Karácsonykor a család miatt aggódik a legtöbb gyermek – így telik az ünnep egy gyermek lelkisegély szolgálatnál

Sokak számára a karácsony az évnek nem csupán az egyik legszebb, de egyben legnehezebb időszaka is. Ilyenkor, amikor a megszokottnál több időt tölt együtt a család, amikor minden szónak és gesztusnak különös súlya van, gyakran kerülnek felszínre aggodalmak, feszültségek, olykor egyenesen viták is. A gyerekek számára létrehozott 116 111 hívószámú lelkisegélyvonal szakmai vezetőjével, Reményiné Csekeő Borbálával beszélgettünk, aki maga is a telefonhívások fogadásával kezdte munkáját.

Segítőként szembejön a múlt

„A mai napig aktívan részt vállalok a telefonbeszélgetésekben. Fontos benne lennem a segítségkérések megválaszolásában, nem szeretnék eltávolodni tőlük. Fontos ez már csak azért is, mert szakmai vezetőként számomra talán a legkedvesebb feladat az önkéntes jelentkezők kiválasztásában és képzésében való részvétel. Ezt pedig nem is lehetne hitelesen végeznem, ha nem látnám, mi történik a gyakorlatban, mik az aktuális tapasztalatok” – kezdjük a beszélgetést Csekeő Borbálával. Csapatukban főleg nők dolgoznak – bár várják a szolgáltatásokba a férfiakat is, és sokszor nagyon örülnek a megkeresők, ha egy férfivel tudnak beszélni –, de életkor, élethelyzet vagy éppen végzettség szempontjából rendkívül széles a skála, színes a közösség. A közös, lényeges pont a szakértő szerint az, hogy mindannyiuknak fontos nyitottnak lenniük, türelmesnek, ezen felül pedig megfelelő önismerettel rendelkezniük. A korábbi traumákkal, a saját gyerekkorral való szembenézés megkerülhetetlen. Bár talán misztikusan hangzik, de a tapasztalatok szerint előbb vagy utóbb mindenkivel szembejön ugyanis a saját, korábbi története.

Aggódnak értünk a gyermekeink

„Leginkább kamaszkorú fiatalok telefonálnak hozzánk. Előfordul olyan helyzet is, hogy több testvér hív bennünket egyszerre, és akkor akár az óvodás is beleszól a mobilba, de általában véve 9-10 év az alsó határ. Azon mi magunk is meg szoktunk lepődni, ha ennél fiatalabb gyermek ismeri a számunkat, fel meri hívni azt, meg tudja fogalmazni, hogy miért is keres minket – meséli a szakértő. – A kamaszoknál talán nem meglepő, hogy fontos téma az első párkapcsolati próbálkozás, a párválasztás, az első szakítás, a szexualitás kérdése. Jellemző náluk, hogy egy-egy emberi kapcsolat kerül a beszélgetés fókuszába, a szerelmen túl a kortársakkal való konfliktusok vagy sajnos akár a kortárs bántalmazás témaköre.  Fontos tudnunk nekünk, szülőknek, hogy a család is sok feszültséget képes generálni egy ennyi idős serdülőben” – folytatja Borbála. A kisebbek körében a legtöbb örömöt, bánatot és félelmet is a szoros, rokoni kötelék generálja. A mostani, járvánnyal terhelt időszakban különösen előtérbe került a nagyszülőkért érzett aggodalom. Ez alapján is jól látható, mennyire sok gyerek életére van kihatással a járvány vagy a vírus generálta helyzet. A gyerekeket is megviseli a szeretteiktől való távollét, vagy akár a társadalmi és rokonok iránt érzett felelősség súlya.

Megható hívások érkeznek a segélyvonalra

„Most téli szünet van. Az iskolai szünet mindig kicsit speciális helyzet. Ilyen időszakban délelőtt, iskolaidőben is könnyebben, jobban tudnak telefonálni hozzánk a gyerekek, nem úgy, mint máskor. A chatszobánk is már 14 órától elérhető. Szerencsére az ünnepek alkalmával nem kell, hogy sokkal nagyobb létszámban legyünk jelen segítőként, mivel Istennek hála a hozzánk érkező hívásokban nem jellemző, hogy igazán súlyosbodnának a családi helyzetek, bár észlelhető, hogy megváltozik az otthoni közeg és hangulat. Érthető módon viszont a családdal és a közeli hozzátartozókkal kapcsolatos témák száma megemelkedik” – mondja a szakértő. Ilyenkor kissé elcsendesednek az iskolai ügyek, de a családi konfliktusok felhangosodnak. Hangsúlyosabbá válik a karácsonyi feszültség miatti félelem. Vannak megható és szívet melengető hívások is, csodavárással, vagy azon izgulva kinek milyen ajándékot adjanak, és vajon mit kapnak majd. Akad, aki egyszerűen csak boldog karácsonyt szeretne kívánni. És igazán szívbe markoló, amikor a családért, szülőkért aggódva telefonálnak gyerekek, megosztva a család anyagi gondjaiért érzett szorongást, vagy arról gondolkozva, ők mit tudnának segíteni otthon. Amikor a gyerek aggódik szüleiért, nagyszüleiért, abban ott a szeretet, ott a törődés, de a világ felborult rendje is: sok fiatalra kerül túl hamar felnőttekre méretezett felelősség.

Megható, mik foglalkoztatják a kicsiket

„Nem kell, hogy égjen a ház, amikor egy ügyeletre betelefonál egy fiatal. Szerencsére nem feltétlenül kell mindig komoly vészhelyzeteket elképzelni a telefonok mögött. Előfordul, hogy nincs mély trauma vagy konfliktus a háttérben, egyszerűen csak szüksége van a gyereknek a figyelemre. Esetleg arra, hogy valakivel megoszthassa a titkát, feltehessen egy kérdést, megmutathasson egy érzést, beszélgethessen valaki olyannal, aki nem feltétlenül hozzá közel álló személy. Szülőként jó tudnunk arról, hogy ez nem ellenünk szól. Ez inkább a természetes leválás alapvető igénye és folyamata. A gyerekek önállósodási késztetésének egy tünete, amely teljesen rendjén van, és egyáltalán nem feltétlen a mi alkalmatlanságunkat jelzi” – tartja fontosnak megjegyezni a szakmai vezető. Az otthoni feszültség, a gyász, a válás lehetősége, a magánéleti bizonytalanságok, az apróbb titkok vagy éppen nagyobb konfliktusok mind terítékre kerülhetnek egy ismeretlennel, névtelenül, arctalanul beszélgetve.

Sok családban igyekszenek a feszültségeket, gondokat titkolni, de a gyerekek „radarjai” pontosan jeleznek, ha baj van. Ezért is fontos, hogy bevonjuk őket a folyamatokba, hogy lássák, mi, miért, hogyan történik velük és körülöttük.  Ne nekik kelljen, sokszor akár a szüleiket védendő, titokban aggódni. Ami pedig szintén nagyon fontos: ahogyan olykor nekünk, felnőtteknek is szükséges egy belsőbb köreinken kívül álló embertől érzelmi támogatás és információ, úgy természetesen felmerül ez az igény a gyerekekben is. Olykor egészen apróságnak tűnő dolgok megosztása egy kedves idegennel is élmény lehet. Gondoltad volna például, hogy segélyvonal felhívására késztet alkalmanként pár izgatottabb gyermeket, hogy megpróbálja kitalálni, milyen ajándék vár majd rá a fa alatt?

A segítségnyújtás természetes, életkorból fakadó vágy is

„Hogyan fog telni konkrétan az ünnep? A koronavírus mellett milyen lesz a karácsonyunk? Hogyan tudok veszélytelen maradni idősebb rokonaimra? Mit tegyek, hogy segítsek a családnak? Az otthoni feszültséget hogyan vészeljem át? Mikor találkozom újra a nagyszülőkkel? – ilyen, és hasonló kérdések foglalkoztatják most a fiatalokat és gyerekeket a Covid által sújtott ünnepen.  – Hogyan vészelem át a barátaim nélkül az iskolai szünetet? Mikor találkozhatok újra velük? Ezek azok a történetek, melyek igazán jelentőséggel bírnak egy gyerek vagy egy kamasz számára a hívások alapján” – avat be minket Reményiné Csekeő Borbála a részletekbe. Hozzátéve azt is, hogy segítőként, pszichológusként és anyaként is érzi, mennyire fontos állomás egy fiatal életében, amikor már nem akar mindent a szüleitől várni és megtanul másoknak is bizalmat szavazni. Hiszen ezek azok az évek, amikor természetszerűleg kissé el kell távolodni a szülőktől és meg kell érkezni oda, ahol vannak más felnőttek, akár kortársak is, akik segítséget tudnak nyújtani a sok, életkorból fakadó kérdésben, a titok, az intimitás iránti vágy és igény mellett is.

Így segíthet a szülő

A gyermekkorból kamasszá válás, a kamaszként történő szárnypróbálgatás, különösen pedig a kortársaktól való távollét, a járvány miatti belső feszültség, a furcsa és speciális ünnep sok olyan helyzetet generálhat, melyben próbálunk ugyan szülőként helytállni, mégis aggódunk saját alkalmasságunk és felelősségünk miatt. „Két kamaszgyermekünk van. Ők abban nőttek fel, hogy tudják, mi az a Kék Vonal. Nekik természetes, hogy az egyben nem más, mint Anya munkahelye. Időnként vicces fenyegetés, hogy ’Jól van, Anya, akkor inkább felhívom a Kék Vonalat’. Ha erről így tudunk beszélni, viccelni és nevetni, akkor persze kevésbé valószínű, hogy valóban felhívnák, azt viszont tudom, hogy előfordul: fontos dolgokkal első körben nem hozzám fordultak, hanem akár családon belül máshoz, vagy idősebb barátokhoz. Számomra ez inkább megnyugtató, mint aggasztó. Ha ezt a távolodást nehéz is olykor lélekben elfogadni, minden szülő számára jó kapaszkodó lehet, ha felidézi a saját kamaszkorát: még ha harmonikus családból is érkezünk, nem egyszer máshol kerestünk segítséget, tizenévesen nem szaladtunk mindennel a szüleinkhez. A szülő nem barát, és ebben az életkorban a barátok nagyon is fontosak. A példakép, a külső mentor sokat gazdagít egy fejlődő életben, és közben távolról sem rombolják a szülőkkel való kapcsolatot,  ha az alapvetően egy feltétel nélküli szereteten alapuló, érzelmi biztonságot adó kötelék” – osztja meg élményeit a szakértő. Hozzátéve, hogy amennyiben egy gyerek egy segélyvonalon kér segítséget, ebben érdemes nem csupán figyelmeztetést, de egy olyan folyamatot is látni, ami akár a családi köteléket is előrébb viheti. Hogy hogyan tudunk mégis igazán támogató szülőkké válni? Elsősorban azzal, ha ismerjük gyermekünket és odafigyelünk rá. Emellett pedig a támogatáson túl megadjuk számára a szabadságot, illetve a teret, ahol kibontakozhat, ahol életkorának és helyzetének megfelelően kaphat támogatást és a magunk által biztosított védőhálón is túlmutató hátteret.