Ezt mondta a menstruációról dédi, nagyi, anyu és ezt mondom én a lányomnak

Dédanyám 1895-ben született Budapesten. Ez azért fontos, mert a korabeli Pest elég fejlett volt a vidékhez képest, különösen, ha menstruációról volt szó. Mégis, amikor dédanyának először jött meg az általa havibajnak nevezett menstruációja 15 éves korában, akkor az ükanyám arcon legyintette, majd háromszor a sarokba köpött.

Tette mindezt azért, hogy elűzze a háztól a rontó szellemeket, és könnyű gyerekszülést biztosítson a dédinek. Ez utóbbi egyébként olyan jól sikerült neki, hogy dédanyám 18 gyereket szült, igaz, ebben több ikerpár is volt, és ők sajnos nem élték meg az egyéves korukat sem, így végül hét gyereket nevelt fel, de a szülései mind olyan könnyűek és gyorsak voltak, hogy azt mondogatta, hogy inkább megszül egy gyereket, minthogy kihúzassa a fogát.

1910 körül még nem léteztek női higiéniai termékek, hanem régi lepedőket vágtak csíkokra, majd azt feltekerték, és azokat használták. Még a neve sem volt túl kellemes, női pelenkának hívták, és értelemszerűen minden este tisztára súrolták, hogy másnapra megszáradjon. A száraz textilcsíkokat forró vasalóval fertőtlenítették.

Ükanyám nem csinált nagy ügyet a felvilágosításból, annyit mondott csupán a kissé megszeppent dédanyámnak, hogy most már ő is nő lett, nagyon oda kell figyelnie a szemtelen férfiakkal. Azt, hogy a női ciklus hogyan működik, nem magyarázta el.

Nagyanyám 1928-ban született, és valamikor a negyvenes évek elején kezdett menstruálni. Dédanyám viccesen őt is meglegyintette, és egy rövid felvilágosítást is tartott neki.

Fotó: Getty Images

Elmondta, hogy a „vérzése” ezentúl minden hónapban megérkezik majd, és neki kell figyelnie a naptárt, hogy mikor várható. Amikor megjön, akkor nem szabad majd bizonyos dolgokat csinálnia a konyhában, például befőttet eltenni, mert megromlik. Bár nagyanyám felnőttként tisztában volt azzal, hogy ez mekkora butaság, valahogy mégis úgy intézte a dolgait, hogy olyankor ne kelljen ilyesmivel foglalkoznia. „Újdonságnak” számított, hogy dédanyám arra is felhívta a nagyanyám figyelmét, hogy azokon a napokon különösen alaposan kell majd tisztálkodnia, s csak szóljon nyugodtan, mert hagynak majd neki időt és helyet erre a konyhában, ahol akkoriban egy nagy lavórban a napi tisztálkodást intézték.

Betét helyett még akkoriban is inkább különböző textíliákat használtak, de a háború után már volt mindenféle cellulóz kötszer és néha vatta is akadt.

Anyám 1950-ben született, és a hatvanas éveken kezdett menstruálni. Amikor először megjött neki, úgy hozta az anyja tudomására, hogy közölte, ezentúl neki is kell majd vatta, de már mindent tud a barátnőitől. Nagyanyám tudomásul vette a dolgot, és nem is erőltette a beszélgetést. Anyám már a vatta mellett tamponhoz és egészségügyi betéthez is hozzájutott a nyolcvanas évek elején.

Én 1974-ben születtem, és mivel anyám mindig is sajnálta, hogy nagyanyám nem tartott neki rendes felvilágosítást, így nagyon komolyan vette ezt a feladatot. Én már az óvodában tisztában voltam bizonyos dolgokkal, de kilencévesen a menstruációról is mindent tudtam. Amikor először megjött a menzeszem, mégis utáltam az egészet. Úgy éreztem, hogy mindenben korlátoz, nem tudok úszni, mozogni, szűk farmert felvenni, vagy csak egyszerűen elfelejtkezni a menstruációról. Igazán felszabadító érzés volt, amikor elkezdtem tampont használni.

A lányom 2012-ben született, most hétéves. Pár hete rákérdezett a tamponra a táskámban. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban, amikor megtaláltam anyám táskájában a tampont, én is megkérdeztem, hogy mi az, és ő azt mondta, hogy arra való, hogyha elvágja az ujját, azzal itassa fel a vért. Emlékszem, mennyire haragudtam, amikor kiderült az igazság. Úgyhogy én nem füllentettem, hanem elmeséltem a lányomnak, mi is az a menstruáció, miért menstruálunk, és mire jó a tampon. Azért remélem, van még pár éve, mire használnia kell!