
Praktikus szempontból nézve a betegnek ilyenkor jól szellőző, kényelmes, laza ruhára van szüksége, amelyik nem vág be sehol, nem szorít és dörzsöl. Tanácsos a lábadozás időszakában még a gyűrűt és a karórát is mellőzni, mert ha ezek szorosak, akár ödémát is okozhatnak.
A másik nagyon fontos ruhadarab, aminek kiválasztásában körültekintően kell eljárnunk, a melltartó. A megfelelő melltartó kiválasztása és viselése mind a részleges emlőeltávolítás, mind az esetleges későbbi emlő-helyreállító műtét után rendkívül fontos. A melltartónak rögzítenie, védenie és támasztania kell az érintett területet, ugyanakkor hozzá kell járulnia a külső megjelenés harmóniájához. Az emlőbimbó irritációjának és berepedésének megelőzése érdekében ajánlatos nagyobb kosarú melltartót használni, a mellbimbót puha betéttel vagy textíliával fedni, és jobb kerülni a dróttal merevített melltartót.
Türelem és támogatás
Az ápoló családtagoknak azzal is érdemes tisztában lenni, hogy milyen stációkon megy majd keresztül mind érzelmi, mind fizikai értelemben a beteg. Önmagában már az, hogy tudjuk, hogy mi történik a beteggel, megkönnyíti a dolgunkat, sok felesleges aggodalomtól szabadít meg – és ez természetesen igaz a betegre is. Ő azonban nem mindig láthatja át a helyzetét, ezért egy kívülálló személynek időnként “képbe kell őt helyeznie”, a józan észre hatva meg kell magyaráznia a betegnek, hogy éppen a gyógyulás melyik fázisában jár, és mindazok a jelenségek, amik őt megijesztik, éppen hogy jó jelek és normálisak a lábadozás során. Ez azonban nem elég az ápolók részéről: nemcsak észérvekkel, de meleg, elfogadó, szeretetteljes érzelmekkel is a beteg mellé kell állnunk azért, hogy érezhesse, nincs egyedül a küzdelmében, és feltételek nélkül továbbra is szeretik őt, és nem maradt magára a problémáival.
