Az évente megrendezett Red Bull Air Race komoly indulatokat vált ki Budapest lakosságából: van, aki szereti, van, aki ki nem állhatja, sőt olyan is, aki egyenesen életveszélyesnek tartja, hogy napokon keresztül hangosan berregő versenygépek repkednek a város felett.
Pedig nem volt ez mindig így, a XX. század elején szinte mindenki egyöntetűen a haladás ezüstös szárnyú hírnökeiként tekintett a repülő masinákra. Olyannyira, hogy Magyarországnak saját repülőgépgyára is volt, ahol katonai és polgári gépeket is építettek.
A Ganz-Danubius és a Weiss Manfréd-gyár 1912-ben alapította meg a Magyar Repülőgépgyár Rt.-t, amelynek műszaki igazgatójává a kor neves pilótáját, Wittman Viktort nevezték ki. A gyárban osztrák tervezésű Lohner biplánokat gyártottak, amelyek első példányai fegyvertelen felderítőgépek voltak.
Fotó: Szent-Istvány Dezső / Fortepan
1915-ben az I. világháború miatt jelentősen megnőtt az igény a katonai repülőgépekre. Ekkor nyitották meg a Monarchia legnagyobb repülőgépgyárát Albertfalván, ahol főleg fából készült, vászonnal borított Brandenburg típusú gépeket gyártottak. A háború alatt sorra nyitottak a hazai repülőgépgyárak, köztük a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Aszódon és a MÁG repülőgépsárkány (sic!) gyártó üzeme Mátyásföldön.
A háborúban számos magyar pilóta – köztük a rákosi ősrepülők, közülük a legismertebb talán Kvasz András – is részt vett, akik sokszor emberfeletti hősiességről tettek tanúbizonyságot, de ez sem volt elég a győzelemhez. A vereség után Magyarországon repülési tilalmat vezettek be, és gépeket sem építhettünk – egészen 1927-ig, amikor a Légügyi Hivatal megállapodott a Weiss Manfréd Művek vezetőségével, hogy újra megindítják a gyártást. Fel is támadt a hazai repülőgépipar: olyannyira, hogy a harmincas években már nagy utasszállítókat is gyártottak nálunk.
A Fortepan 1935-ös képén egy magyar gyártású Fokker F-VIIIB repül el az Üllői út felett.