Az első menstruáció a legtöbb nő életében olyan emlék, amelyre mindig emlékezni fog, függetlenül attól, hogy pozitívan, negatívan vagy éppen semlegesen élte-e meg az eseményt. Öt nőt kérdeztünk meg a témában, akik felidézték nekünk az emlékeiket.
„Pozitív élményként emlékszem rá”
Anett nagyon felkészült volt, az édesanyjától és a tinimagazinokból is tájékozódott, de sokáig kellett várnia a nagy napra, amely nem éppen a legjobbkor jött.
Szerencsére anyukám már időben felvilágosított az első menzeszről, és olvasgattam róla az IM-ben, a 100xSzépben és a Bravo magazinban, szóval tudtam, hogy mi vár rám. A legjobb barátnőmnek is megjött már 12 évesen, és én is nagyon vártam már, hogy milyen lesz, amikor én is menstruálni fogok. Persze azt nem tudtam, hogy ennyit kell rá várnom… Majdnem 15 éves voltam, mikor először megjött. Ráadásul végzős nyolcadikosként, pont az év végi matekvizsga után történt a dolog, plusz balszerencsémre a többnapos, strandolós osztálykirándulás előtti napon estem át az első női tűzkeresztségen. Gondolom, a túlzottan nagy stressz hozta elő a dolgokat, mert a matekvizsga nagyon fontos volt, hiszen az év végi jegyem múlott rajta. A vizsga után elmentünk a lányokkal a mosdóba, ott vettem észre, hogy megjött. Szerencsére volt nálam betét (mondom, eléggé felkészült voltam), és a vizsga miatt már mehettünk is hazafelé a suliból, így nem voltak kínos percek senki előtt. Amikor hazaértem, egyből elmondtam anyukámnak, közben egyszerre örültem és sírtam is, mert sejtettem, hogy a másnapi hajdúszoboszlói strandolós, 2 napos osztálykirándulás ugrott. A tamponnal ugyanis hiába próbálkoztam a délután hátralévő részében, és a hasam is eléggé görcsölt, így anyukám este felhívta az osztályfőnököt, és lemondta a részemről a kirándulást, mert sejtette, hogy a víz mellett betétben ülve nem igazán érezném jól magam. És milyen jól tette! Így az első menstruációt úgy éltem meg, hogy nem feszengtem, nem kellett azt ecsetelgetni az osztálytársaknak (főleg a fiúknak!), hogy miért nem strandolok. Otthon legalább ki tudtam próbálni többféle betétet, és rájöttem, hogy mennyi időközönként kell cserélni, és azt is kitapasztaltam, hogy mit lehet tenni a görcsök ellen. Teljesen pozitív élményként emlékszem rá, persze kicsit bánom az osztálykirándulást (egyet se hagytam ki 8 év alatt), de hát ez van.
„Rémes volt”
Nem mindenki volt olyan szerencsés, Katában például kifejezetten sokáig negatívumként élt ez a természetes folyamat.
Tényleg emlékszem erre a napra. Rémes volt. Valójában semmit sem tudtam a menstruációról, csak annyit, hogy rengeteg nyűggel jár, visszataszító, és szörnyen érzik magukat a lányok az alatt az öt nap alatt. 13 múltam az első menzeszemkor. Már napokkal előtte nagyon fájt a hasam, édesanyámban meg fel sem merült, hogy emiatt. Ő talán nálam is jobban meglepődött, pedig az osztálytársaim szinte mindannyian menstruáltak már ennyi idősen. Csak annyit tett hozzá, mostantól nagy csomag vattával járhatsz iskolába. Sokáig ez a negatív kép élt bennem a női léthez hozzátartozó természetes folyamatról.
„Megijedtem”
Vivit váratlanul érte a dolog, de kicsit később már örömmel számolt be az apukájának a „felnőttségéről”.
Én kosaraztam akkoriban, és az egyik edzés után, az öltözőben jött meg először. Bár tudtam, hogy ez bekövetkezik előbb-utóbb, mégis megijedtem, nem tudtam először, hogy mi lehet. 13 voltam, sírva hívtam fel anyát, aki eljött értem, aztán megnyugtatott, hogy ez tök természetes, és ne féljek tőle. Aztán mondta, hogy apának ezt nekem kell elmondani, ha szeretném, hiszen ez már »felnőttes« dolog. Nagyon emlékszem, hogy odaálltam apa elé, és elmondtam, hogy »nő lettem«.
„Nagylánynak éreztem magam”
Zsuzsit nem rázta meg különösebben a változás, de annak azért örült, hogy már ő is „nagylánynak” számít a suliban.
13 éves voltam, kora tavasz volt. Tisztában voltam vele, hogy mi az a menstruáció, és hogy lassan nálam is időszerű lesz, de nem görcsöltem rá a dologra, nem vártam különösebben, de nem is féltem tőle. Egy hétköznap reggelre jött meg. Anyukám adott betétet. Bár így visszatekintve elég indokolatlan volt, de abban az időben divat volt nálunk a suliban, hogy a lányok vihettek szülői igazolást tesiórára, és »egészségügyi okokból« felmentethették magukat arra a pár napra. Aznap is volt tesióra, és menőnek éreztem, hogy már én is a »nagylányok« között lehetek, akik éppen nem tesiznek.
„Túl korán jött”
Éva nagyon fiatalon esett át a változáson, ami több szempontból is megnehezítette a dolgát.
Szerencsére eléggé nyitott volt a családom, hogy már viszonylag korán beszéljenek velem a szexről, a nőiségről és a menstruációról. Tehát nagyjából tisztában voltam vele, hogy ez meg fog történni, de nem számítottam rá, hogy ilyen korán, ugyanis mindössze 9 éves voltam. Elég sokat szenvedtem vele, mert minden alkalommal nagyon görcsölt a hasam. És az is rossz volt, hogy a barátnőimmel nem tudtam róla beszélni, sokan még azt sem tudták, hogy mi az. Így egy kicsit elvágva éreztem magam a saját korosztályomtól, ami nem volt jó élmény. Túl korán jött.
Szponzorált tartalom
